Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

3. szám - Ligeti Béla–dr. Némedi László–dr. Szabó Zoltánné–Szélesné Szabó Virág: A Fővárosi Csatornázási Művek csepeli csatornaiszap lerakójának vizsgálata

Ligeti B. és tsai: A Fővárosi Csatornázási Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. 129 területén és a lerakón kívül vett mintáknál. Az egyéb komponensek vizsgálati eredményei jellemző különbséget nem mutatnak. A vizsgálati eredmények tényszerű közlése után röviden ismertetjük a kiugró mennyiségű összetevők lehetséges forrásait. A környezetvédelmi szempontból igen veszélyesnek ítélt nehézfémek igen sokféle helyről eredhetnek. Az ólom például jelentős mennyiségben a benzinben használt kopogásgátló adalékanyagból eredhet, ezen kívül festékekből ós ólomtartalmú tárgyak korróziója révén kerülhet a szennyvízbe, továbbá ipari tevékenység eredményeként. Az ólomtárgyak korróziójánál ki kell hangsúlyozni a tényt, hogy az épületen belüli vízvezeték hálózat tetemes hányada ólomvezeték még ma is. A cink elsősorban a fémkohászatból, a galvanizálókból és a vegyiparból, továbbá szerkezeti anyagok és fémtárgyak korróziójából származik. A különböző mesterséges tápokkal és takarmányokkal szintén cink kerülhet magasabb koncentrációban az állati és az emberi szervezetekbe, innen pedig az anyagcsere során nagyrészt a szennyvízbe. A réz-szennyezés főbb forrásai a réztartaímú tárgyak korróziós folyamatai, a galvanizálás, a festékgyártás és a réztartalmú növényvédő szerek használata. Az említett ipari jellegű szennyező források mellett meg kell említeni a talajok természetes, tehát nem mesterségesen, szennyezésként bevitt fém tartalmát is, amely a régebbi, kevésbé érzékeny analitikai módszerekkel nem volt mérhető, ma azonban egyre érzékenyebbé váló műszerekkel és egyre finomodó analitikai eljárásokkal (nyomelemzési módszerek) jól meghatározható. Hazai szabályozás a talajban, ill. iszapban maximálisan megengedhető fémkoncentrációkra vonatkozóan jelenleg nincs, ezért a rendelkezésre álló külföldi határértékeket tudjuk csak bemutatni (4. táblázat). A talajok elemzése és a különböző talajokon termesztett növények vizsgálata azt mutatja, hogy a talajokban mintegy 17 fontosabb kémiai elem fordul elő. Mennyiségi rangsorban ezek az elemek az alábbi módon csoportosíthatók: I. csoport: 0 55%; Si 20% II. csoport: Al 7%; H 5%; C 5% III. csoport: 1 és 5% között: Ca, Fe, K, Na, Mg IV. csoport: 0,01 és 1% között: Ti, N, Cl, P, Mn, S, Sr. Csak az általunk vizsgált komponenseket figyelembe véve: *— a III. csoportba sorolt elemek ( a Fe kivételével) a lerakón kívül átlagosan 1,89%-ban voltak, a lerakón belül 1,56%-ban, — a IV. csoportba sorolt elemek a lerakón kívül 0,17%-ban, a lerakón belül 0,34%-ban. (Ti, Cl, S, Sr, Mn meghatározást nem végeztünk, így az értékek azokat nem tartalmazzák.) Tehát vizsgálati eredményeink szerint a lerakón kívül levő talaj és a lerakó anyaga sem tér el az átlagos talaj-összetételtől. Míg ezen 17 elem alkotja a talaj mintegy 99,8%át, addig a fennmaradó 77 elem — az ún. mikro4. táblázat Különböző elemek előforduló és megengedhető koncentrációi a talajban, a növények tűrőképessége szempontjából Braunschweigben végzett vizsgálatok szerint (Tietjen, 1976) nyomán Tab. 4. Zulässige Konzentrationen der im Boden vorkommenden verschiedenen Elemente, laut den auch Sich der Toleranz der Pflanzen in Braunschweig durchgeführten Untersuchungen laut Tietjen, 1976 Vizsgált elemek Az összes elemtartalom [mg/kg] normál talaj ban szórási tar- leggyakrab ban elotortomany , ,, , . ,, J duló ertek Megengedhető elemtartalom a talajban [mg/kg] Be 0,1 — 10 1 — 5 10 B 2,0 —100 5—30 100 F 10,0 —500 50 —250 500 Cr 1,0 —100 10 — 50 100 Ni 1,0 —100 10 — 50 100 Co 1,0 — 50 1 — 10 50 Cu 2,0 —100 5—20 100 Zn 10,0 —300 10 — 50 300 As 1,0 — 50 2—20 50 Se 0,1 — 10 1 — 5 10 Mo 0,2 — 10 1 — 5 10 Cd . 0,01— 1 0,1— 1 5 Hg 0,01— 1 0,1— 1 5 Pb 0,1 — 10 0,1— 5 100 Megjegyzés: a Be, Cd és Hg esetében különös elővigyázat szükséges; Cu és Zn esetében komló és szőlő ültetvényekben még nagyobb értékek is niegengedbetők. elem vagy nyomelem — a talaj tömegének mindössze 0,2%-át teszi ki. Utóbbi elemek sorából kiemelhetők a növények számára mikrótápanyagul szolgáló elemek: a Mn, B, Fe, Zn és Mo [6], Ezek hazai talajokban való előfordulását a következő táblázat mutatja be [13]: Elem megnevezése Előfordulás % Pe Mn Cu Zn Mo B 2—8 (Pe

20

3-ban) 0,002—0,5 0,0002—0,01 0,0001—0,03 0,003 (Keszthely körül) 0,02 (üledékes kőzetekben) A Ni és a Co szintén a mikroelemek közé tartozik. A talaj 5 és 10 000 mg/kg között, átlagosan 40 mg/kg-os koncentrációban tartalmaz nikkelt. Az egész Földön fellelhető kobalt átlagos mennyisége pedig 3% [12], A mikroelemek szerepe és jelentősége sokat vitatott kérdése a talajtannak. Ebben a kérdésben a legutóbbi években jelentős eredmények születtek. Ezek az eredmények lassan rámutatnak azokra a bonyolult összefüggésekre, amelyek egyes mikroelemek és a talajban lezajló biokémiai reakciók között fennállnak. A mikroelemek részvétele a talaj biokémiai folyamatokban §ok olyan jelenség elfogadható magyarázatát és olyan növényi hiánybetegségek kiküszöbölését teszi lehetővé, amire korábban nem is gondoltak [4]. A talaj túlzott kihasználása, egyoldalú hasznosítása következtében a létfontosságú mikroelemek és nyomelemek elfogyhatnak, és ez a táplálékláncban nem ritkán súlyos következményekre vezethet.