Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

6. szám - Dr. Dávid László: A vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése a vízkészlet-vízigény egyensúly folyamatszabályozásával

256 Hidrológiai Közlöny 1982. 6. sz. Dr. Dávid L.: A vízkészletgazdálkodás esetén, a szabályozó elemek mennyiségi tényezői közötti bizonytalanság mérőszáma, azaz Bv=P[Kv, Kv", Rv, Rv", Iv, Iv

8*] (13) Ez a kritérium az (5) feltételrendszer 3. és 6. feltételének értékelését foglalja magában. Gyakorlatilag a nem-egyensúly valószínűsége. Konkrét formában a (7) összefüggésnek az új egyensúlyi helyzetre felírt formája szerint számítható, vagyis az előző fejezetben tárgyalt M

3 és M

t mutatók szorzataként. Az új egyensúly társadalmi, pénzben nem kifejezhető mennyiségi hatásainak mérésére szolgál e kritérium. 4. A vízminőségi követelmények kielégítésének színvonala, amely az új egyensúlyi helyzetben a vízgyűjtőn várhatóan kialakuló vízminőségi állapot környezeti és társadalmi, pénzben nem kifejezhető minőségi hatásainak értékelésére szolgál. Az (5)—4. és 7. feltétel teljesítésének pénzben nemkifejezhető értékelését foglalja magában. Mennyiségileg mérhető vagy minőségi értékkategóriákkal jellemzett formában egyaránt kifejezhető. Q = f[Kq, KqRq, Rq« Iq, Iq*«] (14) 5. Az energetikai követélmények teljesítésének színvonala, amely az új egyensúly energetikai, pénzben nem kifejezhető hatásait méri. Az egyensúly 5. és 8. feltétele teljesítésének pénzben nem kifejezhető értékelését foglalja magában. Kifejezhető például az energiatényezővel, amely a vízgazdálkodási rendszer által termelt (ET) és felhasznált (EH) energiamennyiség hányadosa és az energetikai bizonytalanság valamely valószínűségi szintjével. Általában valamely mérhető menynyiségben kifejezett kritérium. E=g[Ke, Ke**, Re, Rele, le"] ^ (15

) 6. A földhasználat, amely az alternatív szabályozó rendszer megvalósításához szükséges föld- és erdőterület nagysága. A földhasználat társadalmi és környezeti hatásainak értékelésére szolgál. Kifejezhető a létesítményekkel elfoglalt földterület, mint az egyik legfontosabb érintett természeti kincs, nagyságával. FH=ff[KvKq", Ke",Rv>

z, Rq", ReIv", Iq", le"] (16) 7. A szabályozó rendszer rugalmassága, annak értékelésére, hogy a rendszer mennyire képes kiküszöbölni a fejlesztés különböző bizonytalanságainak (például a tervezéssel és fejlesztéssel kapcsolatos elégtelen információk vagy változó feltételek, az ismeretlen jövőbeli gazdaságpolitika, a költség és veszteségfüggvények, gazdasági bizonytalanságok, a műszaki pontatlanságok és a természeti feltételek bizonytalanságai, stb.) kedvezőtlen hatásait. Általában x minőségi -értékkategóriákkal jellemezhető, például öt kategória esetén ezek nagyon jó, jó, kielégítő, rossz, nagyon rossz minősítésűek lehetnek, azaz RU = gg' (1.. .5 értékelési kategória)... (17) A felsorolt hét kritérium alapján végezhető el az alternatív szabályozó rendszerek összehasonlítása. Hangsúlyozandó, hogy a szabályozási beavatkozások pénzben mérhető, gazdaságilag értékelhető hatásait az 1. és 2. kritérium méri, míg a pénzben nem kifejezhető, elsősorban társadalmi és környezeti hatásokat, különböző szabályozási tényezők szerint a 3., 4., 5. és 6. kritériumok értékelik. Az 1. és 2. kritérium megkülönböztetését indokolja, hogy a döntéshozók az esetek többségében eltérően ítélik meg e két tényezőt. Általában a várható veszteségeket kevésbé jelentősnek tekintik, mint a tényleges, különösen a beruházási ráfordításokat. A rangsorolás célja az, hogy megtaláljuk azt az alternatívát, amelynél a TKÖ, TV, Bv és FH a lehető legkisebb, míg Q, E és RU a lehető legnagyobb. Más szóval az előbbi négy kritérium minimálandó, míg az utóbbi három maximálandó. E több kritériumú döntési feladat megoldásához az alternatív rendszereket kritériumonként kell jellemezni. A jellemzőket a többkritériumú összehasonlítás alapmátrixába (az alternatívák-kritériumok mátrixába) foglaljuk. Az összeállított táblázat adatai alapján, valamely többtényezős rangsorolási módszer alkalmazásával elvégzendő a rangsorolás. A lehetséges módszerekről részletes áttekintést ad Kindler-Papp [9], a vízgazdálkodási — feladatunkhoz közelálló — alkalmazásokat Dávid [5] foglalja össze. Az egyensúlyszámítás szempontjából eredményesen hasznosítható például : az ELEKTRE eljárás, amelynek alkalmazását Dávid-Duekstein [7], Csuka-Károlyi [2] mutatja be; az egyezőségi elemzés [11]; a többtényezős hasznossági elmélet [8]; vagy Kuzin [10] által ajánlott tervezési eljárás. Az alábbiakban a készlet-igény egyensúly hosszt! távú tervezésének példáján mutatjuk be az ismertetett eljárás alkalmazását, az ELEKTRE módszer felhasználásával. A feladat a magyarországi Tisza-vízgyűjtő távlati vízkészlet-vízigény egyensúlyának tervezése, az egyensúly kialakításához a jelenleg meglévő vízgazdálkodási rendszerre épülő legkedvezőbb változat kiválasztása. A vízgyűjtő alapvető jellemzői és a javasolt öt alternatív többcélú vízgazdálkodási rendszer részletesen ismertetésre került korábban [4]. A rendszerek a vízgazdálkodás valamennyi feladatát, beleértve az árés belvízkárelhárítást is, teljesíteni képesek. A jelen feladathoz ezekből a készlet-igény egyensúly szempontból fontos elemeket emeltük ki. Feltételezzük, hogv mindegyik rendszer a következő ötven évben fokoza- • tosan fejlődik, hogy biztosítsa a távlati egyensúlyt. Valamennyi rendszer különböző mértékű kombinációja a lefolyásszabályozásnak, a használt víz újrahasznosításnak, a szennyvíztisztításnak, a vízerőhasznosításnak és energiatározásnak, a többcélú vízszolgáltatásnak. Ezekből épül fel egy-egy a Tisza-völgy egészére kiterjedő készletigény egyensúlyt szabályozó vízgazdálkodási rendszer. Az alternatív rendszerek legfontosabb jellemzői a következők. Az I. rendszer a Duna-Tisza vízátvezetést is magában foglalva, a Duna és Tisza vízkészletét egyaránt hasznosító, szivattyús és gravitációs, többcélú hegy- és dombvidéki tározó-vízátvezető rendszer. A II. rendszer a terület észak-keleti részén elhelyezkedő többcélú, hegy- és dombvidéki tározós-vízátvezető rendszer, de csak a Tisza-völgy vízkészletét tudja