Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. 50 Öntözési cs Vízrendezési Értelmező Szótár. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. Szerkesztette: Dr. Bogárdi János— Dr. Petrasovits Imre. Az utóbbi 10—15 évben kiszélesedő tudományos technikai forradalom egyre inkább behatol az öntözés, vízrendezés vízgazdálkodás területére is. Ennék fontos következménye és részben feltétele is az információ soha nem látott tömegének gyors cseréje az egyes országok között. így válik a tudományos technikai gondolatok és eredmények nemcsak nélkülözhetetlen hanem világméretű eszközévé a nyelv. Elsősorban azok az idegen nyelvek, amelyek — történeti okok miatt — jelenleg a leginkább alkalmasak a világon a legtöbb információ, legszélesebb körben való közvetítésére. Ezt ismerték fel a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) alapítói és vezetősége, amikor elhatározták angol—francia nyelvű értelmező szótár elkészítését a vízgazdálkodásnak a Szövetség működési körébe vágó területén ós az ehhez szorosan kapcsolódó határterületeken. A Szótár 1967-ben Üj-Delhiben Multilingual Technical Dictionary on Irrigation and Drainage címmel jelent meg. Ezt követően 1971-ben napvilágot látott a német nyelvű, majd 1978-ban az orosz nyelvű kiadás. Az ICID Magyar Nemzeti Bizottsága is az elsők között, még 1968-ban elhatározta, az értelmező szótár magyar nyelvű kiadását, melynek megjelenésére most került sor. Több mint 12 év áldozatos munkáját, ós lankadatlan erőfeszítését vette igénybe ennek az alapvető műnek az elkészítése, moly egyedülálló a maga nemében. A szerzők több mint 5000 szakkönyvet, folyóiratot, kiadványt tanulmányoztak át a szakkifejezések meghatározására. Az ICID különböző Nemzeti Bizottságai a munka egész ideje alatt segítégére voltak a szerzőknek, témakörök szerinti listákkal, szakmai véleményekkel ós tanácsokkal. Az angol és francia nyelven szerkesztett eredeti értelmező szótár magyarra történő, lehetőleg szöveghű átültetése során, a munkában résztvevő magas szintű magyar szakembereknek ragaszkodni kellett a címszavak eredeti sorszámozásának meghatározásához, mert különben a szótárhoz változtatás nélkül csatolt idegen nyelvű szójegyzékek (angol, francia, német, orosz) használhatatlanná váltak volna. A szótár nem követi a hagyományos alfabetikus formát, az értelmezett fogalmakat tárgykörök szerint logikai összefüggéseik alapján csoportosítja. Ebből a tényből következik, hogy egyrészt szójegyzék használata nélkül, valamely címszóra rátalálni rendkívül nehéz, 'másrészt pedig egyazon címszónak több előfordulási helye lehet az osztályozás alapjául szolgáló tárgykörök szükségszerű, részleges átfedései miatt. A szótár I (i fejezetből áll, egy-egy fejezet a szótár célkitűzése szempontjából fontos vízgazdálkodási ágazatot, segédtudományt ölel fel. Az egyes fejezetek, alfejezetekre történő "bontása a fogalom-kincs szűkebb tárgykörök szerinti csoportosítását teszik lehetővé. A címszavak folyamatos számozást kaptak, a fejezetek és a nagyobb alfejezetek végén bizonyos számú sorszámot fenntartottak egy későbbi pótkötet kiegészítéseinek. így a ténylegesen értelmezett címszavak száma 10 000 körül van. A szótár létrehozásakor V szerzők célkitűzése az volt, hogy mindazt az alapvető szókincset, amit az öntözéssel és a vízrendezéssel, valamint ezek alap- ós segédtudományokkal kapcsolatos, összegyűjtsék ós rendszerezzék. A felvételre javasolt címszavak jegyzékét nemzetközi vitára bocsátották, majd véglegesítették. Végül is a feldolgozott fogalom-kincs nem mindenben az egyetemes nemzetközi szaknyelv arányait tükrözi, hanem azoknak a szakembereknek nemzeti hagyományait, és személyes érdeklődési körét, akik hajlandók voltak ezt az arányaiban inponáló és rengeteg