Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
5. szám - Dr. Benedek Pál–dr. Farkas Péter: A biológiai és a harmadlagos szennyvíztisztítással elérhető szerves mikroszennyező eltávolítás
Dr. Benedek P.— dr. Farkas P.: A biológiai Hidrológiai Közlöny 1982. 5. sz. 217 8. táblázat Szennyvíztisztítási üzemköltségek a tisztítóvíz jellemzőinek függvényében [45, 46] TaőA. 8. 3ampambi na otucmKy cmoimix eod e 3aeucuM0cmu om noKa3ameneü ouuufeHHoCi eodu [45, 46] Table 8. Operating coste of wastwrwater treament, in trems of effluent characteristics [45, 46] SorEljárás Költség 5000 rn 3 napi szenny vízhozamnál Tisztított szennyvíz jellemzői [mg/l] szám Eljárás [Dpf/m 3] Viszony szám Lebegő BOI 5 KOI NH,—N NOj—N PO 3" 1. mechanikai -(-biológiai Vj = 0,3 kg/kg-d 60 1 10** 30 20 80 10 — 3 2. v»=0,15 kg/kg-d 70 1,15 12 25 15 75 — 10 3 3. 2+eIőkicsapás (vagy szimultán) 90 • 1,15 + 0,32 15 25 15 70 — 10 0,3 1,47 4. 3 + homokszűrés 100 1,47 18 10 10 50 — 10 0,1 + 0,32 1,79 5. 1+előkicsapás + aktívszénpor-adagolás 100 1,66 15-*** 16 10 5 35 — 10 0,3 6. 1 + aktívszénpor adagolás 80 1,33 12—13 10 10 40 — 10 3 •lásd 5. ábrát, ••Balaton-környéki tényleges üzemköltség •••Hazai szénporral 2—3 Ft/m 3, az adagtól függően Amennyiben nem kell foszfát kicsapás, úgy az aktívszénpor adagolás igen biztatónak látszik a költségek alakulása szempontjából. Ha viszont a P-eltávolítás tökéletességén van a hangsúly, akkor a koagulációs homokszűrés előnyösebb. A P-eltávolítás ugyanis egy bizonyos határon túl, csak kétlépcsős eljárással (elő- vagy szimultánkicsapás + koagulációs homokszűrés) oldható meg [46]. Összefoglalás A biológiai bonthatóság szempontjából a szervesanyagokat 3 csoportba osztjuk: túlnyomóan sejtazonos vegyületek, ezek analógjai és sejtidegen vegyületek. A szerves mikroszennyezők az utóbbi kettőhöz tartoznak. A biológiai tisztítás teljesítő képessége kiterjed mindháromra, de az utolsó csoportba tartozókat csak az adszorpciós és kiűzési (stripping) mechanizmus segítségével és csak részben tudja kivonni a szennyvízből. A biológiai szennyvíztisztítás maga is termel nehezen bontható metabolitokat, amelyek megjelennek a tisztított szennyvízben. Paradoxonként hat, hogy minél nagyobb a rendszerben a szennyvíz tartózkodási ideje, tehát minél több nehezen bontható szennyező szervesanyag degradálása sikerülhet, annál több sejtbomlástermék kerül ismét oldatba. A „teljesoxidációs eljárás" önmagában tehát kétes értékű fegyver KOI-t okozó biorezisztens anyagok eltávolításánál. Szükségesnek láttuk fenti problémára való tekintettel az eleveniszapos szennyvíztisztításnak új kinetikai összefüggések segítségével való megközelítését, amely kitér a termékképződési jelenségre is. Másrészt a biológiai bonthatóság jellemzésére mérőszámokat kellett kidolgoznunk. Tekintettel, hogy a bonthatatlan mikroszennyezők jelentős része, sőt a metabolitok egy része is a tisztított víz lebegőanyagával távozik a rendszerből, nagy figyelmet fordítottunk az utóülepitésre. Kidolgoztuk az iszapforgalomnak az utóülepítőbeli iszapfelhő magassága alapján történő szabályozását. A harmadlagos szennyvíztisztító eljárások gyakorlatilag csak kiegészítik a biológiai eljárásokat. A biológiai rendszer koagulációs, adszorpciós, és lebegőanyag kivonási (szűrő) képességét növelik. Ezeket a fizikai és kémiai módszereket szimultán vagy utólag alkalmazzák. A koagulációs-kicsapási módszereknél elért eredményeinket már részletesen tárgyaltuk máshol. Félüzemi szinten kísérleteztük és tervezői irányelveket készítettünk a hazai viszonyokra legjobbnak talált kétrétegű lefelé áramoltatott kivitelű szűrőkhöz. Laboratóriumi és üzemi kísérleteket végeztünk aktívszénpor eleveniszaphoz való keverésére. Igen jó mikroszennyező eltávolítást találtunk, amit részben az adszorpciós kapacitás megnövekvése, részben a biológiai tevékenység fokozása, részben pedig az igen jó lebegőanyag-kiülepedés eredményezett. Összehasonlítottuk külföldi és saját elemzések révén a harmadlagos eljárások költségtényezőit és az általuk elérhető hatásfok-növekedést a mikroszenynyezők legfontosabb csoport-jellemzői, a lebegőanyag és a KOI tekintetében. A hazai aktívszónpor bekeverése az elemzés alapján — legalább is később (10 000 lakosegyenérték körüli) telepeken viszonylag gazdaságosnak tűnik.
