Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Dr. Tóth Géza: Karsztvízösszefüggés-vizsgálatok a Központi-Bükk területén és déli előterében

310 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Dr. Tóth G.: Karsztvízöszefüggés-vizsgálatok 10. ábra. A Központi-Bükk nyugati részén végzett vízjelzéseink. és a kimutatott összefüggések 1 = Szalajka-forrás, 2 = Szalajka-völgyi Szikla-fonás. 3 = Leány-völgyi forrás, 4 = Ablakos-kő-völgyi forrás, 5.Bán-völgy forrásai, <>. (íaradnaforrás, 7. Vörös-kői-alsó-forrás, 8. Vörös-kői-felső-forrás, 9. Imó-kői forrás, 10. Feketeleni-forrás A területen vízjelzéseinket megelőzően kimutatott karsztvizösszefüggések: a = Bán-küti visszafolyó — Garadna-forrás, b = Csipkés-kúti visszafolyó — Garadna-forrás, e = Jávor-kúti víznyelő — Garadnaforrás. A = Fekete-sár-réti vízjelzések (azonos ponton 19H9-ben és 1970-ben), B = Nagy-mezői vízjelzés, 0 = Fekete-sár-réti sózás, I) = Hánnas-kúti-víznyelő festése, E = Istállós-kő déli oldalán dolina festés (eredménytelen). F = Imó-kői forrásbarlang vizének megfestése (eredménytelen), G = Gerenna-vári földtani kutatófúrás öblítőiszapjának jelentkezése a Szalajka-völgyi Szikla-forrásban, T = karsztvízrendszer tetőzése .466. 10. Unsere am westlichen Teil des zentralen BükkGebirges durchgeführten Wasserbezeichnungen und die aus gewiesenen Zusammenhage Zeichenerklärung: 1 =Szalajka-Quelle, 2 = Szikla-Quelle im SzalajkaTal, 3 = Quelle im Leány-Tal, 4 = Quelle im Ablakos-kő-völgy, 5 Quellen des Bánvölgy, (i = Garadna-Quelle, 7 = Untere Quelle Ties Vörös-kő, 8 = Obere Quelle des Vörös-kő, 9 = Quelle Tmú-kő, 10 = Quelle Feketelen Oer aüf dem Gebiet unserer Wasserbezeiclmungen vorangehenden Karstwasser-Zusammenhänge: a = Ricklauf in Bánkút — Garadna Quelle, b = Rücklauf in Csipkéskút — Garadna Quelle, o = Sickergraben in Jávor-ktit — Garadna Quelle, A = Wasserbezeichnungen in Fekete-sár-rét (zu gleichen Zeitpunkt in 1909 und 1970), B = Wasserbezeiehnung in Nagy-mező, C = Salzung in Fekete-sár-rét, D = Fprbung des Wasserschluckrabens in Hármas kut, E = Fprbung der Doline am südlichen Teil des Istálló-kő (ergebnislos), F = Fprbung des Wassers der Quellenhöhle in linó-kő (ergebnislos), G= Erscheinen des Spülschlammes der geologischen Schürfbohrung in Gerenna-vár in der Szikla-Quelle des Szalajka-Tals, T = Kulminierung des Kartswassersystems sodó, ill. kevésbé karsztosodé kőzetek.) A Szalajka forrás (1800 m a távolsága és 450 m a szintkülönb ség) és az Ablakos-kő-völgyi forrás (távolsága 2600 m és 360 m szintkülönbség), szintkülönbsége és a felszíni domborzati kép a vízjelzés és a források közötti távon a két forrásnál közel megegyező. A jelzőanyag megjelenésében mutatkozó időbeni és mennyiségi eltérések a földtani adottságokkal és ebből fakadó forrásvízhozam különbségekkel magyarázhatók. A két forrás között közel 4,5 km távolság van. A források karsztvízlecsapoló hatása nyilvánvalóan kihat a terület központi részére, ill. az alatta elhelyezkedő megemelkedő karsztvíz tetőzési területig. A