Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
5. szám - Dr. Herodek Sándor–dr. Vörös Lajos–dr. Tóth Ferenc: A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása. III. Balatonszemesi-medence 1976–1977, Siófoki-medence 1977
220 Hidrológiai Közlöny 1982. 4. sz. A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása III. Balatonszemesi-medence 1976-1977, Siófoki-medence 1977 DR. H E R O D E K SÁNDOR*, DR. VÖRÖS LAJOS* és DR. TÓTH FERENC** 1972—1973-ban Tihanynál, 1973—74-ben Keszthelynél, 1974—75-ben pedig Szigligetnél vizsgáltuk egy-egy éven keresztül a fitoplankton összetételét, tömegét, a víz alatti fényviszonyokat és az elsődleges termelés intenzitását [1, 2]. Mindhárom medencében az algák mennyisége jelentősen növekedett a korábbi évekhez képest [3], Keszthelynél és Szigligetnél az algásodás már jelentősen rontotta a víz külső megjelenését és annyira gátolta a fény behatolását, hogy két méternél mélyebben már alig volt fotoszintézis. A trofitás mértékéül [4] szolgáló elsődleges termelés Keszthelynél és Szigligetnél a korábban mórt (5,6) értékek sokszorosára emelkedett, és mindkét medencében hipertróf szintet ért el. Ezt a vizsgálatsorozatot folytattuk (1. ábra) 1976—1977-ben Balatonszemesnél, hogy képet alkothassunk ennek a medencének a trofitási viszonyairól is, majd 1977-ben Tihanynál, ahol összevethetjük az eredményeket az öt évvel korábban ugyanilyen módszerrel kapott adatainkkal. A trofitás térbeli és időbeli előrehaladásáról így kapott kép segítheti a környezetvédelmi döntések kialakítását. Módszerek A Balatonszemesi-medencében 1976. április 7-től, 1977. április 7-ig a Szemes és Zánka-Úttörőváros kikötőit összekötő egyenesen a tóközépen, a Siófoki-medencében 1977. január 18-tól 1977. október 28-ig a Biológiai Intézet és Siófok kikötőit összekötő egyenesen, Tihanytól 2 km-re levő ponton, kétheti gyakorisággal végeztünk vizsgálatokat. 25, 100, 200 és 300 cm mélységből merítettünk vízmintákat. A víz egyik részét azonnal rögzítettük az algaszámlálás céljára, másik részét 100 ml-es csiszolt dugós üvegekbe öntöttük át. Ezekhez Na 2 1 4C0 3-t adtunk, és az üvegeket abba a mélységbe süllyesztettük vissza, ahonnan a mintákat, vettük. Itt a mintákat négy órán át (10—14 h) exponáltuk, majd kiszűrtük az algákat és mértük azok radioaktivitását. Ebből és a víz *MTA Biológiai Kutatóintézet, Tihany , **Közópdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár , összes szénsav tartalmából meghatároztuk az elsődleges termelés intenzitását. A módszerek részletes leírását előző cikkünk tartalmazza [1]. A korábbiaktól eltérően a fénymérésnél kék, zöld és vörös színszűrőket is alkalmaztunk, ós metanolos kivonással [7] mértük a víz a-klorofill tartalmát is. Időjárási adatok A Siófoki Meteorológiai Állomás méréseiből kigyűjtöttük, és a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet számítógépén tároljuk a napi globál sugárzás, az expozíciók tartamára eső globál sugárzás, a napi vízhőmérséklet és a három óránkénti szóiirány és szélsebesség adatokat. A jégviszonyok a következő módon alakultak: 1976. december 28-án fagyott be a tó. 1977. január 18-án ós 19-én méréseinket 12 cm vastag, opálos jég alatt végeztük, melyet foltokban néhány mm vastag hó bcrított. Szemes elől 1977. február 12-én, Tihany elől február 14-ón húzódott el a jég. 1977. december 12-ón fagyott be újra a tó. December 13-i mérésünk idején 4 cm opálos jég takarta a vizet. December 26-án a jégtakaró jelentős része felszakadt. December 28-án 3 cm vastag, opálos jég alatt mértünk. A tó egyes részein ekkor nyilt víz volt. Eredmények Fényviszonyok A vízhőmérséklet, a Secchi koronggal és a színszűrő nélküli fénymérővel mért átlátszóság értékeket az 1. és 2. táblázat tartalmazza. Az átlátszóságot még döntően a szél által felkavart üledék mennyisége szabta meg, ezért az nagyon változékony volt. Szélcsöndes időben Tihanynál a felszínre eső fény 42,0%-a, Szemesnél 13,6%-a is lejuthatott 2 m mélységre, míg erős viharban ugyanitt a fénynek csak 0,1%-át találtuk meg. A jég alatti víz általában nagyon áttetsző volt. Kivételt képez az 1976. december 13án talált nagy zavarosság, amit a befagyást közvetlenül megelőző vihar okozott. A háromféle színszűrővel kapott fénykioltási együtthatók (2. és 3. ábra) azt mutatják, hogy leggyorsabban a kék, leglassabban a vörös fény oltódik ki, amit az magyaráz, hogy a fény behatolásának mértékét nem az oldott, hanem a lebegő anyagok határozzák meg. A víz átlátszósága lényegesen nagyobb volt, mint amekkorát korábbi méréseink során Szigligetnél és Keszthelynél találtunk, és nem különbözött lényegesen az 1972-es tihanyi értékektől. A fényklíma tehát a tó nagyobbik részén még az eredeti állapotéhoz közelinek tekinthető. A fitoplankton összetétele, tömege és / korofill tartalma A szemesi mintákban összesen 127 taxont (fajt és változatot) találtunk. Ezek közül 16 a Cyanophyta, 13 az Euglenophyta, 9 a Pyrrophyta, 34 a Chrysophyta és 55 a Chlorophyta törzshöz tartozott.
