Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

11. szám - Géczy Károly–dr. Szilárd György: Mezőgazdaság és vízgazdálkodás

498 Hidrológiai Közlöny 1981. 11. sz. Géczy K.—Dr. Szilárd Gy.: Mezőgazdaság leteken kell elhelyezni. Ez az intenzív és gazdaságos termelés érdekében országos, illetve vállalati méretű szakosodást és növényfajonkénti koncentrációt kíván. A szántóföldi növénytermelés szerkezetében hosszú távon is meghatározó a szemes gabona termelése. A természetes gyepterület állattartó képességének jobb kihasználására, a hozamok növelése a szálas- és tömegtakarmány termelésére ma lekötött szántóföldi terület 25—30%-os csökkentését és más árutermelő növények termelését teszi lehetővé. A rizs, burgonya, cukor belső szükséglethez igazodó termelése alapvető célkitűzésünk. Az ipari növények vetésterületét a hazai szükségletek és az export lehetőségek határozzák meg. A zöldségnövények termelésénél a fő célkitűzés a hozamnövelés és a minőség javítása. A gyümölcstermelés gazdaságosságát, versenyképességét az intenzív termesztés fejlesztésére kell alapozni. A mezőgazdaság — ezen belül a növénytermesztés — fejlesztése indokolja és szükségessé teszi a területrendezés előnyeinek a kihasználását is, ezen belül kiemelten: — az ésszerű területcseréket, — a művelési ágváltoztatást minden olyan esetben, amikor a cél magasabb termelési értékét jelentő művelési ágra való áttérés, vagy gazdaságossági megfontolásból más művelési ágra való áttérés (vízkáros területek), — a táblásítást, figyelemmel a homogenitásra (termékenység, vízgazdálkodás, technikai művel hetőség), — a korszerű földúthálózat kialakítását. A mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatai Magyarországon a természetes vízellátottság szempontjából: --- kb. 1,5 millió ha-on a természetes vízellátottság nem biztosítja a mezőgazdaság távlati fejlesztéséhez szükséges vízigényeket. Itt abszolút értelemben jelentkezik a vízhiány, — jelentős területeken relatív vízhiány mutatható ki. Bár a természetes vízellátottság itt abszolút mennyiségben fedezi az igényeket, a csapadék intenzitása, a talaj, vagy az emberi beavatkozások (agrotechnika, vízgazdálkodás stb.) hibái miatt a csapadék jelentős része elfolyik, vagy elvezetésre kerül. Itt a csapadék befogadására, megőrzésére kell törekedni, — jelentős — néha ugyanazon - területen relatív víztöbblet mutatható ki, amikor a talaj rossz vízháztartási (pórustér, pórusminőség stb.) feltételei miatt nem képes a természetes csapadékot befogadni. Itt a befogadó, tározókapacitás növelése, a talajnedvesség szabályozása a feladat, — kb. 1—1,5 millió ha területeken a természetes vízellátottság meghaladja az igényeket. Itt a felesleges vízmennyiségek eltávolítása, a talajnedvesség optimális szinten történő szabályozása lehet a megoldás. A vízellátottság szempontjából történő sorolás egyúttal megszabja a vízrendezés, öntözéses gazdálkodás lehetőségeit, helyét, szerepét a magyar mezőgazdaság fejlesztésében. Mivel a mezőgazdasági üzemek fejlettsége, termelési színvonala, termelési szerkezete, talajtani, közgazdasági adottságai különbözőek, a vízgazdálkodással szemben támasztott igényük is eltérő. Közismert, hogy Magyarországon 10—15 éves cikluson belül általában előfordul egy bő csapadékéi látottságú és egy aszályos időjárású periódus. Az aszályos években a tenyészidőszak folyamán jelentős vízhiány mutatkozik, míg a bő csapadékéi látottságú években a felszíni vízborítás okoz károkat. Az átlagos csapadék 500 mm és azon felüli értékei általában kielégítenék a növénytermesztés igényét, de az egyes évek csapadékának bizonytalan volta, továbbá a csapadékösszeg szeszélyes időbeni ingadozása olyan nagymértékű, hogy —• kielégítő nagyságú sokévi átlag mellett — gyakori a részben vagy teljesen aszályos időszak. Hazánk — térben és időben szeszélyes eloszlású — csapadékviszonyai mellett különös jelentősége van a talaj vízgazdálkodásának, illetve mesterséges szabályozásának, az extrém nedvességviszonyok kiküszöbölésének, mérséklésének. Ez kiegészítve a víz védelmével a szennyvizek és a mezőgazdasági üzemekben keletkező hígtrágyák mezőgazdasági hasznosításával alkothatja a komplex vízgazdálkodás fő elemeit a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság ma már a talaj vízháztartásának, nedvességének olyan szabályozását igényli, mely optimális szinten biztosítja a növények talaj ökológiai: víz-, levegő-, hő- stb. igényét, növeli a talaj használatát, megkönnyíti művelését, fokozza termékenységét. Ugyanakkor formájában, megoldásaiban alkalmazkodik a területi koncentráció során egyre növekvő művelési alapegységek méreteihez. Ezért a hazai mezőgazdasági termelés fejlesztésének lényeges feladata a csapadékot a lehullás helyén (tábla) felfogni, tározni és közvetlenül felhasználni. Az alapvető feladatok tehát itt jelentkeznek. Alkalmassá tenni a talajt — a szélsőségesen nagy mennyiségű és intenzitású esetektől eltekintve — a csapadék befogadására, minél nagyobb vízmennyiségeknek károsodás nélküli tározására. (Gyökérzóna pórustér növelése; speciális agrotechnika; vetésszerkezet; mélylazítás; fizikai és kémiai talajjavítás; vegyszerek, hulladékanyagok alkalmazása stb.) E feladatok elsősorban űzetni jellegűek, és szorosan illeszkednek az agrotechnikai, üzemi meliorációs komplexumba. Vonatkozik ez a csapadék megőrzésének és ezzel való gazdálkodásnak táblán belüli, de üzemen belüli feladataira is. A mezőgazdasági nagyüzemek fokozatos területi fejlődésével, párhuzamosan létrejött nagyüzemi táblák, új helyzetet teremtettek, ami együttjárt az üzemi csatornák nagy részének egyidejű megszűntetésével, pótlásuk elmaradá-