Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

4. szám - Prins, J. E.: A hidraulika a történelem sodrában

178 Hidrológiai Közlöny 1982. 4. sz. Prins J. E.: A hidraulika a történelem, sodrában állandó szervezet létrehozatalára a hidraulikai kutatás és a hidrológiai észlelés terén elért eredmények kicserélése céljából. v A Brüsszelben megrendezett XVI. kongreszszuson (1935) a hidraulikai kutatás ennek ellenére sem szerepelt a napirenden. Fellenius és Rehbock erre lépéseket tett a hidraulikai kutatásokban érdekeltek értekezletének megszervezésére közvetlenül a megnyitó ülés után. Ezen az értekezleten, 1935. szeptember 2-án megegyeztek a Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség (IAHR) megalapításában és kineveztek egy nyolc tagú tanácsot, melymek elnöke Wolmar Fellenius , titkára pedig Johannes Theodor Thijsse volt. Az IAHR első konferenciáját 1937-ben Berlinben a Víz- és Hajóépítési Kísérleti Intézet látta vendégül. A II. világháború következtében a második kongresszusra csak 1948-ban Stockholmban került sor. Az 1949-ben Grenobleban megrendezett III. kongresszuson megegyezés született a kongresszusok kétévenkénti megtartására. A nemzetközi szervezetek eredetét jellegük is tükrözi. Ezek lehetnek kormányközi szervezetek, amelyeket kormánydelegációk irányítanak (PIANC), vagy lehetnek nem-kormányszintű szervezetek, amelyek munkáját az egyes tagok határozzák meg (IAHR). Képviselhetik a tudomány világát, mint például a Tudományos Egyesületek Nemzetközi Tanácsa (ICSU), vagy az alkalmazott és mérnöki tudományokat, mint például a Műszaki Szövetségek Nemzetközi Egyesülése (UATI). A vízzel kapcsolatos tudományok terén nagy jelentőségre tett szert a Vízügyi Kutatások Tudományos Bizottsága (COW

AR), amelyet az ICSU és az UATI közösen hozott létre 1977. június 17-én. A CO WAR számos előttünk jól ismert szövetséget foglal magában, mint pélsául az IAHS (hidrológia), IAWPR (vízminőségvédelmi kutatások), PIANC (hajózás), ICOLD (nagy völgyzárógátak), ICID (öntözés és lecsapolás), CIGR (agrotechnika) és IAHR (hidraulikai kutatás). Véleményem szerint a COW AR egységes jellegét ezideig még nem ismerték fel. Egyedülálló lehetőséget biztosít a vízzel kapcsolatos tudományok összehangolására. Az összehasonlítás gyakorlati megvalósításához azonban a nemzetközi szervezetek jövőbeni feladatait pontosan meg kell fogalmazni és reménykednünk kell abban, hogy a közérdek felismerése elismerteti velünk a COWAR irányító szerepét. Az együttműködés közös alapjait, mondhatnám ennek mozgatórugóit részletesen tekintette át az Önök tiszteletbeli tagja Harold Jan Schoemaker, az IAHR korábbi és a COWAR jelenlegi titkára. Ezt a kiváló tanulmányt melegen ajánlom szives figyelmükbe [2]. Zárszó Milyen tanulságokat vonhatunk le az előadottakból? Számomra legszembetűnőbb a műszaki teljesítmény és az oktatás közötti szoros kapcsolat. És itt nem egyszerűen oktatásról, hanem az oktatás módjáról van szó, miként erre világosan rámutattak az Anglia, Franciaország és KözépEurópa között tapasztalható felfogásbeli különbségek. Ugyancsak szembeszökő, hogy sok lényegbevágó döntés hozatalában egyetlen személy bölcsessége és előrelátása meghatározó szerepet játszott. Nyilvánvaló, hogy az eszmecsere mind nemzeti, mind nemzetközi környezetben óriási hatással van az elképzelések kialakulására és azok megvalósítására. A tényekből levonható következtetések; Először is, tudatára kell ébrednünk annak, hogy képesek vagyunk a jövőt irányítani. Másodszor: működnie kell egy olyan ösztönző erőnek, mely megfelelő utakat talál a hagyományos rendszerek befolyásolására. Ha befolyást kívánunk gyakorolni, ha a jövőt irányítani kívánjuk, meg kell határozni céljainkat és vállalnunk kell az ezek megvalósításából adódó felelősséget. Szakmánk, nevezetesen a vízépítés és az ezzel kapcsolatos hidraulika legátfogóbb szemszögéből nézve, a vizek komplex hasznosításának optimalizálása feltétlenül az emberiség érdekeit szolgálja. A megállapítás nem új, de léptéke nagymértékben bővült és ítélőképességünk tökéletesedett. Napjainkban ezek a kérdések már nem tekinthetők magánügynek és hatékony megoldásuk érdekében szervezeti keretekre van szükség. Az ilyen szervezetek ösztönző hatását nem nélkülözhetjük. Mivel a kérdések Földünk egészét érintik, a megoldásokat nemzetközi szinten kell keresni. Ennek eszközei ugyan már rendelkezésre állnak, de szervezetük még nem fogja át a problémák teljes skáláját. A történelmi áttekitésből leszűrhettük azt a tanulságot is, hogy a megfelelő teljesítmény csak a lehető legmagasabb szintű képzéssel érhető el. A jelenlegi tapasztalatainkból levonhatjuk azt a következtetést, hogy a vízzel kapcsolatos kérdések nem csupán műszakiak vagy tudományosak, de politikai és társadalmi-közgazdasági jellegűek is. Előadásom elérte célját ha sikerült felhívni a figyelmet a korábbi nevükön tudós társaságnak ismert tudományos egyesületek lehetőségeire. Irányító szerepükre továbbra is nagy szükség van. Az intézmények áttekintése Nagybritannia 1 662 Londoni Királyi Társaság a Természettudományok Előmozdítására (Royal Society of London for the Promotion of Natural Knowledge) 1712 Urak Társasága, Spalding (Gentlemen's Society in Spalding) 1754 Társaság a Mesterségek, Manufaktúrák és Kereskedelem Támogatására (Society for the Encourragement of Arts, Manufactures and Commerce) 1771 Építőmérnökök Társasága — később Smeaton Társaság (Society of Civil Engieers — later Smeatonian Society) 1818 Építőmérnöki Kamara (Institution of Civil Engineers) 1831 Brit Szövetség a Tudomány Pártolására (British Association for the Advancement of Science) 1851 Műszaki Főiskola Manchesterben (Technical College in Manchester) 1864 Európai (később: Nemzetközi) Geológiai Társaság (European ill. International Society of Geology)