Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Almássy Endre–Deák Béláné: A közműves vízellátás bázisául szolgáló vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulása

456 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Almássy E. .—Deák B.-né A közműves vízellátás Az ebben a közleményben összefoglalt gondola­tok nem annyira a közműves ivóvízellátás fej­lesztését befolyásoló vízkészlet-viszonyokat kíván­ják körvonalazni, mint inkább arra rávilágítani, hogy milyen nehézségekkel kell számolni egy erre a területre irányuló durva prognózis összeállításakor. Összefoglalás Magyarország vízgazdálkodási helyzetét, ezen belül vízkészleteinek mennyiségét, területi el­oszlását az ország medence-jellege határozza meg. A többségében a Dunában és a Tiszában koncent­rálódó felszíni vízkészlet túlnyomó része külföldről származik. A felszín alatti vízkészlet nincs kitéve külföldi beavatkozásoknak és sokban kiegyenlíti a felszíni vizek kedvezőtlen területi eloszlását. Ezért jöhet számításba a közműves ivóvízellátás fejlesztésének alapvető bázisaként, valamint azért, mert a számításba vehető ilyen vízkészlet­nek mintegy 44%-a a természetes körülmények között védett. A fennmaradó hányadnak több, mint a fele még védhető a vízminőséget károsító emberi tevékenységektől, mintegy 10%-a azonban koc­kázatos helyzetben van ilyen szempontból. Még így is több, mint 10 millió m 3/d vízkészlet vehető számításba úgy, hogy az vízminőségi szempontból biztonságosan beszerezhető. Ez számszerűen ki­elégíti a közműves ivóvízellátás távlati fejleszté­séből származó mintegy 7 millió m 3/d vízigényt, ehhez azonban a mainál igényesebben kell foglal­kozni a vízbeszerzéssel. A vízkutatásokat időbeli előretartással és kibővített szemlélettel kell vé­gezni, hogy a veszélyeztetettségre és a védhető­ségre is kiterjedően alakítsák ki a vízbázisokat. A feltárt vízházisokat előzetes védelem alá kell helyezni. A műszaki tervezésnek ki kell terjednie a védőterületek kijelölésére, a vízkészletalakulást és a vízminőség-változást ellenőrző megfigyelő­hálózatokra is. A beruházási költségek között biztosítani kell a védelmi és az ellenőrző tevé­kenységek költségeit is. A védőterületeket, védő­idomokat rendszeresen felül kell vizsgálni. Ez a mainál költségesebbé teszi a vízbeszerzést, a költ­ségnövekedés azonban főként abból származik, hogy ezeket a tevékenységeket eddig nem sorolták a vízbeszerzés költségei közé. Ezzel szemben áll a felszíni vizek fokozottabb igénybevétele, amikor a biztonság elérése legalább annyira költségesnek mutatkozik, mint a felszín alól történő vízbeszer­zés esetében, viszont elmaradnak a fokozatos kiépítés és a viszonylagos vízminőségi stabilitás előnyei. Az ezen a téren tehető intézkedések ered­ményessége befolyásolja az ivóvízellátó rendszerek hálózat-kialakítását. Ez a közlemény számos, nemrég elkészült vagy most készülő vizsgálat, összeállítás eredményeit használja fel. Szerepelnek benne az ilyen vizsgálatokat végző szak­emberek véleményei is. Utóbbiak olyan súllyal, hogy — úgy tűnik — legalább annyit alakítottak az anyagon, mint az írásos munkák. Ezért nem annyira az írásos munkák felsorolása jelölné a gondolatok forrásait, mint inkább azok megemlítése, akik akár tanulmányaikkal, akár a munkakapcsolatukban elmondott véleményük­kel segítették és segítik az erre a területre irányuló gon­dolatok alakulását. Ilyenek pl. Dr. Liebe Pál, Dr. Böcker Tivadar és Dr. Székely Ferenc a VITUKI kutatói, Altnőder András, Dr. Gsáky Ferenc, Endrédy István és Takács Attiláné a VGI munkatársai, Dr. Karácsonyi Sándor, Dr. Léczfalvy Sándor az FTV, ill. a VIZITERV tervezői. 