Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

8. szám - Jeneyné Jambrik Rozália: Az újkígyósi vízműtelep geohidrológiai vizsgálata

Jeneyné Jambrik R.: Az újkígyósi vízmű Hidrológiai Közlöny 1981. 8. sz. 375 Q.j k(H

2 — ho) + fR

2 0 20 40 B

0-P

0 B,P[mm] 60 80 100 120 140 160. ahol k H R K 2b = a szivárgási tényező (10~

4 m/s) = a rendszer feküszintje (43 m) = a távolhatás (3 km) = az üzemi vízszint a feküszinttől mérve a kútsor hossza (1,6 km) Az adatok behelyettesítése után QK = 9400 m

3/nap y adódik a jelenlegi kiépítettség mellett. Tehát a vízmű elméleti kihasználtsága az eddigi legnagyobb, mintegy 7000 nr'/nap értékű víztermelés mellett is csak 74%-OjS. Az egyes kutak létesítéskor mért 1123 m

3/nap értékű vízhozamát a megengedett belépési sebességre vonatkozó összefüggések közül Sichardt n v = 15 összefüggése közelíti meg legjobban. Ezzel számolva q — 1230 m

3/nap érték adé)dik. Tekintettel arra, hogy Sichardt összefüggése túlzott biztonságot ad [18], megfelelő kivitelezési és szűrözési technológiával a jövőben fokozható az egyedi kutak vízhozama és ezzel csökkenthető lesz a létesítendő kutak száma. 5. A vízminőség változásai A termelt víz minőségének időbeli változásai a közegészségügyi vizsgálatok eredményeiből állapíthatók meg. A kevert víz keménysége kis mértékben nőtt. Az északi kutak lágyabb (11,7—13,7 Nk°), a déliek keményebb (16,1—17,0 Nk°) vizet szolgáltatnak. A vastartalom csökkenő tendenciájú, a mangántartalom változatlan maradt. Nem változott lényegesen a kloridtartalom sem, a sótartalom is állandónak tekinthető. A megállapítható vegyi állandóság egyrészt igazolja a más területeken szerzett tapasztalatokat [12, 21, 23], másrészt arra is következtetni enged, hogy függőleges értelemben csak az azonos vízminőséggel jellemezhető felső szintekben lehet kommunikáció, a mélyebb rétegvizek tápláló hatása a térségben nem számottevő. 6. Vízkészlet A vízműtelep 16 éves üzemeltetésének legfontosabb tapasztalata, hogy döntően utánpótlódó készletet termel. Létesítését megelőzően a környéken a nyugalmi nyomásviszonyoknak megfelelően zavartalan állapot uralkodott, amihez képest a vízkivétel hatására kialakult egy térben és időben változó, de az utánpótlódás módjától ós mértékétől függő leszívási tölcsér. A tölcsér térfogatának víztartalomr-M -Q-> e 1 1 1 1 B=Bo -N P=P

0ex íg Sxp[-0,4( p(Z-Zo) L-X '-Zo)] w''1 ' 1 aí / / 1 / [ 1 / 1 1 / / 1 1 / / 1 1 12. ábra. A beszivárgás és a párolgás változása a mélység függvényében Puc. 12. H3Meiienue wufmnbmpanuu u ucnapenuH e 3aeucuMocmu om ZAyöuiibi Abb. 12. Ánderung der Einsiekerung und der Verdunstung in Funktion der Tiefe csökkenése a vízszintsüllyesztés révén kitermelhető térfogati vízkészlet. A véges galéria depressziós tölcsérének átlagos térfogata, valamint a gravitációs hézagtérfogat szorzataként. Ft = 4,56 millió m

:

! vízmennyiség adódik. Ez a vízkészlet önmagában csak az üzemeltetés első 3—4 évében bizonyult volna elégségesnek. A finomszemcsés üledékek konszolidációja révén kitermelhető vízkészlet még kevésbé számottevő. A törmelékkúp ezen térségében konszolidációra kevésbé hajlamos rétegek fordulnak elő, kis vastagságban, vagyis a depressziós téren belül kis térfogattal. A vízmű eddigi üzemeltetése során a konszolidációs készletből eddig számításaink szerint Fk = 0,4 millió m

3 vízmennyiséget termeltek ki. Az utánpótlás döntő összetevőinek a csapadékból eredő beszivárgást és az oldalirányú táplálást tekinthetjük. A beszivárgásból eredő járulékos vízkészlet meghatározása volt a vízmű telepítésének alapja. Az előmunkálatok során a 3,5 m-es talajvíztükröt ért táplálást 85 mm/év értékben határozták meg [25], illetve ezt a vízmennyiséget tekintették a kitermelhető vízkészlet mértékének. Rónai A. szerint a talajvíz átlagos terep alatti mélysége e térségben 3—4 m [22]. A vizsgálata-