fáradozást igénylő munkát elvégezni. A szótár összeállítói között nagy számban voltak a fejlett és ősi öntözési hagyományokkal büszkélkedő Egyiptom, India, és Délkelet-Ázsia képviselői. Évezredek óta használt üzemelő szerkezeteik (X. fejezet), valamint az említett országokban kialakult közgazdasági kategóriák és finanszírozási módok, vízgazdálkodás-szervezeti formák (IV. fejezet) ismertetése, ezért talán a szükségesnél több helyet kapott. A szótár fogalom-kincsének túlnyomó hányada azonban egyetemes érdeklődésre tarthat számot, ha maradtak is „fehér foltok" egy későbbi kiegészítés számára. Magyarországon is a vízgazdálkodás-fejlesztéséhez fűződő népgazdasági érdek ós ráfordítás-növekedésével együtt nő a szakfordítók és szakemberek száma, általános szakmai ós nyelvi színvonalon. Ezt a növekvő objektív ós szubjektív igényt hivatott szolgálni ez a kiadás, melynek munkájában olyan szakemberek vettek részt, mint Dr. Balogh János, Kálmán Miklós, Dr. V. Nagy Imre, Dr. Szalay Miklós, Dr. Kovács Oyörgy, Dr. Starosolszky Ödön ós Dr. Szabolcs István. Az Ő munkájuk öltött testet az akadémiai kiadó színvonalas ós igényes munkájának eredményeképpen. Valamennyiük egyéni és kollektív munkájáról csak elismeréssel és köszönettel lehet szólni. Dr. Szalai Oyörgy Otte Pflugfelder: I'ItOTA IÍTH ROPODA VEB Gustav Fischer Verlag, Jena 1980., 124 p. 46,— M. Ujabb kötettel gazdagodott a világ embriológusainak nagylélegzetű vállalkozása, a ,,Morphogene der Tiere" című sorozat. Jelen kötet három, viszonylag csekély fajszámú, de törzsfejlődéstani szempontból annál jelentősebb állatcsoport egyedfejlődésével foglalkozik. A fajokban leggazdagabb törzs, az ízeltlábúak filogenetikai vonalából elkülönült három, bizonytalan rendszertani helyű Onychophora (Karmosak), a Tardigrada (Medveállatkák) ós a l'entastomida törzs. A könyv mindhárom csoportnál azonos felépítési, tárgyalási elvet követ. Először a fajok rendszertanának jelenlegi helyzetét ismerhetjük meg. Ezután a kifejlett állatok jellegzetességei, ezek életmódja, előfordulási helyeik jellemzése, tartási ós szaporítási lehetőségeik ismertetése következik. A sorozatszerkesztő szándékának megfelelően az ivarsejtek felépítésének, az embrionális fejlődés egyes szakaszainak, a felépít,ésbeli jellegzetességeknek leírása a legterjedelmesebb. Mikroszkopikus felvételek, illetve igen szemléletes rajzok segítik a bonyolult folyamatok jobb megértését. A Medveállatkákkal foglalkozó fejezetben a posztembrionális fejlődésről is találunk némi információt. Mindhárom fő fejezet az eredményeket ós problémákat magukba foglaló végkövetkeztetésekkel zárul. Az Onyc.hophorák a gyűrűsfórgek ós az ízeit Iálmuk testfelépítésének és egyedfejlődésének sajátos keverékét mutatják. Ennek ellenére nem tekinthetők az említett, két csoport közötti átmeneteknek, sokkal inkább a feltételezett ős-testüregesekből kiinduló sajátos fejlődési vonalak. A Tardigr'adák egyedfejlődósének olyan jellegzetességei vannak, melyek egyetlen ma élő más állatcsoportéhoz sem hasonlíthatók. Ezek minden bizonnyal sok millió éves ősi törvényszerűségeket követnek, melyek elsősorban a testüreg képződése során szembetűnőek. A Pentastomidák egyedfejlődése hasonlít az ízeltlábúakéhoz, de — valószínűleg parazita életmódjuk miatt —- mégis jelentős eltérések ismerhetők fel. A könyvet 96 ábra, a szakkifejezések magyarázata teszi érthetőbbé. A résztómák gyors visszakeresését pedig szerző- ós tárgymutató segíti. A könyv legnagyobb értéke a három kevéssé ismert csoport egyedfejlődési jellegzetességeinek részletes feltárása mellett az, hogy két igen fontos állattörzs, a gyűrűsférgek ós az ízeltlábúak törzsfejlődésének tisztázásában is nagy segítséget nyújt. Dr. Hortobágyi Tibor Dr. Bakonyi Gábor