Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Dr. Tóth Géza: Karsztvízösszefüggés-vizsgálatok a Központi-Bükk területén és déli előterében

Dr. Tóth G.: Karsztvízösszefüggésvizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. 303 Kő-köz mészkőrögének karsztvíz megcsapoló hatására. A járatok közepesen fejlettek, jelzőanyag csapdák, nagyobb üregek létezése nem valószínű. Ezt a későbbi sózásos kísérlet is alátámasztotta. A Kőköz helyi erózióbázisa valószínűleg kevert eredetű karsztvizet ad a felszínre. Részben a környező völgyek elnyelődő vizét adják felszínre. Ez képezi a forrás vízhozamának egyik részét (nagy vízhozam, áradások, zavarosodás). Erre példa a Lökvölgyi összefüggés is. Másrészt a Magas-Bükk és a Tárkányi-medence között fekvő nagyrészt fedett karszt dél felé áramló vízkészletének egy része jelentkezik a Szikla- és Ut-alatti forrásokban. Ez az összetevő képezi a források alapvízhozamát. A Felsőtárkányi völgyek többségében a Vöröskő völgytől az Esztáz-kőig az eltűnő vizek jelentős mennyisége az agyagpalával fedett karszton keresztül távoznak és a Tárkányi-medence törmelékes kőzeteiben felszínre fakadás nélkül folytatják útjukat. E térségben végzett vízjelzések eredménytelensége erre vezethető vissza pl. 1979. decemberében 5 kg fluoreszceinnel végzett vízjelzés az Esztáz-kői rög területén vagy a későbbiekben szereplő Tmó-kői fluoreszceines vízjelzés (1974). 2. Vízjelzés a Fekete-sár-rét területén (1969) A vízjelzés célja: alapadatokat szolgáltatni a Magas-Bükk karszthidrogeológiai összefüggéseihez A Nyugat-Biikk időszakos karsztforrásainak közös, vagy különálló vízrendszerét, illetve az állandó karsztforrások felé a kapcsolatot kideríteni. Az időszakos karsztforrásokra az irodalomban leggyakrabban szereplő szivornyás magyarázatokkal szemben a karsztvízfelület vertikális mozgásával összefüggő időszakos karsztforrás működést bizonyítani a Központi-Bükk karsztvíz területén. A vízjelzés ideje: 1969. április 7. 11 óra. A 850 méter magas Fekete-sár-rét területén ekkor fejeződött be a tavaszi hóolvadás. Néhány még meglévő nagy hófolt erős olvadásából patakocskák keletkeztek, a dolinák és eltömődött víznyelők alján pedig időszakos tavakban gyűlt össze a víz (1. kép). 3 nappal később, április 10-én már nyoma sem volt a hónak, és az olvadék-tavak vize is beszivárgott. Tehát a beszivárgó olvadékvíz utolsó köbmétereit festettük meg. A vízjelzés helye: A Fekete-sár-rét déli részén DDK-i irányból futó sekély mélyedés végén található eltömődött víznyelő időszakos olvadékvíztava (4. ábra). A beérkező olvadékvíz vízhozama a festéskor 8—10 l/sec volt. Felhasznált jelzőanyag: 20 kg fluoreszcein 80 liter tömény ammóniumhidroxidban feloldva. Forrásmegfigyelés: Vörös-kő-völgyi alsó és felső időszakos források, az Imó-kő, a Feketelen időszakos karsztforrás, a Szalajka-völgy forrásai, a Bélapátfalvi Bélhárom-kút és a MónosbéliVízfő. Számításba vettük a Felsőtárkányi-Szikla, a Garadna- és a Szinva-forrást is. Szem előtt tartottuk, hogy a jelzőanyag nagy mennyisége kedvező esetben a távolabbi források felé

vis eljuthat. Ugyanakkor bizonytalan volt a jelzés sikere több 1. kép. A Fekete-sár-rét eltömődött víznyelőjében kialakult időszakon tó 196!). április 7-én 20 kg fluoreszcein oldatának beöntése után Bild. 1. Der sich im verstopften Wasserschlucker Graben des Fekete-sár-rét ausgebildete provisorische See, nach Hinzugabe von 20 kg Fluoreszein-Lösung am 7. April 1969 szempontból is. Fennállott az agyagos üledék kiszűrő hatásának lehetősége. A nagy mennyiségű jelzőanyag ellenére tartottunk a felhígulás olyan mértékétől, hogy nem lesz észlelhető egyik forrás4. ábra. A Fekete sár-rét és közvetlen környékének térképvázlata 1,2 az 1969 és 1970 évi fluoreszceines vízjelzések helye, :S az 197« évi sózás helye .4/)/). 4. Kartenskizze des Fekete-sár-rét und ihrer nächsten Umgebung 1,2 Ort der Beschickung mit Fluoreszein in den Jahrenl969 und 1970, 3 Ort der Salzung im Jahre 1970