Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Dr. Ágoston Béla–dr. Lelkes János: Az öntözési intenzitás szabályozhatóságának vizsgálata járvaüzemelő öntözőgépeknél

Dr. Ágoston B.—dr. Lelkes J.: Az öntözési intenzitás Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 83 L I 1. ábra. Az öntözővíz adagolási és elnyelési intenzitása Puc. 1: HHmencueiwcmb nodmu u noejioufenuH opocumeAbnoü eodbt Abb. 1. Deschiekutigs- und Verschluekungs- Intensitat des Bewsserungswassers vezeték mentén növekedni kell ahhoz, hogy a területen h mindenhol azonos legyen. MOSZKVICSÉ V és társai (1975) a Fregat berendezést vizsgálták, és méréseik szerint az i értéke a gép végén kb. kétszerese a vízadagolás időtartama kb. har1 mada a centrumban tapasztalhatónál. Adott körülmények között a sugár mentén kifelé haladva egyre több a be nem szivárgott, tócsásodó vízmennyiség. Nagy víznormánál (h = 40 mm) a belső harmadban 20% a külső harmadban 45% elfolyást mértek, ennek megfelelően a beázás is egyenlőtlenné vált, bent 100 cm középen 50—60 cm, kint mindössze 30 cm volt. A jelenséget hidraulikai ok is kiválthatta, hiszen a mérések szerint kint valamivel nagyobb volt a durva cseppek részaránya a nyomáscsökkenés miatt. Véleményünk szerint ezt az eltérő öntözésminőséget az egyes paraméterek körbenjáró berendezéseknél szükségképpen változó aránya, tehát a vízadagolás folyamatának különbözősége váltotta ki. Megadott talajviszonyok között járvaüzemelő öntöző berendezéssel a tócsásodás nélküli öntözés feltételét CLAUDE (1975) és társai ábrázolták szemléletesen. Közös koordináta rendszerben ábrázolták a talaj víznyelési görbéjét (1. ábra 1.) és az intenzitás időbeli lefolyását (1. ábra 2. és 3.). Ez utóbbi görbe a haladási sebesség csökkentésével a t tengely irányában nyújtható, növekszik az adagolási görbe alatti terület amely arányos a kiadott h vízborítással. Az ábra alapján kijelölhető egy olyan határsebesség, melynél az adagolási görbe érinti a víznyelési görbét, tehát a gép intenzitása nem nagyobb a talaj vízbefogadó képességénél, és a további sebességcsökkenés már el folyást okozhat, tehát a határsebességhez tartozó görbe alatti terület a tócsásodás nélkül kiadható legnagyobb víznormát adja. Ezen szemlélet alapján az 1. ábra többi diagramja (4—16) segítségével foglaljuk össze a járvaüzemelő öntözés néhány irodalmi hivatkozásának, és saját további munkánk lényegét. — A DDA—100 M berendezésnél a q nagyobb a távolságon való megosztása csökkenti az adagolási intenzitást, egyben növeli a vízadagolás idejét azonos v és h esetén. (4. és 5. görbe) — A több menetes öntözés vízadagolása (6.) a talaj szempontjából intenzitás csökkentést jelent (7.) és elkerülhető a tócsásodás. — Az Öntözési Kutató Intézetben kidolgozott KÖRÖS gépcsalád felületi vízadagolási módszere rövid ideig tartó igen nagy adagolási intenzitásnak fogható fel. A 8. görbe szerint ez nem feltétlenül jár együtt nagyobb mértékxí elfolyással. — A Fregat öntözőberendezés végén (9.) és centrumában (10.) lejátszódó adagolási folyamat az 1. görbének megfelelő talajon a vonalkázott területtel arányos mértékű elfolyást okoz. — Azonos vízborításra (a 11.; 12.; 13. görbék alatti terület azonos) szerkeszthetők öntözőgépek kis a méretekkel és nagy intenzitással (11) vagy nagyobb gépsúllyal (a nagyobb a méret miatt) de kis intenzitással az öntözés minőségének szinten tartása mellet* — A KÖRÖS típusú felületi öntözésnél a vízadagoló tömlő vízhozamának (később ismertetésre kerülő) célszerűen megválasztott a távolságon való csökkenő megosztása (14) a talaj tulajdonságaihoz egyszerű eszközökkel elérhető vízadagolás szabályozást és intenzitás csökkentést (15) eredményez. -—A csökkenő vízadagolás elvének (16) kihasználása esőztető berendezésnél is megvalósítható egy menetben akár az ábrán látható folyamatos, akár szakaszos adagolással. Ebben az esetben mérlegelni kell a nagyobb anyagtakarékosságú, vagy nagyobb energiatakarékosságú, megvalósítható elképzeléseket. Kísérleti anyag és módszer Kísérleteinket szántóföldi és laboratóriumi körülmények között esőztető és felületi adagolóelemekkel végeztük. A szántóföldi mérésekhez a KÖRÖS—10 járvaüzemelő parcellaöntözőgépet használtuk fel mely egyaránt alkalmas felületi és esőztető öntözésre. A mozgó berendezés alá vályút helyeztünk és mozgás közben folyamatosan mértük az elmozdulást, illetve a vályú vízhozamát. Laboratóriumi méréseink során a vizsgálandó vízadagoló elemet változtatható vízhozamú mérőkörbe iktattuk, és a mozgást a vályú hosszirányú szakaszonkénti elmozdításával modelleztük. A mérések elvi elrendezése a 2. ábrán látható, ahol a azt a távolságot jelenti, amelyen a gép fajlagos vízhozama eloszlik, v az elmozdulás sebessége, x az,elmozdulás, Qx; az egyes elmozdulásokhoz tartozó mért vízhozam, Q a mérhető teljes vízhozam, mely rendre az egymást megelőző Qx; mérések különbségéből adódik.