Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
3. szám - Hutter Erika–dr. Karácsonyi Sándor: A rétegvizek gázossága
104 Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. A rétegvizek gázossága HUTTER ERlK A*—DR. KARÁCSONYI SÍSDO R** 1. A gázveszélyesség megítélésének szempontjai A felszínalatti vizek metángázosságából eredő gázveszély elleni védekezés szempontjából elengedhetetlen előfeltétel annak ismerete, hogy a gázokat tartalmazó rétegvizek hol, milyen kiterjedésben fordulnak elő és azokon a területeken, ahol a vizekben robbanásveszélyes gázok találhatók milyen mértékű a vizek gáztartalma. A gázosság kérdését kifejezetten az ivóvízellátás szempontjából vizsgáljuk, így kiinduló feltételként az 500 m-nél nem mélyebb ill. a 35°C-nál nem magasabb hőmérsékletű rétegvizekre vonatkozó gázossági ismeretek összefoglalását tűztük ki célul a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat és a Vízgazdálkodási Intézet közös térképi feldolgozása alapulvételével. A rétegvizek gázosságának megítélésénél két körülményből kell kiindulni: a) A veszélyhelyzet nagyságainak és a technológiai beavatkozás igényének felmérése érdekében differenciálni kell a vizeket gáztartalmuk szerint. Ennek során a következő gázossági kategóriák állíthatók fel, amelyek atmoszferikus nyomás (1013 bj és 20°C vízhőmérséklet mellett értendők; — 0,8 dm 3/m 3 gáztartalomig a víz gyakorlatilag gázmentes, — 0,8—5 dm 3/m 3 gáztartalom az általában külön technológiai beavatkozás nélkül felhasználható gázos rétegvizek kategóriájára, — 5—10 dm 3/m 3 gáztartalom, amely közvetve, főleg gázmentes kutak vizével keverve a technológiai beavatkozás nélküli használhatóság, ill. a gázmentesités egyszerű lehetőségét jelzi. — 10—30 dm 3/m 3 gáztartalom a középes, a gázmentesítési technológiai beavatkozása szempontjából átlagos értéket jelenti, — 30—60 dm 3/m 3 közötti, az átlagosnál nagyobb gáztartalom ezért a szokványostól esetleg eltérő gázmentesítési technológiai beavatkozást igényel. — 60—100 dm 3/m 3 gáztartalom, amely ritkábban előforduló magas gázosságot és általában egyedi technológiai beavatkozás igényét jelzi, és végül — 100 dm 3/m 3 fölötti gáztartalom — amely esetenként mérlegelt különleges technológiai beavatkozást igényel. b) A rétegvizek mélység-szerinti megkülönböztetésénél a célszerű és részletes felbontást az jelentené, ha az egyes rétegek egyenként és elkülönülten volnának értékelhetők. Ez nem oldható meg egyrészről, mivel az egyes rétegek térbeli helyzete változó, másrészt pedig nagyszámú vizsgálati eredmény sem tesz lehetővé olyan részletes felbontást, hogy abból egy-egy rétegre megbízható információk lennének nyerhetők. Mindezen felül kútjaink jelentős része több szűrőzött szakasszal került kiképzésre, ill. működik. Ilyen * Vízgazdálkodási Intézet, Budapest. ** Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. körülmények között — különösen a hosszan szűrőzött kutak termelésénél igen nehéz eldönteni, hogy a több réteget igénybevevő kutak esetében a gázosság melyik rétegre jellemző, ill. megfordítva egy-egy összleten belül a magasabb gáztartalmú réteg vize milyen mértékben keveredik a többi réteg gázmentes, vagy alacsonyabb gáztartalmú vizének együtt-termelése során. Ez a körülmény jól érzékelteti a gázvizsgálatok megbízhatóságának egy fontos problémáját, de azért is érdemel a szokottnál nagyobb figyelmet, mivel a rétegvizek gázosságánál tapasztalható időbeni eltérések egyik leggyakoribb forrása éppen a több réteget termelő kutaknál az egyes rétegek termelési arányának módosulása. Mindezek alapján mélységközként volt leginkább lehetséges a gázosság mértékének megállapítása. A mélységköz beosztása a következő: 0—30 m,30—70 m, 70—90 m, 90—130 m, 130—175 m, 175—230 m, 230—330 m, végül 330—500 m. Az egyes mélységközök gázosságának, a gázos•ság térbeli előfordulásának megítélésére az elmúlt mintegy 5 év során végzett gázvizsgálatok eredménye szolgált alapul. Az elmúlt időszakban az 500 m-nél sekélyebb mélységű és 35°C-nál alacsonyabb hőmérsékletű vizekből kereken 6200 gázvizsgálat készült. Bár ez a vizsgálati szám magas, a vázolt problémákból eredően szinte egyenkénti mérlegelést és értékelést igényelt. A felsorolt mélységközök szerinti megoszlást alapulvéve egy-egy mélységközre vonatkozóan már korántsem teljes azok információs értéke. Ez azzal a körülménynyel is összefügg, hogy a vizsgált kutak térbeli elhelyezkedése is igen aránytalan. Egyes településekben igen jelentős a vizsgált kutak száma, más területeken elvétve áll rendelkezésre vizsgálati eredmény. A további ismertetés a Dunától K-re eső területre terjed . A Dunántúlon a rétegvizek gázossága csekély mértékű, a részletesebb értékelést nem igényli. Az összesítő adatokat az 1. táblázat tartalmazza. 2. A rétegvizek metángázosságának általános értékelése Az egyes mélységközök rétegvizeinek gázossága a következőkben összegezhető: — a 30 m-nél kisebb mélységű rétegek gázossága viszonylag alárendelt — az üledékképződés jellegéből is következően csak néhány olyan folyómenti pleisztocén réteg vizében mutatható ki kisebb mennyiségű gáz, amelyek szervesanyag tartalma a szokványosnál is magasabb. Ilyen területek találhatók, az Alsó-Dunavölgy mindkét oldalán, továbbá a Tisza felső és középső szakasza, valamint elvétve néhány kisebb folyó törmelékkúpjának egyes része. A felszínalatti víztározók 30 m-ig terjedő mélységközére szerkesztett térképe lényegében a
