Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

11. szám - Géczy Károly–dr. Szilárd György: Mezőgazdaság és vízgazdálkodás

500 Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. Géczy K.—Dr. Szilárd Gy.: Mezőgazdaság Az öntözés területi fejlesztése, rekonstrukció. A fejlesztések optimális elhelyezésénél, kiala­kításánál alapvető szempontként kell kezelni, hogy regionális rendszereket lehessen kialakítani. Ilyen regionális rendszer kiépítése kezdődött meg Hajdú (HTVR) és Békés megyékben (NK—XIV). A regionális rendszerek kialakítása során figyelem­be kell venni — a mezőgazdasági vízgazdálkodás komplex jellegéből adódó igényeken túlmenően — a többcélú hasznosítás (lakosság, ipar, környezet­védelem, üdülés vízigénye stb.) lehetőségeit is. Az elmúlt évtizedek öntözésfejlesztésének ered­ményeként 450 ezer ha-on alakultak ki a mester­séges vízpótlás feltételei. A meglévő öntözőkapa­citásból azonban 250—300 ezer ha műszakilag el­avult, tönkrement hordozható berendezés, melynek cseréjét — korszerűsítését — végre kell hajtani. Az 1980 január hónapban életbe lépett új víz­díjrendelet közvetett hatásként — országosan — reálisabbá vált az öntözési kapacitás. Mintegy 100—120 ezer ha olyan vízjogilag engedélyezett kapacitást mondtak le a mezőgazdasági üzemek, melyeknek a hasznosítása döntően eddig sem volt biztosított. Az öntözött terület 2000-ben várhatóan 730— '750 ezer ha körül alakulhat ki. Az öntözött terüle­tek vízigénye pedig 1,8—2,2 milliárd m 3-re be­csülhető ugyanezen időpontban. Az öntözésfejlesztés technikai háttere az elmúlt időszakban nagy fejlődésen ment keresztül. Ki­alakultak az esőztető öntözés korszerű, gépi át­telepítésfi berendezései, megkezdődött sorozat­gyártásuk. A hazai tömlőgyártás feltételei is ki­alakultak. Jelentős fejlődést ért el a szórófejgyár­tás. Megkezdődött a csepegtető öntözés nagyüzemi alkalmazása. Mindezek alapján megállapítható, hogy az öntözéses gazdálkodás műszaki-technikai színvonala jelenleg nem akadályozza a meglévő kapacitások kihasználását, a fejlesztést. Az e téren meglévő fejlesztési feladatok ismertek (automa­tizálás, nagyobb területi kapacitás stb.). A mező­gazdaság fejlesztése, munkaerőhelyzete szüksé­gessé teszi az öntözési módoknak a fejlesztését is, amelyek egyfelől részét képezik a gépesített növénytermesztési technológiáknak, másfelől pedig továbbfejlesztésük a részleges vagy teljes autó matizálás irányába hat. Az öntözési módok várható) megoszlása 2000­ben: •—felületi öntözés 15—18% — esőztető öntözés 78—82% — csepegtető öntözés 3—4% Az elkövetkező időszakban a már kiépített főművek - mindenekelőtt a Tisza II. Vízlépcső által biztosított lehetőségek — hasznosítására kell az anyagi eszközöket koncentrálni. Az ön­tözésfejlesztéseket megelőzően — vagy legkésőbb azzal párhuzamosan — kell megvalósítani a szük­séges meliorációs munkákat. Hígtrágya, szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása. 1976-ban a mezőgazdaságban 46 millió m 3 szennyvíz és 42 millió m 3 hígtrágya keletkezett. A szennyvíz legnagyobb része elszórtan terme­lődik — és ami a fő probléma — tisztítás nélkül jut a befogadóba. A keletkező hígtrágya 65%-a minden kezelés nélkül jut a talajra és befogadóba, és mindössze 35% az a mennyiség, ami hasznosí­tásra, illetve kezelésre kerül. Alapvető érdekünk, hogy a hígtrágyában levő tápanyagokat minél nagyobb részben hasznosít­suk, de csak akkor, ha a hígtrágya eszköz, a cél — minél hatékonyabb növénytermelési ered­mény — elérésében. Ezért minden öntözésfejlesztési terv során vizs­gálni kell a hígtrágya-hasznosítás lehetőségét, amit a kidolgozandó technológia szerves részeként kell kezelni, de csak a hígtrágya elhelyezés kényszere miatt nem szabad öntözésfejlesztést megvalósítani. A hígtrágyák kezelése, ártalommentes elhelye­zése és hasznosítása csak együttes mezőgazdasági és vízügyi összefogással valósítható meg. A híg­trágyák mennyisége 2000-ben elérheti a 75 millió m 3/év nagyságrendet. Az öntözésre felhasználható szennyvízmennyiség az ezredfordulóra kétszere­sére, esetleg háromszorosára növekedhet. A keletkező szennyvíziszapoknak csak néhány %-át kezeljük és hasznosítjuk. A jelenleg keletkező 6 millió m 3/évmezőgazdasági felhasználásra alkal­mas szennyvíziszap mennyisége az ezredfordulóra megháromszorozódik. A mezőgazdasági üzemek vízhasználata vár­hatóan a termeléssel arányosan alakul. Előzetes becslések szerint 2000-ben évi 300—350 millió m 3 vízhasználatra lehet reálisan számítani. A tisztított szennyvizek mezőgazdasági el­helyezése az elkövetkezendő időszak egyik leg­fontosabb környezetvédelmi feladata. Ezért tervezzük, hogv az öntözésfejlesztési terveinken belül 50 000 ha-on úgy kell a fejlesztést előkészíteni, hogy az segítse a hígtrágya és a szennyvíz korszerű és gazdaságos mezőgazdasági elhelyezését, hasznosítását. Halászati vízhasznosítás. Az elmúlt időszakban a halhústermelés váltakozó ütemben emelkedett. A természetes vizek fajlagos halhozama is fokozódott. A halastavak területe 2000-ig a jelenlegi 23 ezer ha-ról várhatóan 40 ezer ha-ra növekszik. Több ezer ha víztározó épül, ezek egy része a halászati kiegészítő létesítményekkel, közepes intenzitású termőalapjai lehetnek a halászatnak. Várható vízigény az ezredfodulón 800 millió m 3/év körül fog alakulni. A szennyvizek — hígtrágyák mezőgazdasági üzemi hasznosításának új, gyakorlatban kipróbált eredményes módszere a halastavi hasznosítás. A halastavi hasznosítás biztosítja a bulladék­anvagok ártalommentes megsemmisítését és magas színvonalú hasznosítását. Célkitűzéseink, terveink világosak. A megvaló­sítás ütemét, dinamizmusát, szakmai színvonalát — a beruházási lehetőségek csökkenése mellett — erőteljesen zavarják, akadályozzák a meglévő szemléletbeli hiányosságok, amit a teljességre való)

Next

/
Thumbnails
Contents