Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

5. szám - Dr. Benedek Pál–dr. Farkas Péter: A biológiai és a harmadlagos szennyvíztisztítással elérhető szerves mikroszennyező eltávolítás

210 Hidrológiai Közlöny 1982. 5. sz. Dr. Benedek P.—dr. Farkas P.: A biológiai mindig visszamarad valamennyi lassan bontható szervesanyag. Ezt az alábbi összefüggés fejezi ki: V8~k±{S

e $emin)> (1) ahol v

s — a baktérium tömeg egységére számított B01

5-eltávolítási sebesség, S

e — a tisztított víz BOTj koncentrációja, £emin — az a minimális BOI

5 koncentráció, amelyet a tisztító rendszerrel el lehet érni, k

í — a lebontás sebességi állandója [10]. Ami az élettani magyarázatot illeti, nagy valószínűséggel állítható, hogy az ún. ,.maradék BOT" a baktériumok széteső testének oldatbameneteléből származik. Mennél rosszabb a tisztítást végző baktériumok tápanyag ellátása, annál jelentékenyebb a tisztított vízben maradó szervesanyagon belül az éhenhaló sejtek anyagából származó szervesanyag frakció. Von der Emde 1979-ben a Hidrológiai Közlönyben több példát hoz fel annak bizonyítására, hogy huzamos levegőztetési idővel és főleg 10 napnál nagyobb iszapkorral rendelkező eleveniszapos rendszerek sok nehezen bontható szerves vegyületet (pl. motorolajat) képesek kivonni a szennyvízből [11]. Chudoba és Pokorny viszont arra a következtetésre jutottak, hogy növekvő iszapkorral nehezen bontható szerves szennyezés kerül a szennyvízbe [12.] Vizsgálataik, amelyeknek eredményét a 2. ábrán mutatjuk be, azt bizonyították, hogy a tisztított víz KOI-ja (tehát összes szervesanyag-tartalma), valamint a rendszer iszapkora között egyértelmű összefüggés mutatható ki. Az is kitűnt, hogy az iszapkor függvényében mutatkozó KOI növekmény az ülepített vízmintánál jelentkezett a legintenzívebben. Ez a szerves frakció kiszűrhető volt. Chudobaék azonban ennek a jelenségnek messzemenő technológiai következményeit még nem ismerték fel. Az ugyanis világos, hogy ezek után a közkedveltségnek örvendő, nagy 20—30 napos iszapkorral üzemelő ún. teljesoxidációs eljárások működése a biorezisztens anyagok eltávolítása szempontjából nem olyan egyértelmű, mint amilyen jó tulajdonságuk a kezelési igénytelenség. Igaz ugyan, hogy a biológiai tisztítás során képződő anyagcsere termékek nem tartoznak az egészségre különösen ártalmas anyagok közé, de a befogadó vízből való újbóli ivóvízkivételnél ízrontó hatásuk nem elhanyagolható. A terhelés és elfolyó víz szervesanyag tartalma közötti összefüggés művelettervezési szempontból elsőrangú fontossággal bír. Ezt az összefüggést az Eckenfelder Revéhez fűződő összefüggések csak a bontható szervesanyag frakció (BOI

5) vonatkozásában írják le kielégítő pontossággal [13]. A magyar vízvédelmi törvény életbeléptetése, és méginkább a végrehajtási utasítást megadó 40/1969 kormányrendelet érvénybelépte után hazánkban is világossá vált, hogy a feladatot nemcsak a BOI

5-ben kifejezett bontható szervesanyag, hanem a mikroszennyező frakciót is magában foglaló összes szervesanyag szennyvízből való eltávolítása képezi. A technológusok feladata, hogy a KOI-ban megadott vízminőségi előírást megvalósítsák, vagy legalábbis megközelítsék. Előtérbe került tehát 2. ábra. Az iszapkor (a) valamint iszapterhelés (b) hatása az elfolyó viz KOI-ra, ill. BOI^-re, Chudoba és Pokorny nyomán [J2] Puc. 2. Bnunnue eo3pacma una (a) u UAoeoü Hazpy3KU (b) na XÍIR u Bű Kb cőpacueaeMbix ovuujeHHbix cmommx eod (no XyüoOa u UoKopnu, [12]) Fig. 2. Effect of sludge age (a) and sludge loading rate (b) on the COD and BOD

5 in the treated effluent, after Chudoba and Pokorny [12]