Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

6. szám - Dr. Dávid László: A vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése a vízkészlet-vízigény egyensúly folyamatszabályozásával

248 . Hidrológiai Közlöny 1982. 5. sz. A vízkészletgazdálkodás fejlesztése a vízkészlet-vízigény egyensúly folyamatszabályozásával DE. DÁVID IÍSZLŐ* a mfiszaki tudományok kandidátusa Társadalmi fejlődésünk jelen időszakában a gazdasági építőmunka kiemelt célkitűzése a hatékonyság fokozása, a gazdasági tevékenységekben rejlő tartalékok feltárása, természeti erőforrásaink minél jobb hasznosítása. Teljesítése igényli a vízkészletekkel való gazdálkodás tudományos alapjainak és gyakorlatának fejlesztését is. A társadalmi-gazdasági fejlődés vízszükségletei és a rendelkezésre álló vízkészletek közti egyensúly szabályozása, azaz a vízkészletekkel való gazdálkodás bonyolult és összetett, egyre jobban szabályozott folyamat. A vízkészletgazdálkodás módszereinek folytonos fejlesztése elengedhetelen e fokozatosan erősödő szabályozás hatékony megvalósításához. A tanulmány célkitűzése a vízkészletgazdálkodás fejlesztésének elősegítése a vízkészletvízigény egyensúly folyamatszabályozási rendszerének bemutatásával. Megállapításaival, javaslataival olyan vízkészletgazdálkodási gyakorlat kialakításához kíván hozzájárulni, amely a társadalmigazdasági és a vízgyűjtőfejlesztés követelményei alapján alkalmas a következő 3—4 középtávú tervidőszak idején a vízkészletgazdálkodási feladatok eredményes megoldására. E célkitűzés teljesítése érdekében a tanulmány elsőként a vízkészletgazdálkodás eddigi fejlődését értékeli és bemutatja a további fejlesztés irányait. Ezeket a vízkészlet-vízigény egyensúly folyamatszabályozása általános rendszerében foglalja egységbe. Az általános rendszert a készlet-igény egyensúly értékelése kapcsán konkretizálja és beépíti azt a folyamatszabályozás több kritériumi! döntési modelljébe. A gyakorlati alkalmazás lehetőségét példákon keresztül szemlélteti. Végül a legfontosabb következtetéseket, javaslatokat foglalja össze. 1. A vízkészletgazdálkodás helyzete és fejlesztési irányai A tervszerű, az ország egész területére kiterjedi, szervezett, egységes irányítású vízkészletgazdálkodás — mint viszonylag új vízgazdálkodási tevékenység -— több, korábbi, elsősorban öntözővíz felhasználással kapcsolatos vagy helyi jelentőségű, inkább még készletkihasználás, mint gazdálkodás jellegű feladat megoldásában gyökerezve -— lényegében az ötvenes évek elején, a Vízgazdálkodási Keretterv első változatának kidolgozásával összefüggésben indult fejlődésnek Magyarországon, amikor az ország vízkészleteinek és vízigényeinek hosszabb távra szóló egyensúlyát kellett először átfogóan megtervezni. A vízkészletgazdálkodás megjelenése a magyar vízgazdálkodás gyakorlatában világviszonylatban is úttörő jelentőségű volt. Tevékenységrendszerét több, mint egy évtizede a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár [12] már a következők szerint jellemezte: ,,a vízkészletgazdálkodás a vízgazdálkodás egyik szakágazata: azokat a tudományos, * Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Budapest. műszaki, gazdasági, jogi és igazgatási tevékenységeket foglalja össze, amelyeknek célja 1. a vízkészlet és a tár*, sadalom vízigényeinek számbavétele, 2. ezeknek vízgazdálkodási mérlegben való összemérése, valamint 3. összehangolása. Az összehangolás egyrészt vízkészletek természetes — időbeli és területi — eloszlásának módosításával és minőségének óvásával, másrészt — a vízhasznosítási szakágazatok révén jelentkező — vízigények alakulásának tervszerű irányításával történik." A vízkészlet gazdálkodás lényegében a természetes vízkészletek és a társadalmi-gazdasági fejlődés vízhasználati igényei közötti egyensúly egységes szabályozására hivatott [14]. Ez utóbbi értelmezés teljesen összhangban van a korábbi megfogalmazással, magában foglalja annak valamennyi elemét, ugyanakkor hangsúlyozza — az utóbbi évtized társadalmi-gazdasági fejlődése követelményeként — a vízkészlet és a vízigény „összehangolásának" célját, az egyensúly létrehozását, folyamatos fenntartását. A tanulmány e szabályozási szemlélet előtérbe helyezésével tárgyalja a vízkészletgazdálkodást. Helyzetét a vízgyűjtőfejlesztés folyamatelmélete [6] alapján értékeli. A vízgyűjtőfejlesztési folyamat elemeit, tevékenységeit több szabályozó rendszer (pl. gazdasági szabályozás és ösztönzés, műszaki, jogi szabályozás, vízkészletgazdálkodás, vízminőség védelem stb.) irányítja. Ezek közös jellemzője, hogy a vízgyűjtőfejlesztés alaptevékenységeit (vízkárelhárítás, vízszolgáltatás, lefolyásszabályozás, vízigényszabályozás, környezetfejlesztés) különböző mértékben, de valamennyien irányítják. A szabályozó rendszerek egymással is,összefüggnek. Viszonyuk a fejlődés során változik. Általában erősödik a köztük lévő kapcsolat, fokozódnak a kölcsönhatások. A továbbiakban a vízkészletgazdálkodást, mint e rendszer elemét tekintjük. A vízgyűjtőfejlesztés folyamatában a vízkészletgazdálkodás a vízkincs és a vízhasználati igények viszonyát szabályozza az egyensúlyoktól való eltérés alapján és ezzel vezérli a vízgyűjtőfejlesztési alaptevékenységeket, elsősorban a lefolyásszabályozást és a vízigényszabályozást. A vízkészletgazdálkodás szabályozó szerepe, a szabályozás mélysége és terjedelme maga is folyamatosan változik, fejlődik. Egyre jobban erősödik a szabályozás összhangban a fejlesztés egyéb feltételeinek, körülményeinek változásával. A vízkészletgazdálkodás jelenlegi hazai helyzetének értékelésénél ezért alapvetően arra kell válaszolnunk, hogy a vízkészletgazdákodás jelenlegi fejlettségi szintje összhangban van-e a vízgyűjtőfejlesztés jelenlegi színvonalának követelményrendszerével és magában hordozza-e azokat a jegyeket, amelyek a továbbfejlődés során az összhangot biztosítják. A vízgyűjtőfejlesztés folyamatelméletén nyugvó értékelés kiindulásakor megállapítható, hogy Magyarországon a vízkészletgazdálkodás, mint a vízkészlet-vízigény egyensúly egységes szabályozója, lényegében a vízgyűjtők természetes állapotának megszűnésekor jelent meg. Akkor, ami-