Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
7. szám - Dr. Öllős Géza: Korszerű szennyvíztisztítás
Dr. öllős G.: Korszerű szennyvíztisztítás Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. 297 néha nem is várhatóéi, energiafogyasztás szempontjából működésük koránt sem optimális (egyes esetekben eleve nem is lehet optimális) stb., — az üzemeltetés megfelelő személyi-, szervezeti,érdekeltség rendszerei egyes esetekben nincsenek biztosítva, — sok esetben a személyi hozzáállás, a munkaköri felelősség laza volta is eleve lehetetlenné teszi a korszerű szennyvíztisztítást. Pedig a jövőt illetően különösen szem előtt kell tartanunk, hogy a) a jól tervezett, jól felszerelt tisztítótelep gyenge üzemelési feltételek esetében soha nem lehet korszerű, b) az esetleg kisebb igénnyel létesített tisztítótelep kitűnő üzemelők keze alatt azonban korszerű jellegű teleppé válhat. Ugy vélem az üzemelés hazai hatékony fejlesztése a korszerű szennyvíztisztítás szempontjából elengedhetetlen követelmény. Lehetnek kitűnő kutatási eredményeink, jó koncepcióink, a tervezés is kielégítő lehet, a kivitelezés terén is gondoktól mentesek lehetünk, ezen kedvező tényezők ellenére, ha az üzemelés gyenge nincs és nem is lesz, nem is lehet korszerű szennyvíztisztítás. A korszerű szennyvíztisztítás ügyét a műsze r rezés és az automatizálás -szemszögéből is meg kell vizsgálni. Lehet, hogy egyesek a korszerű szennyvíztisztítás szinte egyedüli fokmérőjének az automatizálás szintjét tartják és a hazai szennyvíztisztító telepek teljes automatizálátásól várják egyedül a tisztítás hatékonyságának ugrásszerű javulását. Mások állítják, hogy a tisztítótelepek központi automatikus ellenőrzése és irányítása ma még nem valósítható meg, gazdaságtalan és felesleges. Mindkét nézet szélsőséges, általánosan követhető útnak egyik nézet sem fogadható el. Mint a szennyvíztisztítás valamennyi területén, így a szóban forgó esetben is az optimális döntéshez átfogó műszaki-gazdasági vizsgálat szükséges. Ezeket a vizsgálatokat külön-külön valamennyi építendő vagy meglévő tisztítótelepre el kell végezni. Csak így határozható meg az igényekhez legjobban igazodó, gazdaságosan kivitelezhető, ill. üzemeltethető folyamatirányítási rendszer. A befogadók vízminőségének fokozatos romlása, valamint a szigorodó energiatakarékossági intézkedések miatt ma már a tisztítótelepekkel szemben nemcsak a lehető legnagyobb fokú hatékonyságot, de ezzel párhuzamosan az energiatakarékos üzemeltetést is meg kell követelni. Ez a kettős követelmény a hazai Szennyvíztisztító telepeken azonban nehezen valósítható meg. A nehézségeket tovább növeli a jól ismert munkaerőhiány is. Kétségtelen, hogy a magasabb szintű folyamatirányítási rendszerek szélesebb körű alkalmazása segítséget nyújtana a kedvezőbb hatásfokú, kevesebb munkaerőt igénylő üzemeltetés megvalósításához. Az automatizálás azonban önmagában nem csodaszer. Alkalmazási csak akkor lehet hatékony, ha bevezetéséhez valamennyi feltétel biztosított. Amíg szélesebb körben nem rendelkezünk megbízható, hosszú élettartamú, üzembiztos, a szennyvíz agresszív hatásainak jól ellenálló mérőműszerekkel, a technológiai igényeknek megfelelően szabályozható gépészeti berendezésekkel, addig a folyamatirányítás megvalósítása nem realitás, kiépítése szinte felesleges, gazdaságtalan. Sajnos, hazai telepeinken is előfordulnak kulcsrazárt, üzemen kívül helyezett, diszpécserközpontok, amelyek működtetése az alapfeltételek hiánya miatt lehetetlen. Az állandó meghibásodások, bizonytalan beavatkozási lehetőségek miatt egyes esetekben az üzemeltetők a nagy költséggel magvalósított központi irányítás helyett továbbra is a jelentős üzemeltető iétszámot igénylő, pontatlanabb manuális beavatkozásokat választják. A gyakorlati tapasztalatok azt is egyértelműen bizonyították, hogy a korszerű (optimális hatékonyságú) szennyvíztisztítás nem csupán a bonyolult és költséges számítógépes irányítással valósítható meg. Számos olyan adottságú és nagyságú telep van, ahol a szerényebb helyi automatikus irányítási rendszerek (a technológiai berendezések mellett felszerelt önműködő vezérlő és szabályozó berendezések) segítségével is viszonylag optimális üzemeltetés biztosítható. Természetesen a tisztítótelepek kapacitásának növekedésével párhuzamosan az irányítási szintek is emelkednek. Egy fél millió m 3/d kapacitású telep, mint például az Észak-Budapesti Szennyvíztisztító Telep energiatakarékos, baleset- és üzemzavarmentes, optimális tisztítási hatásfokot biztosító működése központi ellenőrzés és irányítás (például központi önműködő analóg irányítási rendszer) nélkül elképzelhetetlen. Különösen ez a helyzet, ha a munkaerő ellátottság nehézségbe ütközik. Az ilyen telepeken az irányítási rendszer a műszaki előnyök mellett gazdaságossági (vegyszerfelhasználás, levegőbevitel, elektromos áramfogyasztás, gáz- és olajfogyasztás stb.) és sokszor biztonsági kérdés is (például nagy mennyiségű klór balesetmentes adagolása és tárolása stb.). Távlatba nézve azonban érdemes arra is gondolni, hogy egves országokban, ahol a vízminőségszabályozáshoz rendkívül fontos érdekek fűződnek, a kisebb telepek automatikus irányító rendszere is létezik. Ilyen rendszer például a Londontól É-ra levő Hitchin-rendszer, ahol 27 kisebb tisztítótelep ajtaját egyetlen kulcs nyitja, a 4 fős munkaerő feladata az ellenőrzés és az iszap útközbeni víztelenítése mobil járműre szerelt víztelenítő berendezéssel, továbbá a víztelenített iszaj) szakszerű elhelyezése. A rekonstrukcióval kapcsolatos feladatok is egyre sokasodnak. Ezen feladatok megoldása a vízgazdálkodás számára sok vonatkozásban új vagy újszerű fejlesztést igényel. A rekonstrukciós feladat megoldásához mind vízmennyiségi, vízminőségi, közgazdasági szempontból tisztázandó, hogy a) mikor van rá valójában szükség, és b) milyen módon, milyen feltételekkel hajtandó végre (7. ábra). Ezen kérdések megválaszolásához, a döntésekhez, megfelelő elméleti alapokra, elmélyült folyamatszemléletre, a rendszerszemlélet mértékadó
