Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Dr. Kelemen Borbála–Tarján Lászlóné: A közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátása

464 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Dr. Kelemen B.—Tarján L.-né: A közegészségügyileg gi üzem meglévő létesítményeivel, mint vagyonnal belép. (Ha a mezőgazdasági üzem vagyoni érdekeltsége legalább 51%, az állami támogatást nem kell visszafizetni.) A vízmű üzemeltetője a társulásban résztvevő vízmű vállalat. Az üzemeltetés formáját az érdekeltek a programban esetenként szerződésben rögzítették. Az érintett TSZ-ek és intézmények hozzáállása minden esetben pozitívan értékelhető. Az üzemeltetési költségeket vizsgálva, nyilvánvaló, hogy azok a különböző vízellátási formáknak megfelelően igen eltérőek. A vezetékes vízellátási formáknál -— ehhez tartoznak a TSZ vagy intézményi vízműre való csatlakozás esetei is — az üzemeltetési költségek nagyjából azonosak a közüzemi vízművek költségértékeivel. A közkutas ellátás költségei szintén az eddigi gyakorlat szerint alakulnak. Az átmeneti vízellátási formák — telepített vagy mozgó tartály, csomagolt vízellátás — üzemköltségei lényegesen magasabbak, mint vezetékes vízellátás esetében: tartálykocsinál átlagosan 250 Ft/m

3, telepített tartálynál: 500 Ft/m

3, csomagolt víznél 5000 Ft/m

3 fajlagos költségek adódnak. TSZ, illetve intézményi vízművekre való csatlakozás esetében a vízművek tulajdonosai — tekintettel arra, hogy a szolgáltatást túlnyomórészt saját dolgozói veszik igénybe — vízdíj szedésétől eltekintenek. A közüzemi vízműveknél a Tárcaközi Ár- és Termékforgalmazási Bizottság határozata szerint a fogyasztók felé érvényesíthető díj egységesen 3 Ft/m

3, ezen kívül a vállalatok jogosultak igénybe venni az árkiegészítést. A kettő összege az ideiglenes vízellátási formáknál a tényleges költségek jelentéktelen hányada. A vízmű vállalatoknál felmerülő jelentős költségkülönbözetet — tekintettel a szolgáltatás kísérleti jellegére —- 1978—80 között az ÖVH a díjkiegyenlítés keretében térítette. 1981-től új rend kialakítása szükséges. Mivel a települések vízellátásának biztosítása a helyi vízgazdálkodási feladatok keretében tanácsi feladat, az üzemeltetési többletköltségeket tanácsi költségvetésből kell fedezni. A szolgáltatás folyamatosságának biztosítása érdekében az OYH úgy határozott, hogy a 0—1 év közötti csecsmők részére szolgáltatott ivóvíz esetében felmerülő üzemeltetési többletköltségeket a díjkiegyenlítés keretében még 1981-ben is megtéríti. 1982-től az átmeneti vízszolgáltatási feladatokat a vízmű vállalatok tanácsi megrendelés alapján fogják ellátni. A program I. ütemében eddig megvalósult vízellátási formák tapasztalatai általában kedvezőek. — Műszaki-gazdasági-egészségügyi szempontból egyaránt jól beváltak a TSZ és intézményi vízműre való csatlakozások. — A telepített tartályos és tartálykocsis ellátás üzemeltetési szempontból jelentős többletmunkát ró a vízmű vállalatokra, de szigorú üzemeltetési rend betartása mellett műszakiegyészségügyi szempontból megfelel a követelményeknek. — A csomagolt vízszolgáltatást eddig 3 megyében vezették be. Pest megyében problémát okozott a töltés során több ízben előfordult bakteriális szennyezés, melynek következtében 1980. V. 26-a óta Pest megyét is Nógrád megyében bevált ,,Karancs" vízzel látják el. Az átmeneti időszakban Veszprém megyéből oldották meg a folyamatos szolgáltatást. Az eddigi tapasztalatok szerint a csomagolt vízszolgáltatást jelentősen egyszerűsíthetné, ha a terítésbe a kereskedelmi hálózatot is bevonnák. Az átmeneti vízszolgáltatási formáktól kezdetben néhány területen a lakosság, sőt a helyi tanácsi szervek is idegenkedtek (Veszprém megyében volt olyan község is, mely a csomagolt vízszolgáltatást nem óhajtotta igénybe venni). A szolgáltatások beindulása óta eltelt fél-egy éves időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az új szolgáltatások egyre kedveltebbek, egyes megyékben a területi munkabizottságok ennek alapján újabb községek ellátására tettek javaslatot. 7. A program 1T. ütemének feladatai A program II. ütemében 1980—85 között igen nagy volumenű feladatot kell megvalósítani — 538 község lakossága (355 ezer fő) részére kell biztosítani valamilyen formában az egészséges ivóvíz vételezés' lehetőségét (4. táblázat). A megoldás lehet vízmű — a társulati program keretében —, vagy a program I. ütemében alkalmazott műszaki megoldások valamilyen formája. Az Állami Tervbizottság határozatának értelmében a megyei tanácsoknak vízgazdálkodási ágazati terveikben kell a veszélyeztetett települések vízellátását figyelembe venniük. Mivel a VI. ötéves terv anyagi eszközei erősen behatároltak, a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízművesítése csak mintegy 10%-ban lehetséges, a települések nagyobb hányadában 1985 után is csak a vezetékesnél alacsonyabb fokú megoldásokkal lehet a lakosság egészséges ivóvízellátását biztosítani. Ennek megfelelően a csomagolt vízellátás szerepe jelentősen növekszik. A helyi kezdeményezések mellett célszerű tehát 2—3 bázisüzem kialakítása, mely az országban jelentkező összes vízigényt ki tudja elégíteni. A bázisüzemekben biztosítani kell a bővítés lehetőségét, és fokozatosan fel kell készülni az ivóvíz hosszabb eltarthatóságát biztosító technológia bevezetésére. A jövőben fokozatosan mód nyílhat a csomagolt vízellátás bővítésére (terhes anyák, 1 évesnél idősebb gyermekek, családtagok, sőt igény esetén szabad forgalomba teljes áron, kirándulók, horgászok stb. részére). A csomagolt ivóvíz ma Európa majdnem minden országában megtalálható, és bár ára közel azonos a különböző ásványvizek és gyümölcsszörpök árával, a vezetékes víz kifogásolható íze miatt szívesen és állandó jelleggel fogyasztják. A hazai vízkészletek minőségének állandóan romló tendenciája valószínűsíti, hogy a csomagolt ivóvíz jelentősége tovább növekszik, és a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásán túlmenően a vízellátás egyik formájának tekinthető.