Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

6. szám - Dr. Dávid László: A vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése a vízkészlet-vízigény egyensúly folyamatszabályozásával

A Dr. Dávid L.: A vízkészletgazdálkodás hidrológiai Közlöny 1982. 6. sz. 257 Az alternatívák kritériumonkénti jellemzése (az alternatívák—kritériumok mátrixa) Table 3. Characterization of the alternatives by criteria (the matrix of alternatives and criteria) 3. táblázat SorA kritérium megnevezése Egység Alternatí v rendszer (y) szám I 11 III IV V 1 Évi teljes költség (TKÖ) miá Ft/óv 65 52 42 49 35 2 Évi teljes veszteség (TV) miá Ft/év 13 16 40 25 46 3 Az egyensúlytalanság valószínűsége (Bv) % 3 10 15 20 18 4 Vízminőségi követelmény (Q) % 95 80 70 85 80 5 Energiatényező (E) 1 0,7 0,4 0,01 0,1 0,01 6 Földhasználat (FH) ezer ha 90 80 80 70 70 7 Rugalmasság (RU) 1 nagyon jó jó kielégítő nagyon rossz rossz hasznosítani. A III. rendszer alapvetően síkvidéki tározós rendszer, a meglévő rendszer területén, amely egyfelől a Tisza-völgyi vízkészleteket hasznosítja, másfelől magas szinten alkalmazza a vízigényszabályozást, különösen az ismételt vízfelhasználást A. IV. rendszer gravitációs, hegyvidéki tározós rendszer a Tisza-vízgyűjtő legfelső területein. Az V. rendszer alapvetően felszín alatti tározós rendszer a terület síkvidéki részein és összhangban a korlátozott felszín alatti tározási lehetőségekkel nagy hangsúlyt helyez az ismételt vízhasználat regionális méretű megvalósítására. Valamennyi alternatíva alapvető gazdasági, fizikai, természeti jellemzőit Dávid-Duclcstein munkája [7] tartalmazza, beleértve a költség- ós kárfüggvényeket is. A jelen elemzéshez szükséges egyes további jellemzőket ezekből vezettük le. Feltételezzük, hogy valamennyi alternatíva a saját feltételrendszerében a legkedvezőbb megoldás, amelyet előző tervezési fázisban választottak ki. Az alternatívák összehasonlításához az előző fejezetben kidolgozott hét kritériumot vettük alapul. A kritériumok konkretizálásakor a jelen feladatra az alábbi specifikációkat vettük figyelembe. Tekintettel a nagy időtávlatra az évi költségeket és gazdasági veszteségeket diszkontált értékkel jellemeztük. Az 1. és 2. kritérium megkülönböztetése indokolt, a döntési probléma jellegével, a vízgazdálkodás-politika törekvéseivel összefüggésben, amely a várható veszteség számításbavételének fontosságát kívánja hangsúlyozni. A mennyiségi bizonytalanságot (3. kritérium) a (7) összefüggés szerint számítottuk a kritikus nyári időszakra. A még elfogadható határ bizonytalanság értéke, BH

V= 20%. A vízminőségi követelményt annak valószínűségével mérjük, hogy a vízgazdálkodási rendszerben a nyersvíz legalább III. osztályú. Az elfogadható határérték BHq =70 %. Az energetikai követelményt az energiatényezővel számítjuk, mivel feltételezzük , hogy az (5)—8. feltétel teljesülését valamennyi alternatíva esetén a tervezés már biztosította. A 6. ós 7. kritériumot a már említettek szerint vesszük figyelembe. Az alternativ rendszereknek a fentiek alapján meghatározott kritériumon kén ti jellemzőit, mint az előkészítő számítások eredményeit, a 3. táblázat mutatja be. A 3. táblázatban foglalt jellemzők alapján az alternatív rendszerek összehasonlítását az ELEKTRE (Értékelés és választás a valóságnak megfelelően nevű eljárás programneve [1]) eljárással végeztük, amelyet korábban :—- mint már említettük — alkalmaztak a vízgyűjtő komplex vízgazdálkodás fejlesztésének problémájára. E módszer ezzel kapcsolatos leírására hivatkozva [7], az alábbiakban csak a további input adatokat és az előállított output adatokat ismertetjük. Az eljárás az alternatív rendszereket az egyezőség

1 (concord) és a különbözőségi (discord) index segítségéve^ hasonlítja össze. Az egyezőségi index, c (j, k) azoknak a kritériumoknak a relatív súlyát jelzi, amelyeknél a k rendszer kedvezőbb a j rendszernél, míg a különbözőségi index, d(j, k) viszont annak a szempontnak az erősségét jelzi a j és a k rendszer összehasonlításakor, amelynél a legnagyobb az ellenzék azzal szemben, hogy a k rendszer kedvezőbb a j rendszernél. A két index számításához szükséges súlyszámokat, illetve léptéktartományokat a 4. táblázat szemlélteti. A kiszámított egyezőségi indexek az alábbi egyezőségi mátrixba (C) rendezhetők, ahol a sorok a k és az oszlopok a j rendszerre utalnak: [C] = [cO\ *)] = 0,70 0,30 — 0,30 0,30 _0,30 0,25 0,40 0,35 0,70 0,75 0,40 0,45 0,70 0,60 0,60 0,65 0,70-] 0,65 0,55 0,35 A számított különbözőségi indexek az alábbi különbözőségi mátrixba (D) csoportosíthatók. E mátrixban csak azokat az elemeket tüntettük fel, amelyeknek a megfelelő egyezőségi indexére a c(j, k) 3=0,45 feltétel teljesül. így a különbözőségi mátrix a következő: [D] = [d(j, *)] = 0,35 0,61 0,26 0,43 0,20 0,40 0,80" 0,45 0,27 0,29 0,29 — A C és a D mátrixok ismeretében, mint ismeretes, az alternatívák különböző (p, q) szinteken rangsorolhatók, ahol c(j, k)^p és d(j, k)^=q. A jelen számítás eredményeként megállapítható, hogy a 0,6<p<0,75 és a 0,45aga:0,2 szinthatárok között az I. alternatív szabályozó rendszer képviseli a 4. táblázat Input-adatok az egyezőségi és a különbözőségi index számításához Table 4. Input data for calculating the concord and discord index Sorszám A kritérium jelzése Súlyszám az egyezőségi indexhez Léptóktartomány a különbözőségi indexhez TKÖ TV Bv Q E FH RU 12 10 15 10 8 6 12