Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

3. szám - Ligeti Béla–dr. Némedi László–dr. Szabó Zoltánné–Szélesné Szabó Virág: A Fővárosi Csatornázási Művek csepeli csatornaiszap lerakójának vizsgálata

132 Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. / Ligeti B. és tsai: A Fővárosi Csatornázási 7. táblázat Fúrások a lerakó területén 1979. szeptemberében Számtani átlagok Tab. 7. Bohrungen in der Umgebung der Schlammabladestellen im September 1979; Rechneriche Durchschnitte Paraméterek* Felszín 2 m 5 m 8 m Talajvíz Mezofil baktérium szám 3 000 000 24 040 427 680 45 000 21 000 Clostridium szám 2 000 33 690 24 000 3 500 8 500 Pseudomonas aeruginosa szám 0 0,3 0,7 0 5 Nitrifikáló baktériumok száma 16 000 61,3 21,8 12 920 Coliform baktériumok száma 21 000 416,6 966 10 1 400 Fekál coliform baktériumok száma 23 0 0 0 1 100 Fekál stroptococcusok száma 0 0 0 0 0 Megjegyzés: A fúrások kezdete: 1970. szeptember 10. és befejezése: szeptember 18. A fúrások jelzése: 1—2—3—4—5 és felszíni átlag (0 cm) * A közölt értékek talajnál 1 g, talajvíznél 1 ml mennyiségre vonatkoznak. zettség mindkét sorozatban minimálisnak bizonyult (5. és 6. táblázat). A májusi próba-fúrások ós a biztonságos mintavételt biztosító szeptemberi fúrások eredményei közötti eltérések felhívják a figyelmet a zavartalan mintavétel fontosságára. Az adatok szórása ellenére a szennyezettség vertikális csökkenése tendencia-jelleggel itt is kimutatható. Feltételezve a talajvíz-áramlás É—D irányát, a lerakótól északra mélyített fúrás (I—F) a lerakó szennyező hatásától teljesen mentesnek tekinthető és kontrollként kezelhető valamennyi fúrás vonatkozásában. A bakteriológiai vizsgálatok alapján valóban itt találtuk a legtisztább talaj minőséget. A szennyezettség mértéke azonban a lerakótól délre, ill. délkeletre eső fúrások esetében sem haladta meg a norma III. kategóriájának értékeit (IV—VIII—

II—III—V és az E valamint a B és D fúrások). Szignifikáns különbséget találtunk viszont az északi kontrol fúrás valamint az említett déli, délkeleti fúrások szennyezettsége között. Ez a tapasztalat a lerakó környezetszenynyező hatását igazolná, de a kategorikus vélemény kialakítását nehezíti az a körülmény, hogy az északi kontrol-fúrás talajszerkezetileg eltér a lerakótól délre—délkeletre fekvő fúrás talajszerkezetétől (ez utóbbiak részben építési terület mellett, ill. mezőgazdaságilag használt területen vannak). Megjegyezzük, hogy a bakterológiai szennyezettség ezeknél a fúrásoknál sohasem haladta meg a közegészségügyileg kifogásolható mértéket és inkább régebbi keletű szennyezésről van szó. A lerakó területen végzett fúrások, valamint a környezeti fúrások átlagértékei között szignifikáns különbséget találtunk a Clostridium-szám, a coliform-szám esetében (6. és 7. táblázat). Fekál coliform-baktériumot csak a felszínen tudtunk kimutatni. Kórokozó baktérium (Salmonella infantis) csak egy esetben volt kimutatható a II. fúrási pont felszíni mintájában. Ez utóbbi származhatott a néhány méterre levő Dunából is. A talajvíz-minták bakteriológiai szennyezettsége 1—2 nagyságrenddel nagyobb volt a depónia területén, mint a környezeti fúrásoknál. A víztoxikológiai vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a lerakó területen a talajvíz tízszer toxikusabb, mint a környező fúrások talajvize. A kizárólag csatornaiszap depónia bakterológiai szempontból csak a felszínen jelent környezetszennyező hatást, ezért annak fedése indokolt. Az ilyen depóniák helykijelölésénél a talajvíz és a talajkörnyezet védelme mellett különös figyelmet kell fordítani a felszíni szennyeződés megakadályozására. Értékelés. A vizsgálat során nyert adatok értékelését az alábbiak ismeretében szükséges végezni: — a vizsgálat újszerűsége magával hozott bizonytalansági tényezőket is; a vizsgálandó tényezők és azok körének és mélységének meghatározásán keresztül a vizsgálat kivitelezési technológiáig, ^ — a lerakás módja tervszerűtlen, spontán volt. Az eredeti depóniahely kijelölésénél a mélyterület feltöltése volt az elsődleges szempont. Telítődés után a lerakott anyag vízszintesen és függőlegesen is mozgatásra került, — a depóniába nem csak csatornaiszap, hanem egyéb anyagok is kerültek lerakásra. A vizsgálat a sok tapasztalaton kívül sok és figyelemre méltó adatot szolgáltatott. Az eredmények alapján megállapíthatók a következők: — a kommunális csatornaiszapok deponálása meghatározott körülmények és feltételek mellett a csatornaiszap egyik, továbbra is gazdaságosan (viszonylag alacsony költségekkel) alkalmazható módja, — a kommunális csatornaiszapokat és azok elhelyezésének kérdését határozottan el kell választani az ipari és egyéb hulladékok elhelyezésének kérdésétől. — lényeges tényező a lerakási módszer tervszerűsége, melyet előzetesen ki kell dolgozni, — a depóniában, levő anyag kitermelhető, alacsony víztartalmára való tekintettel gazdaságosan szállítható, összetétele alapján elhelyezé-