Fekete-sár-rét déli részén végzett fluoreszceines festések esetében a jelzőanyagot felszínre hozó legtávolabbi források között szintén jelentős 2,7 km-es távolság volt. A déli oldalon a karsztvíz megemelkedő gerincszerű fromája, dél felé karsztvízáramlási lejtőt képez. Ezzel szemben az északi oldalon a karsztvíz-forma északról nyugatra haladva gömbsüveg alakját közelíti meg. Ezzel magyarázható a karsztvíz több, mint 90 fokos áramlási irány eltérése azonos pontról, a vízjelzés helyéről. A meglepő és legérdekesebb a triász vulkáni kőzetek olyan fokú repedezettsége, amely részleges nyitottságot ad a fennsíki karsztvízterületnek észak felé is az Ablakos-kő-völgyi karsztforrás irányába. Az Ablakos-kő-völgy felé kimutatott összefüggést szükségesnek tartjuk fluoreszceinnel is megismételni, megerősíteni (9. ábra). 8. Vízfestés a Hárnias-kú<i víznyelőben (1976) A vízjelzés célja: Kis mennyiségű, 1,3 kg fluoreszeein felhasználásával a Hármas-kúti víznyelőhöz legközelebb álló források felé karsztvízösszefüggés kimutatása. Feltételezésünk szerint a jelzőanyag csak a legközelebbi Leány-völgyi és Ablakos-kő-völgyi források feltételezett karsztvízösszefüggéseinek kimutatására elegendő. Távolabbi források megfestésére kevésnek tartottuk a jelzőanyagot. A vízjelzés helye: A Magas-Bükk északi pereméhez közel a Nagy István-erőse (939 m) vulkáni erup'tivumaiból, annak déli oldalán 3 forrás fakad (Hármas-kút). Vizük 4 —500 m-es felszíni utat megtéve a Huta-rét ÉNY-i pereméhez közel triász mészkőfal tövében részben nyitott karsztperemi víznyelőben tűnik el. E szerény és időszakos vízfolyások a hóolvadások idején felszíni olvadékvizekkel gazdagodnak, ezzel szemben az év nagy részében a víznyelő száraz. 1976 tavaszán az 1—2 1/sec-os vízfolyás nem tette lehetővé, hogy konyhasóval végezzünk vízjelzést előzetes tervünknek megfelelően. A vízjelzés ideje: 1978. ápr. 2. 14 óra. Felhasznált jelzőanyag: 1,3 kg fluoreszeein 10 1 ammóniumhidroxidban feloldva. Megfigyelt források: A Szalajka-völgy forrásai, a Leány-völgyi, Ablakos-kő-völgyi és a Bán-völgy forrásai. A vízjelzés értékelése A Hármas-kúti víznyelőbe öntött fluoreszeein április 5-én szemmel jól láthatóan megjelent a Szalajka-forrásban. A jelzőanyag szerény mennyisége a 150—200 1/sec-os vízhozamú Szalajkaforrásban határozottan látható volt. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a Hármas-kúti víznyelőtől a jelzőanyag jelentős szakaszon jól fejlett járatrenszerben haladt. A festékoldat jelentős felhígulására nem került sor. A víznyelő járatrendszere feltehetően hosszú úton szabad barlangi patak formájában továbbította a jelzőanyagot, majd a karsztvíz-rendszer Szalajka-forrás felé irányuló részét elérve, annak forrás járatrendszerén keresztül csatlakozott egy jól fejlett főjárathoz. így képzelhető el, hogy az 1—2 1/sec-os vízhozammal üzemelő víznyelő hosszabb ideig jól láthatóan meg tudta festeni a 150—200 1/sec-os Szalajkaforrást. A távolság 3,8 km, a szintkülönbség 420 m a víznyelő és a forrás között. A földtani