Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
2. szám - Horváth László–Szeredai László–Várday Nándor: Automatizált mérőállomás alkalmazása a vízminőség ellenőrzésére
65 Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. Automatizált mérőállomás alkalmazása a vízminőség ellenőrzésére HORVÁTH LAJOS*—SZEREDAI LÁSZLÓ 4* — VÁR DAY NÁNDOR* Bevezetés A technikai fejlődéssel és az urbanizációval a világon mindenütt együtt járt és jár a vízkészletek fokozott igénybevétele, majd ezt követően, sajnos, azok elszennyeződése is. Ez olyan mértékben megváltoztatja a vizek fizikai, kémiai és biológiai állapotát, hogy a felhasználás lehetőségei korlátozódnak. A Duna vízgyűjtő területén a II. világháború után az 1950-es években jelentkezett először a kisebb vízfolyásokon, majd később a nagyobb vízfolyásokon is a vízminőségromlás káros hatása. Ez tette szükségessé az országos vízminőségellenőrző hálózat kiépítését. A vízminőség vizsgálatokat jelenleg — a VITUKI szakmai irányítása mellett — a Vízügyi Igazgatóságokon 1956— 62 között létrehozott területi vízminőségi laboratóriumok végzik [1]. 1. Vízkészleteink minőségi állapotának ellenőrzése 1.1 A vízminőség ellenőrzés rendszere A vízkészlet minőségi ellenőrzése, a felszíni-, a felszín alatti vizek és az ezeket szennyező jelentősebb szennyvízkibocsátások rendszeres vizsgálatát foglalja magában. A felszíni vízkészlet minőségének ellenőrzésére az OVH kijelölte a „Vízminőségvizsgálati törzshálózati mintavételi helyek" országos hálózatát [2] melynek 301 pontján a hely jelentőségétől függően heti, kéthetenkénti vagy havi rendszerességgel, ún. pillanatnyi minőséget mutató ,,pont-minták" vétele, majd elemzése történik. A felszín alatti vízkészlet ellenőrzése kb. 300 db, az ivóvizet adó rétegekre telepített kútból 1972 óta negyedévenként történik, és mintánként max. 20—25 paramétert határoznak meg. A befogadókba vezetett szennyvizek minőségének ellenőrzése az 1961-ben kiadott első szennyvízbírság rendelet érvénybe lépése óta mondható rendszeresnek. Vizsgálatra a kibocsátott szenynyezőanyagok mennyiségétől, veszélyességétől függően üzemenként évente 2—6 alkalommal kerül sor. A meghatározott mutatók száma a szennyvíz jellegétől függően változik. A rendszeres ellenőrző vizsgálatok gyakorlatilag a Vízügyi Igazgatóságok rutin feladatait képezik, s csak egy-egy speciális vizsgálatot végez el a VITUKI. 1.2 Adatfeldolgozás A törzshálózati minták adatainak feldolgozását korábban részben az Igazgatóságok Vízminőségvédelmi Osztályai, részben az ŐVH Vízkészletgazdálkodási Központ Vízkészletgazdálkodási Fő* Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr ** MMG-AM Kutató és Fejlesztő Intézete, Budapest osztálya végezte. E feldolgozások eredményeit a „Vízkészletgazdálkodási Évkönyv"-ekben, majd az „Adatok a Vízminőséggazdálkodáshoz" és a „Vízminőségi Évkönyv" c. kiadványokban rendszeresen közölték. Ezen adatok az első rendszeres vizsgálatok eredménveit tükrözik az ország vízkészletének térben ^ O és időben bekövetkező minőségi változásairól. E vízminőségvizsgálati rendszerben alkalmazott mintavétel módja és annak gyakorisága természetesen meghatározza az adathalmazból nyerhető információk milyenségét és megbízhatóságát. Az adatok feldolgozását jelenleg a VITUKI Vízrajzi Intézete végzi, korszerűbb eszközökkel. Az 1968—1977 között nyert eredményeket összegyűjtötték, gépi adathordozón — mágnesszalag — rögzítették, és mindenki számára hozzáférhetővé tették. Kihasználva a számítástechnika lehetőségeit, újabb szempontok szerint is végeztek értékelést, melynek eredménye: számos kérdést csak nagyobb gyakorisággal vett minták elemzése és esetenként a meghatározások körének bővítése után lehetne megválaszolni. 2. Az ellenőrzés hatékonyságának növelése A mintavételek gyakoriságának növelésére, az elemzés gyors elvégzésére különösen ott van szükség, ahoj a szennyvíz hullámok az alsóbb szakaszon levő vízhasználatoknál jelentős kárt okozhatnak. A gyors észlelés és előrejelzés a vízminőségi kárelhárítás fontos eleme. Az ipartelepek, a koncentrált állattartó telepek, a mezőgazdaság kemizálása egyre gyakrabban kiinduló forrásai a rövididő alatt levonuló szennyezőanyag hullámoknak. Erre jó példa a Sajó: egy héten keresztül kétóránként vett mintasorozatból állapították meg pl. a kadmium koncentráció értékének változását [3], (1. ábra). A gyakoribb vizsgálatok más szempontból is indokoltak. Lehetővé teszik a vízfolyások, a tározók terhelésének és terhelhetőségének pontosabb meghatározását, a hidrológiai, a hidrometeorológiai és a vízminőségi adatok kapcsolatának pontosabb feltárását. A hatékonyabb ellenőrzés szükségességét indokolja az is, hogy jelenleg az országos összesítés szerint [4] a tisztítatlanul kibocsátott szennyvizekkel még az elkövetkező tervidőszakokban is számolnunk kell. A szennyvízmennyiség növekedésével szintén számloni kell [4] a várható nagyobb arányú tisztítás ellenére is a növekvő szennyvízmenynyiség a rendkívüli szennyezések lehetőségét növeli. Ez különösen a határszelvények ellenőrzését teszi indokolttá, mivel a szelvény felett kialakult viszonyokról, a levonuló szenny vízhullámokról általában hiányos, vagy csak késve érkezett információk állnak rendelkezésünkre [5].
