Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
7. szám - Dr. Tóth Géza: Karsztvízösszefüggés-vizsgálatok a Központi-Bükk területén és déli előterében
302 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Dr. Tóth G.: Karsztvizöszefüggés-vizsgálatok A végzett vízjelzések részletezése, eredményei 1. Vízjelzés a Lök-völgyben (1968) A vízjelzés célja: A Lök-völgy felső szakaszán triász agyagpala területeken összegyűlő patakok vize a völgy középső szakaszán részben, vagy egészében elnyelődik. A megfigyelések szerint nagyobb esőzéseket követő napokon a FelsőtárkányiSzikla-forrás vízhozama jelentősen megnövekszik, s egyben erősen zavarossá válik. Vízjelzéssel tisztázni kívántuk a Lök-völgy patakja és a Sziklaforrás között feltételezett hidrogeológiai összefüggést. Időpontja: 1968. november 25-én 17 óra. A vízjelzés helye: A Lök-völgyi barlangtól DK-re 100 m-re kb. egy 50 m-es meder szakaszon, ahol a patak vize fokozatosan elnyelődik. (Tavasszal a víz túlfolyik ezen a szakaszon). A vízjelzés alkalmával teljesen elnyelődött a patak. Vízhozama 30 l/s volt (2. ábra). 1971 januárjában megközelítően ugyanazon a Lök-völgyi mederszakaszon NaCl-os vízjelzést végeztek (Aujeszky G.—Karácsonyi S.— Scheuer Szikla-forrás JELMAGYARÁZAT•• A vizjelzés helye M Agyagpala környezetben triász mészkőrögök A kimutatott karsztvizösszefüggés 2. ábra. A • Lök-völgyben végzett karsztvízösszefüggésvizsgálat-helyszínvázlata Abb. 2. Lageplan des im Lök-Tal durchgeführten Karstwasserbeziehun gs- Untersuchungen Gy.). A jelzőanyag lefutása hasonló volt a vízfestési kísérletünkhöz (3. ábra). Felhasznált jelzőanyag: 1 kg fluoreszeein 10 liter ammóniumhidroxidban feloldva. Forrásmegfigyelés: Felsőtárkányi-Szikla-forrás Űt-alatti források. Első észlelés: 1968. november 29-én reggel a Felsőtárkányi-Szikla-forrásban. Az Út-alatti források vizében nem lehetett szemmel látni a fluoreszceint. A jelzőanyag hígulása kb. 10 milliószoros volt, szabad szemmel jól látható. A forrás vize december 2-ra virradó éjszaka kitisztult. Értékelés: A Szikla-forrás vize kb. kétszerese volt a Lök-völgyben elnyelődő patak vizének. A Lök-völgy, Felsőtárkányi-Szikla-forrás (Utalatti források) között kimutatott karsztvizösszefüggés beigazolta azt az előzetes feltevést, hogy a Lök-völgyben felszínre bukkanó mészkőrögök nem az agyagpalán fekvő képződmények, hanem valószínűleg az agyag palánál idősebb, az alatt képződött kőzetek. Az agyagpala alatt a karsztosodé képződmények kapcsolata a vízjelzések alapján bizonyított. Az agyagpala felszíni lepusztulása különösen a völgyekben feltárta az alatta elhelyezkedő mészkő boltozatait, magasabbra emelkedő rögeit. Végsősoron földtani vonatkozásban valószínűtlennek látszik a triász középső ladini palák területén elhelyezkedő mészkövek felső ladini répáshutai meghatározása. Inkább valószínű, hogy az agyagpaláknál idősebb képződmények. Légvonalban a jelzőanyag beadagolása és a megjelenés között 4200 méter a távolság. A két pont között kifejlődött járat-réferendszert jkövetve a karsztosodé kőzet mélybe süllyedését, hullámzását számításba véve 5000 métert legalább számíthatunk a jelzőanyag tényleges útjának. A két pont között kb. 60 méteres a szintkülönbség. A jelzőanyag 3 napos folyamatos jelentkezése, átfutása „vízfolyásos jellegű" áthaladást bizonyít. A karsztvíz határozottan áramlik a térségben a 3. ábra. A Lök-völgy és a Felsőtár leányi Szikla-forrás, valamint az Ut-alatti források jelé kimutatott karsztvízösszefüggés jelzőanyaghullámának lefutása A = 1971. jan. 20-án végzett NaCl-os vízjelzés jelzőanyag hulláma, B = 1968. november 25-én beadagolt fluoreszeein jelentkezési időtartama Abb. 3. Verlauf der SpurstoffWelle der in Richtung des Lök-Tal und der Felsenquelle in Felsőtárkány ivoeie der unter dem Weg ausgewiesenen Quellen A = Spurstoffwelle (1er am 20. ,lan. 1971 mit, NaCl durchgeführten Wasserbezeichnung, B = Erscheinungsdauer des am 25. November 1908 vorgenommenen Fluoreszein-Besehiekung