Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

11. szám - Rácz Tamás†–dr. Wisnovszky Iván: Szakoktatás és szakszerű üzem

Rácz T.—Dr. Wisnovszky /.: Szakoktatás Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. 509 1. táblázat A település-vízgazdálkodás szakemberállománya és fejesztésének előrejelzése munkaerő-szükségleti mutató alapján Taő/i. 1. Cocmae paőoieü cuAbi eodnoeo xo3HÜcmea HaceAemmx Mecm n npmno.i eeo na ocnoee noica.iame.iH nompeöpeöfiocmu e paöoieü CUAC Tabelle 1. Stand der wasserwirtschaftlichen Fachleute in der Siedlung und die Vorhersage der Entwicklung aufgrund der Arbeitskráftebedarfs-lndex Adat megnevezés Felső szélső érték Alsó szélső érték Település-vízgazdálkodás teljes szakemberállománya 1977 1977 1977 1990 (fő) (fő/M Ft (fő) (fő/M Ft (fő) (fő/MFt (fő) (fő/MFt állóeszköz) állóeszköz) állóeszköz) állóeszköz) Létszám 1313 1,080 6348 0,346 35 610 0,654 49 000 0,350 ebből: fizikai dolgozó 1058 0,870 5010 0,274 28 402 0,521 34 800 0,249 nem fizikai dolgozó 255 0,210 1338 0.073 7208 0,132 14 200 0,101 Szakmunkás 518 0,426 2190 0,119 12 176 0,224 19 130 0,137 Középfokú végzettségű 267 0,220 1080 0,059 6428 0,118 14 000 0,100 Főiskolát végzett 23 0,019 114 0,006 577 0,011 6000 0,043 Egyetemet végzett 12 0,010 199 0,011 676 0,012 2000 0,014 Állóeszköz (MFt) 1216 I 8 300 54 470 140 000 időben indult meg a széles körű vízellátási és csatornázási szakmérnökképzés, amelynek feladata nem csupán továbbképzés, hanem jelentős mértékben más szakirányban egyetemi oklevelet szerzett szakemberek átképzése volt. 1962-ben indult meg a vízellátási és csatornázási szaktechnikusképzés levelző tagozaton, majd 1 év .múlva nappali tagozaton is. Ennek továbbfejlesztésével 1971-től indult meg a főiskolai üzemmérnökképzés ugyanezen a szakon. Ezzel egyidejűleg fejlődött ki a városgazdálkodási üzemmérnökképzés is. Az üzemmérnökök létszámának fejlődése a vízellátási és csatornázási szakterületen igen jelentős volt a vizsgált időszakban. A felsőfokú végzettségűek jelentős létszámbeli növekedése általában elegendő volt a szolgáltató vállalatok szakember struktúrájának szükséges korszerűsítéséhez. Számos helyen azonban a szakmai követelmények növekvő színvonalát nem elégítette ki teljes mértékben a létszámbeli fejlődés. Eiinek fő oka a mobilitási nehézségekre vezethető vissza, ami miatt egy-egy főiskola vagy egyetem nem egyforma súllyal látta el végzettjeivel az országot, főként lakásproblémák miatt. Ezért előfordult, hogy egy-egv kisebb víz- és csatornamű vállalat, vagy különösen a fürdő vállalat nem tudott egészséges szakember struktúrát kialakítani, amelyben hozzávetőleg 45—40—15%-os eloszlásban lehet egészségesnek minősíteni a vízigépész-vegyész alapképzettségűek arányát. Különösen feltűnő a felsőfokú végzettségűek körében a közgazdászok hiánya. 1962-ben kezdték meg működésüket a vízügyi szakközépiskolák, amelyekben a vízellátás és csatornázás szakismereteit is oktatták szűk óraszámmal. 1968-ben indult meg az oktatás a víz- és szennyvíz-technológiai szakközépiskolai osztályokban Győrben és Szolnokon. Ennek nagy jelentőségét jellemzi, hogy középfokú szinten indult hazánkban első ízben olyan víz- és szennyvíztechnológiai képzés, ami nem építőjellegű szakismeretekre, hanem kémiai és biológiai szakismeretekre támaszkodott. Ezt követte 1974-től a település-vízgazdálkodási, valamint a víz- és szenny víz-technológiai technikusképzés. A középfokú szakképzés sok dolgozó számára nyitotta meg a szakismereti fejlődés útját a levelező oktatás révén. Ennek kedvező eredményeit bemutatta az 1. táblázat. A 9 vízügyi szakközépiskola 1978-ban kezdte el a bővített vízellátási és csatornázási ismereteket nyújtó szakképzést a település-vízgazdálkodási tanulócsoportok részére. A vízműkezelő és csatornaműkezelő szakmákat 1978-ban tették szakmává, 1980-ban pedig megindult a vízműkezelő szakmában az iskoláskorú fiatalok oktatása is. Ez a korszakalkotó lépés nyitotta meg a szakterületen a célirányos szakmunkásképzést. A szakmunkásképzés bővítése a vízellátás-csatornázás terén folyamatban van és 1984-ben fejeződik be. Vizsgálatunk időszakában tehát jelentősen fejlődött a vízellátási és csatornázási szakemberképzés és az iskolabázis kialakítása mintegy 20 év alatt zárul le. Figyelemmel az iskolabázis lassú fejlődésére, számos képzési feladatot a vízügyi szervezet oktatóegysége, a VIZDOK Vízügyi Továbbképző Központja old meg. E központ fő feladata a korszerű továbbképzés lesz a jövőben. A szakember állomány minőségi változását elsősorban a képzési bázisfejlesztés segítette elő. Az eddigiekben a fejlődésnek elsősorban pozitív vonatkozásait mutattuk be, a továbbfejlődés megalapozásához azonban a negatív jelenségek vizsgálata is elengedhetetlen. Tény, hogy Magyarországon a település-vízgazdálkodás szellemi centruma elsősorban a kutató és tervező intézményeknél, nem pedig az üzemeltető szervezetben alakult ki. Az elmúlt években a vízügyi ág a beruházásokat és a létesítményfejlesztést támogatta, nagy anyagi segítséggel. A korszerű technológiák kialakítását elsősorban a „hivatásos" fejlesztő-tervező szervezettől várta. Ilv móidon az üzemeltető vállalatoknál a szolgál-