Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

10. szám - Rácz Tamás†–Perecsi Ferenc: A takarékosság és az intenzív fejlesztés elvei és lehetőségei a településvízgazdálkodásban

440 Hidrológiai Közlöny 1981. 10. sz. Rácz T.—Perecsi F.: A takarékosság és az intenzív (beruházásban és üzemeltetésben egyaránt) növekszik a vízkezelés jelentősége és költsége. A vezetékes vízellátás fejlesztési ütemétől jóval elmaradt a csatornázás üteme (2. ábra). A vezetékes vízzel ellátott lakóházak, üzemek és intézmények zárt csatornahálózata csak részben épült ki, ezért a keletkező szennyvizek elvezetése, tisztítása és befogadóba való vezetése nem tekinthető megnyugtatóan megoldottnak (3. ábra), a szennyvizek jelentős része űrgödrökben vagy szikkasztókba jut. A vízellátás és a csatornázásfejlesztésnek aránytalanságát mélyíti az a tény, hogy a közcsatornába elvezetett szennyvizeknek is csak egy hányadát tisztítják meg. A csatornafejlesztést nehezíti a beruházások magas költségigénye, de az elmaradásnak szubjektív okai is vannak. A csatornázásnak, főleg a szennyvíztisztításnak— hiányzik az ipari tömegigénye. Elfogadhatatlan például a hazai iparfejlesztésnek sokszor tapasztalható gyakorlata, hogy külföldről átveszik a legkorszerűbb termelési technológiákat és az anyagi megtakarítás legfőbb lehetőségének a szennyvíztisztítási technológiák csökkentését vagy elhagyását tartják. A vízellátás és csatornázás fejlesztéséhez képest a fürdőfejlesztésnek kisebb súlya van a vízgazdálkodás kereteiben. Ez a sorolás a gazdasági lehetőségek határainak oldaláról, illetve a feladatok társadalmi-gazdasági mérlegeléséből Ellátottság —o— Víz [%] —o— Csatorna 100 3. ábra, Közüzemi vízművek és szennyvíztisztítók kapacitása és az elvezetett szennyvíz mennyisége 1947—80. között Puc. 3. JJmiaMUKa MOUjHocmeü numebeeux eodo3a6opoe, eodoouucmHbix cmaiiijuü u omeedenun cmnuiibtx eod e nepuod 1947—1980 ez. Abb. 3. Kapazitat der öffentlichen Wasserwerke und Abwasscrklaranlagen und die Menge des abgeleiteten Abicassers zwischen 1947—19S0 adódik, de távolról sem jelenti azt, hogy a fürdőfejlesztés iránti társadalmi igény ne lenne feszítő és reális. Megállapítható, hogy az elért komoly eredmények (országos jelentőségű fürdőink fejlesztése, a budapesti fürdők rekonstrukciójának megkezdése, városi fürdők építése stb. ) mellett sem kielégítő a fürdőfejlesztés üteme. Ilyen vonatkozásban is felvetődnek szubjektív, szemléleti kérdések: például az, hogy az idegenforgalom nagymértékben számol hazai fürdőink vonzerejével, ehhez képest sokkal szerényebb mértékben járul hozzá e fürdők fejlesztéséhez. A fejlődés várható tendenciái és a gazdasági lehetőségek A szocialista Magyarország jelentős erőfeszítéseket tett tehát víziközmű elmaradásának pótlására és a népgazdaság jelentős áldozatokat vállalat azért, hogy az életszínvonalemelési az ipar és mezőgazdaság fejlesztési céljait a településvízgazdálkodás eszközeivel is megvalósíthassa. Az elmúlt évek fejlesztési mérlegét megvonva megállapítható, hogy az elmúlt húsz év dinamikus fejlődése során lényegében sikerült a társadalom és a népgazdaság álta kitűzött célokat elérni, de ez a fejlődés magán hordozza az adott időszak társadalmi-gazdasági jegyeit. Az elkövetkező gazdasági időszak szükségessé teszi fejlesztési munkánk rendjének és módszereink felülvizsgálatát. A magyar né](gazdaság egészének — ezen belül a vízgazdálkodásnak is — az eddiginél szerényebb fejlesztési lehetőségei mellett a meglévő hazai erőforrások és létesítmények, kapacitások lényegesen jobb kihasználásával kell feladatát teljesítenie. Éppen ezért a fejlesztési feladatok gondos mérlegelésével és a feladatok megfontol rangsorolásával — és az ez által okozott hatások számbavételével — intenzív, belső tartalékot mozgósító üzemeltetésre kell felkészülni. A gazdaságpolitika célkitűzéseit és módozatait alapvetően a világgazdasági és a magyar népgazdasági adottságok, feltételek hatái'ozzák meg. Hazánkban a XII. Pártkongresszus és az azt követő kormányhatározatok szabták meg az elkövetkező évek népgazdasági stratégiáját és taktikáját. Ezek a határozatok általános érvényűek, de természetesen a gazdaság ágazataiban eltérően kell azokat értelmezni és végrehajtani. A települések vízgazdálkodásában az első felvetődő kérdés, hogy megszűntethető-e az extenzív fejlesztés időszaka, s rendelkezésre álló létesítmények bázisán ki lehet-e szolgálni a lakosság, az ipar és mezőgazdaság által meghatározott igényeket. A követelmények és a lehetőségek egybevetéséből következik, hogy a vízgazdálkodás részére az új beruházások révén realizálható fejlesztés továbbra is a fejlődés fő formája marad: — A hazai ellátottság számai bizonyítják (4. ábra), hogy akár a vízellátásba, akár a csatornázottságban még mindig szorítóak az ellátás kiterjesztésében előttünk álló feladatok.