Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

4. szám - Prins, J. E.: A hidraulika a történelem sodrában

174 Hidrológiai Közlöny 1982. 4. sz. Prins J. E.: A hidraulika a történelem, sodrában vetően liiguet pénzügyi támogatást nyert Colberttól, aki az állami pénzügyeket irányította. A 200 m szintkülönbséget áthidaló létesítmény „nagyszerűsége" bizonyára magnyerte XIV. Lajos tetszését. A csatornát 1681-ben fejezték be, de költséges pótmunkák váltak szükségessé a patak-keresztezéseknél a csatornába jutó hordalék okozta feliszapolódás megakadályozására. Bár a tervekben előirányozták és ezt a 6,40 m széles és"35 m hoszszú zsilipkamrák is tanúsítják, tengerjáró hajók a csatornát soha sem használták. A hasznosítás Riguet örököseinek jutott, akik fölött a felügyeletet Languedoc tartomány főfélügyelője gyakorolta. Ezt a tisztséget 1740 után a matematikus és fizikus Henri de Pitot (1695— 1771) töltötte be, aki folytatta tudományos munkásságát is, amihez főfelügyelői feladata némi ösztönzést adott. A kormány út- és hídépítési tevékenysége a műszaki oktatás szintjének javítását tette szükségessé. Az 1716-ban alapított Híd- és Útépítő Testület (Corps des Ponts et Chaussées) egyre nagyobb számban foglalkoztatott tudományosan képzett szakembereket, mint például Antgine Chézy (1717—1798) 1775-ben a Testület oktatási rendszerét a miniszter az Ecole des Ponts et Chaussées hivatalos rangjára emelte. Ez az iskola csak bizonyos idő után érte el a katonai iskolák szintjét. A legmagasabb fokú műszaki oktatást a Mézierosban működő „Ecole du Corps du Génié Militaire" (1749) nyújtotta, amely jól felszerelt laboratóriumokkal rendelkezett. A francia mérnökök kutatásai és közleményei Franciaországot a hidrodinamikai ismeretek központjává tették. A hidrodinamikát és hidraulikát a gyakorlat közvetlen igényei ösztönözték és ezek beépültek a híd- és vízépítő mérnökök tananyagába. Anglia Angliában a gazdag és vállalkozó kedvű kereskedők által kialakított kereskedelmi háttér kedvező feltételeket teremtett a gyors iparosodás számára. Háttere volt számos újításnak a mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben. A hatásukra gyors ütemben növekedő városok tüzelővel, élelmiszerrel, vízzel való ellátásához közlekedési és szállítási rendszerre volt szükség. A háztartási és ipari célokat szolgáló szén olcsó szállításának igénye adott indítékot a víziutak hálózatának kibővítésére. 1760 és 1800 között 1100 km hosszú csatornahálózattal bővült a már korábban hajózhatóvá tett 1100 km hosszú folyami vízi út rendszer. A franciaországi eredményeken felbuzdulva Bridgewater hercege (1736—1803) megterveztette és kiviteleztette a Worsley és Manchester közötti csatornát. A csatornán épült típus-zsilipek szélessége 2,30 m, hossza 22 m volt. Miután ez és más hasonló csatornavállalkozások sikeresnek bizonyultak, a csatorna beruházások országos méreteket öltöttek. A felső bögók vízellátása a szivatytyúk fejlesztését tette szükségessé, amelyek hajtására 1776 után alkalmaztak gőzgépeket. Ezelőtt A szivattyúkat vízikerekek hajtották. Az autodidakta John Smaeton (1724—1792) a Holdvilág Társaság tagja, a szivattyúk hatásfokát tudományos alapokon vizsgálta és jelentős szerkezeti tökéletesítést ért el. Az angol gondolkodásmód jellegzetes példájával állunk szemben, mivel itt a kormány nem játszott szerepet az oktatási rendszer kialakításában, mint Franciaországban. A vízépítés fejlődése 1800 előtt Európa valamennyi országában hasonló vízépítési feladatok jelentkeztek. Csatornák és utak építésével foglalkoztak gyártmányaik és termékeik szállításának tökéletesítésére és ármentesítési céllal szabályozták a folyókat. A XIX. században további feladatok jelentkeztek. Anglia Az ipar és kereskedelem, elsősorben a tengeren túli kereskedelem rendkívüli mértékben meggyorsította a városok terjeszkedését, ami jelentős közmű-beruházásokat votn maga után. Ezek között meg kell említeni a vízművek fejlesztését, ami az elosztó halózatok és szűrőtelepek kiépítését jelentette. James Simpson (1799—1869) építette 1829-ben Londonban az első homokszűrőket anélkül, hogy ezek biológiai szerepét felismerte volna. Ez csak az 1832 és 1849. évi kolera járványok után vált nyilvánvalóvá. Franciaországban Henri Philibert Gaspard Darcy (1803—1858) tervezte meg Dijon város vízművét, aminek kapcsán szabadalmaztatta újrendszerű szűrőjét és kísérleti úton vizsgálta a csöveken történő vízmozgást. Eredményei alapján vezette le az 1857ben közzé tett méretezési eljárást. A nagy műtárgyak között szerepeltek kikötők ós dokkok, mint például a Themze folyón 1802-ben befejezett Nyugat-indiai Dokk, és az 1801—1805 között épült Londoni Dokk. A kikötők "fejlesztéséhez nemcsak kikötői berendezésekre és kotrókra volt szükség de foglalkozni kellett árapály- és áramlási jelenségekkel is. A gőzüzemű kotrók, amelyek közül az elsőt a Clyde folyón 1842-ben állították üzembe, lehetővé tették a nagyobb hajók részére szükséges mélyebb vízi utak fenntartását. Anglia és Hollandia gyarmatai A tudásban és tapasztalatban megnyilvánuló hatalmas kapacitás új alkalmazási területre talált a tengeren túli birtokokon megvalósításra kerülő vízilétesítmények tervezésében és kivitelezésében. Ezekre a Brit-Indiában, Egyiptomban és HollandIndiában találunk példákat. Elsősorban öntözőrendszerekről volt szó, melyek életbevágó fontosságúak voltak a sűrűn lakott területek élelmiszer szükségletének biztosításában. 1878 és 1900 között India Punjab államában az öntözésre berendezett terület megháromszorozódott és 4 millió hektárt ért el. A megfigyelések eredményeiből empirikus öszszefüggéseket vezettek le öntözőcsatornák méretezésére. Egyiptomban 1898 és 1902 között épült meg a 2 km hosszú, 180 nyílású duzzasztóművel kialakított asszuani gát.