Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

1. szám - Juhász István–dr. Koris Kálmán: Hazai vízgyűjtők lefolyási idősorainak modellezése és a fejlesztés irányai

14 Hidrológiai Közlöny 1982. 1. sz. Juhász I.—

Dr. Kőris K.: Hazai vízgyűjtők Ezért is különös gondot kell fordítani a területi extrapolálás kérdéseire, geográfiai, meteorológiai, hidrológiai analógiák alapján. így más, hidrológiailag feltáratlan -vízgyűjtőkön való alkalmazás feltételei is megvalósulhatnak. A modell kialakításakor annak fejleszthetőségére, bővíthetőségére is célszerű gondolni, hogy a megfelelő információs kör bővülésével egyéb feladatok megoldására is alkalmas legyen, pl. városi lefolyások számítására. A további gyakorlati alkal mazási lehetőségek a sztochasztikus, pl. Poissontípusú, folyamatok szélesebb körű alkalmazásával, valamint pl. a Bay es döntési elvek figyelembe vételével nyílhatnak meg a vízrendezés és vízhasznosítás sokirányú gyakorlati igényeinek figyelembevételével [11]. IRODALOM [1] Becker, A.: The integrated hvdrologioal catchment model EGMO, Bull. Hydr. Sei. 22 h. 1. sz. 145— 151 p. ' [2] BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet: Hazai vízfolyásaink vízállás-vízhozam értékeinek előrejelzése (Döntéselőkészítő tanulmány, kézirat), Budapest, 1977. 1—162 p. [3] Bognár Á.—Szilágyi E.: Arvizi előrejelzés hegyés dombvidéki vízgyűjtőre rövididejű adatsorok alapján. Vízügyi Közlemények, 1978. 4. szám. 604—626 p. [4] Bratán M.: Az egységnyi árhullámkép vizsgála ta Szakdolgozat (Kézirat). BME Szakmérnöki Szak, Budapest, 1974. 1—42 p. [5] Fehér J.: Csapadék-lefolyás kapcsolatok vizsgálata vízrendezési feladatok megoldásához, (Diplomamunka, kézirat) BME. Budapest, 1976. 1—37 p. [6] Gray, 0. M.: Handbook of the principle of hydrology. A Water Information Center Publication. C. N. C. — I. H. D. Canada, 1973. [7] Juhász I.—

Koris K.: Esőből keletkező árhullámok jellemzőinek meghatározása (hazai hegy- és dombvidéki vízgyűjtőterületekre) VIZDOK Nyomda, Budapest, 1975, 1—244 p. [8] Kiss—Guba F.: Hidrológiai rendszermodellek vizsgálata I—II. Diplomamunka (kézirat). BME Vízgazdálkodási Tanszék, Budapest, 1978, 1—103 p. [9] Kiss—Guba F.: A Boughton modell és paraméter optimalizációja. (Kézirat) BME Vízgazdálkodási Tanszék Budapest, 1978. 1—51 p. [10] Kontur I.: Felszíni víz összegyülekezésének számítása. Tervezési segédlet (kézirat). BME Vízgazdálkodási Tanszék, Budapest, 1976. 1—40 p. [11] Koris K.: Kisvízgyűjtők hidrológiai vizsgálata. (Doktori értekezés, kézirat) BME, Budapest, 1979. 1—80 p. [12] Koris- K.: Kisvízfolyások vízhozamidősorának modellezése és a modell gyakorlati alkalmazása (Fiatal kutatók és oktatók tudományos fóruma) BME, Budapest, 1978. 239—247 p. [13] Koris K.: Lefolyásviszonyok modellezése kisvízgyűjtőkön. Magyar Hidrológiai Társaság, Országos Vándorgyűlés, Keszthely, 1979. 1—11 p. [14] Kovács Gy. dr.: A korszerű vízrajzi munka alapelvei I—II. Vízügyi Közlemények, Bp. 1979. 3—4. szám 533—559 p. ' [15] Kovács Gy.: Módszer kidolgozása a téli és a koratavaszi lefolyás előrejelzésére. Kutatási jelentés (kézirat) Térnaszám: 2.1.1. 7411/2. VITUKI 1 31 p. Budapest, 1976. [Hi] Kovács Gy.: Dombvidéki kísérleti vízgyűjtőkön szerzett információk hasznosítása a vízrendezés célkitűzései érdekében. Témajelentés (kézirat) Témaszám: 7631/1518. VITUKI. Budapest. [17] Liu, G. G.—Brutsaert, W.: A nonlinear analysis of the relationship beetween rainfall and runoff for extreme floods. Walter Resources Research. Febr. 1978. p. 75—83. [18] Magyar P.: Hegv- és dombvidéki vízhozamidősorok meghatározására a Standford modell segítségével. Témajelentés. (Kézirat) VITUKI, Budapest, 1975. [19] Morvái K.: A Standford modell gyakorlati alkalmazása a Balaton vízgyűjtőjén. (Kézirat) VGI, 1979. Budapest. [20] Muhin, V. M.—Komarov, V. D.: A hótakaró kialakulásának és a lefolyás képződésének modellje hegyi vízgyűjtőn. TrudiX CMC 163 k. 1976. p. 38— 57.' [21] SzöUősi—Nagy A.: A lefolyási jelenségek modellezése és rövidtávú előrejelzése a Nash-féle kaszkádokkal. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1979. 4. sz. 164—175 p. [22] Szöllősi—Nagy A.—Bartha P.: A vízrajzi előrejelzés fejlesztési programja első esztendejének eredménvei és tapasztalatai. VITUKI Közlemények 24/4. sz.'Budapest, 1980. 1—17p. [23] Wisnovszky I.: Települések csapadékcsatornázása VMGT 96. VIZDOK Budapest, 1978. 1—241 p. Modellierung <ler Abflussganglinien der ungarischen Einzugsgebiete und die Entwicklungs