0 KOJiHiecTBe h KaMecTBe pecypcoB rio;i;iewHi>ix BOfl, cjiywamHX 6a3ofi AJIH KOiwiviyHajibHoro BOAOCHAFIWEHHH AAMawmu, 9.—Uean, B. Bofloxo3?u1cTBeHHoe nojio>KeHHe BeHrpnH, KOJUHICCTBO H pacnpeaejieHHe BOAHMX pecypcoB no TeppumpHH on­peaejTínoTCfl őacceÜHOBMM xapaKTepoM cTpanw. Pecypcbi nOBepXHOCTHblX BOA, KOHUeHTpHpOBaHHbie ÖOJJblIIHHCTBOM B pycjiax FLYHAA H THCM nocrynaioT noMTii B nojiHoiw ofibeMe H3-3a rpaHHUH. Pecypcw noA3eHbix BO« HC noa­BEPWEHBI B03FLEIÍCTBH5IM B npeaejiax TeppMTopmi flpy­rwx cTpaH H BO MHoroM KOMneHCiipylOT HefÍjiaronpuíiTHoe pacnpeflejrewie n0BepxH0CTHbix BOJI. HMCHHO B ciiny SToro HMEIOTCA B BHJIY OHH B KANECTBE OCHOBHOH 6A3BI KOMMy­HajTbHoro B0,n0CHa6>KeHH5i. HEMAJIOBANCHO TaK>Ke, ITO 44% 3THX pecypcoB 3aJieraeT B ŐJiaronpunTHbix ycjio­BHHX C TOMKH 3peHHH 3aiUHTbI HX KaHeCTBa. ÜOMTH nOJIO­Buna ocTaioiueücj! HOJIH MOJKCT óbiTb 3aiuHiueHa OT Bpejx­Horo aHTponoreHHoro B03aeiícTBHH, OHHaKO 10% pecyp­COB nofl3eMHi,ix BOFL HaxoanTca non yrp030ii 3arpH3HeHHH. Jlawe npn TaKOM NOJIOWEHHH MO>KHO PACMHTBRAATB Ha no­TeHiuiajibHO floóbiBaeMbiü 3anac xopoinero KaiecTBa B 10 MHJTJI. m 3/r. TaKOe cyMMapHoe KOJIHWCCTBO «ocTa­TOMHO nnn YFL0BJIETB0PEHHH nepcneKTHBHbix Hy>K,n, OIIEUHBAEMBIX B 7,0 MHJIJT. M 3/«. OFLHAKO K ORECNEMEHHK) 3Toro BonpocaMH Bo«o3a6opa cjiejiyeT saHUMaTbca fiojiee TuiaTeJibHO, MCM B Hacrojnnee Bpeiwfl. H3bicKaHii5i AOJIJKHM öbiTb BbinojTHeHbi 3aíúiar0BpeMeHH0 h cjieflyeT y«wTM­BaTb,, MTO Boao3a6opnbie 6a3i,T aoJiwHi.i (íbrrb oxpaHemj OT BO3M0>KHbIX 3arpH3HCHHH. IICCJieflOBaHHbie 5a3bl aoji>KHbi nonacTb noa npotJmjiaKTHHecKyio oxpany. TexHjmecKoe npoeKTOpoBamie KpoMe caMbix BoaononbeM­nbix coopy>KenHii «OJI>KHO oBpaujaTb BHHM3HHC na on­peaejreHHe rpamiu 30H caHHTapHoií oxpaHbi it co3flaHne CeTH KOHTpOJTbHblX CKBa>KIIH flJIJI Haí)JH0«eHH5I sa Ka­MecTBOM pa3pa6aTbiBaeMbix pecypcooB. B MHCJie cpencTB Ha CTOHTejibCTBO coopyweHHH cjie/iyeT npeaycMOTpeTb CyMMbI 3an(HTHbIX H KOHTpOJIbHblX MeponpH5)THH. 3OHH oxpaHbi flOJT>KHbi őbiTb peryjiíipHO npoBepeHbi. Bee 3T0 yflopoH<aeT B0ji03a60p íutíí ríHTbeBbix HyjKjj no­cKOJibKy ynoM«HyTbie 3aTpaTbi noná He OTHeceHbi K 3aT­paTaM BOflOflOÓblMH. OTMeMaeTCH, ITO noBepxHocTHbte BOflbi 6o.nee cHjibHO HCn0Jlb30BaHbl H flOCTHHíeHHe Ha«C>KHOCTH npH HX HC­N0JIB30BAHHH HC MeHee floporocToamee, MeM B cjiyqae nojx­3eMHbTX BOfl, OAHaKO He npenCTaBJIHWT B03M0>KH0CTb flJIH rHÖKoro nosTanHoro HAPAMHBAHHFL MOuiHOCTeií H He oRe­maiOT CTafíHJIhHOCTH B OTHOUieHHH KaMeCTBa BOflbl. Pe­3yjThTaTHBH0CTb MepOnpHHTHH B 3T0H OÓJiaCTH SyfleT BJlHHTb Ha yCTpOHCTBO CeTH B CHCTCMaX B0«0CHa5>KeHHH. fíestaltnnp der als Grundlage der öffentlielien Wasserversorgung dienenden quantitativen und qualitativen Wasservorrate Almásy, E.—Frau Deák B. Die wasserwirtschaftliche Lage TJngarns und inner­halb dieser die Qualitat ihrer Wasservorrate, die Fla­ehenverteilung, bestimmt der Beckencharakter des Landes. Der überwiegende Teil des sich meistens in der Donau und in der Theiss konzentrierenden Oberflachen­wasservorrats stammt aus dem Ausland. Der Grund­wasservorrat ist den auslándischen Eingriffen nicht ausgesetzt und gleicht, die ungünstige Fláchenvertei­lung der Oberfláchenwásser vielfach aus. Deshalb kann er als Grundlage der Entwieklung der öffentlichen Wasserversorgung betrachtet werden, weiters auch des-

Next

/
Thumbnails
Contents