Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Dr. Tóth Géza: Karsztvízösszefüggés-vizsgálatok a Központi-Bükk területén és déli előterében

300 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Karsztvízösszefüggés-vizsgálatok a Központi-Bükk területén és déli előterében DK. TÓTH U ÉZA A szerző egy évtizedes karszt vízösszefüggés-vizsgálatainak leírását és értékelését adja. Karszthidrográfiai kutatásainak területe a Központi-Bükk nyugati része. Az ország legmagasabb 950 m-es tetőszintű karsztl'ennsíkja víz jelzéseinek megkezdéséig alig rendelkezett bizonyított karsztvízösszefüggésekkel. A Bán-kúti és a Csipkés-kúti víznyelők' vízjelzése után — amely a Garadna-forrás vízgyűjtő területéhez szolgáltatott adatokat az 1950-es évek elején — nem történtek hosszú ideig újabb vizsgálatok a Garadna, Szalajka, az időszakos karsztforrások és jónéhány kisebb karsztforrás vízgyűjtő területének körülhatárolására. A vízgyűjtő területek meghatározásán túl sajátos karszthidrográfiai kérdések is megoldásra vártak a bükki karszt vízrendszer legtömegesebb, legmagasabbra emelkedő részén. E kérdéscsoport között szerepelt a déli peremen fakadó négy földtanilag és hidrogeológiailag látszólag független időszakos karsztforrás vízgyűjtő területének ós működésének meghatározása. Az elvégzett nyolc vízjelzés egyértelmű, értékes adatokat, továbbá következtetési lehetőségeket nyújtott a térség karsztvízrendszerének átfogó jellemzéséhez más karszthidrográfiai kutatási módszerek eredményeinek szem előtt tartásával. A Központi-Bükk körülhatárolása, általános jellemzése A Bél-kőtől Lillafüredig kiterjedő terület a KözpontiBükk. Határát délen az agyagpala és részben mészkövek 650—700 méteres lepusztulási szintje és a hegység középső legtömegesebb, legmagasabb részének találkozási vonala adja. Keleten a Szinva, északon a Garadna és Száraz-völgy, ÉNY-on szintén a kőzethatárhoz igazodó lepusztulási lépcső jelzi a geomorfológiai és karszthidrogeológiai egység körvonalait. A peremeken fakadó karsztforrások gyűrűje egyértelműen megerősíti az összefüggő Központi karsztvízterület kijelölését, egyben elkülönülését környezetétől (7. ábra). JELMAGYARÁZAT: A Központi karsztvizterület határa T A karsztviztetözes helye Földtani határ i [> A karszvizáramlás iránya A Központi-Bükk geomorfológiai határa f Karsztforrások 1. ábra. A Központi karsztvízterület és közvetlen környéke. A Központi karsztvízterület legjelentősebb karsztforrásai 1. Mónosbéli Vízfő, 2. Szalaj ka-forrás, Bán-forrás, 4. Garadna-forrás, 5. Margit-forrás, (i. Szinva-forrás, 7. Vöröskői-időszakos karsztforrások, 8. Imó-kői és a Feketeleni időszakos karsztforrások Abb. 1. Das zentrale Karstwassergebiet und seine nächste Umgebung Zeichenerklärung: Wichtigste Karstquellen des zentralen Karst.wassergebietess 1. Wasserhaupt in Monosbél, 2,Szalajka-Quelle, 3. BánQuelle, 4. Garadna-Quelle, 5. Margit-Quelle, t>. Szinva-Quelle, 7. Periodische Karstquellen des Vörös-kő, 8. Periodische Kartsquellen im Imó-kő und Feketelen