—Richtlinien Juhász, I.

—Dr. Koris, K. Zweck der vorliegenden Abhandlung ist, dass sie zur Untersuchung der Abflussverhältnisse der kleinen Einzugsgebiete Ungars notwendigen Modell entwicklungs-Vorstellungen schildert. In erster Reihe halten wir die technischen Anwendungen zwecks Gewässerregulierung vor Augen, aber natürlich berücksichtigen wir auch die Anwendungsmöglichkeiten der Wassernutzung. Den Grund der Entwicklung können die vorhandenen, in der Praxis ausprobierten ungarischen Methoden bilden [6, 15]. Als Datenbasis könnte man vorerst das Beobachtungsmaterial der Datensammlung der VITUKI, weiters die Daten der Wasserwirtschaftsdirektionen und sonstigen Institutionen verwenden. Das zu entwickelnde Modell muss für die Bestimmung der sich auf das ganze Hahr beziehenden Abflussganglinien der ungarischen Berg- und Hügellands-Einzugsgebiete geeignet sein bis zu einer Einzugsgebietsgrösse von 5—6000 km

2. Die Abfluss-Ganglinie kanrr mit der Summierung des Q (í) =Q«(i) +Q.'l(<) aufgestellt werden. Es ist zweckdienlich die Q

a(t) Grundbelastungs-Ganglinie mit linearen (oder nichtlinearem) Regressiv-Modellen und die Öberflächenabfluss-Ganglinie Qj(t) (Hochwasserwellenbild) mit einheitlichen Hochwasserwellen-Verfahren zu berechnen. Die praktische Anwendung des Modells muss so ausgebildet werden, dass sie sowohl für Hand als auch für Maschinenrechnung geeignet sei je nach den Ansprüchen und praktischen Möglichkeiten der Verbraucher. Aus die Nutzung Datenmaterials der gut und Weniger gut instrumentierten Einzugsgebiete bzw. ihre Einbeziehungsmöglichkeit in die Berechnungen (Berücksichtigung der Niedersehlagsintensität, ihre Berechnung im Falle der Beobachtung der täglichen Niederschlagsdaten: Ombrograph-Ombrometer Problemenkreis). Der Zweck ist, dass aufgrund der nach Entwicklung des Modells fertiggestellten Behelfe (in erster Reihe gerade mit Verwendung der Ombrometer-Daten) auch bei den Einzugsgebieten die notwendigen Parameter oder Abfluss-Ganglinien berechnet werden können. Die Berechnung der Abfluss-Ganglinie zeigt das in Abb. 5. angeführte prinzipielle Prozessschema. Die Angfangsergebnisse des auszubildenden Modells sind in Abb. 4. und 6 dargestellt . Bei der Ausbildung des Modells ist es zweckmässig auch an ihre Entwicklung, Ausweitungsmöglichkeit zu denken, damit sie mit der Ausweitung des entsprechenden Informationskreises, auch für die Lösung sonstiger Aufgaben geeignet sei (z. B. Berechnung der städtischen Abflüsse). Die weiteren praktischen Anwendungsmöglichkeiten können mit weitläufiger Anwendung