Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
8. szám - Könyvismertetés
370 Hidrológiai Közlöny 1981. 8. sz. Jeneyné Jambrik R.: Az újkígyósi vízmű A 0-50 m közötti rétegek átlagos nyugalmi vízszintje [mA.f] 3. ábra. A 0—50 m közötti rétegek átlagos nyugalmi szintje (mA. f.) Puc. 3. Cpednuü cmammecKuü ypoeenb eod, codepMaujuxcH e eopiaonmax 0—50 M Abb. 3. Durchschnittlicher Ruhewasserspiegel (mü. A.) der Scchihten zwischen 0—50 m volt meghatározó [18, 31]. Marosi eredetű üledékek Újkígyóstól Ny-ÉNy-i irányban 50^—60 km távolságban is kimutathatók, ahol az Ős-Duna, a Kőrösök és az ÉK-i irányból érkező kisebb folyók hordalékaival érintkeznek. É-ÉNy-i irányba haladva a pleisztocén-korú képződmények vastagsága növekszik, de az egyes vízvezető rétegek elvékonyulnak, a durvaszemcsés képződmények aránya csökken, a finom homokot heteropikus fáciesként iszapos homok váltja fel [20]. Mai ismereteink még nem elegendőek a Maros törmelékkúpjának kellő pontosságú lehatárolásához, a teraszképződési ciklusok, a medence feltöltődési folyamatának megállapításához [16, 28]. A gyakorlati megfigyelés (kavics- és homokbábányák, csőkutas öntözésre berendezett területek elhelyezkedése és tapasztalatai, a Tisza-völgyi árvizeket követő belvízhullámok levonulása, az ivóvízfeltárások tapasztalatai [5]) szerint a tájegységnek különösen az Elek—Kétegyháza—ŰjkígyósCsanádapáca vonaltól délre eső része értékes vízföldtani szempontból, ezért e térség Békés megye távlati vízellátásában a jelenleginél nagyobb szerephez juthat [1], Erdélyi M. szerint [4] nyugalmi nyomások szempontjából a Hármas-Kőrös térsége jelenti az Alföld mélypontját. A nyugalmi vízszintek területi alakulása (3. és 4. ábra) jól tükrözi az Alföld rétegvizeinek dinamizmusát. A hidraulikus gradiens iránya É-ÉNy-i, az Ős-Maros lehordási irányával egyező, Békés megye más területén is összevethető ősföldrajzi ismereteinkkel [24, 29], A rétegvizekéhez hasonló képet mutat — a VITUKI talajvíszint — észlelő kutak mérési adataiból szerkesztett —- talajvíz izohipszás térkép is (5. ábra). A semleges feszültség függőleges gradiense pozitív. Még akkor is a hidrosztatikust kismértékben meghaladó nyomásállapothoz jutunk, ha geotermikus és vízminőségi viszonyokat korrekcióba vesszük. Mindezek alapján lehordási iránynak megfelelő (horizontális) és alulról felfelé irányuló (vertikális) vízmozgás feltételezhető az egyes vízvezető horizontokban, illetve azok között. Az 50-100 m közötti rétegek átlagos nyugalmi vízszintje [mA.f] ^ 1 0 éves gyakoriságú éves NV értéke [mA.f.] 4. ábra. Az 50—100 m közötti rétegek átlagos nyugalmi szintje (mA. f.) Puc. 4. Cpeönuü cmammecKuü ypoeenb eod, codepMcaufuxcn e zopmonmax 0—100 M Abb. 4. Durchschnittlicher Ruhewasserspiegel (mü. A.) der schieliten zwischen 50—100 m 5. ábra. Talajvíz. 10 éves gyakoriságú éves Nv értéke k (mA. f.) Puc. 5. Fodoebie MaKCUManbime ypoenu zpyHmoeux eod 10-nemHeü noemopneMocmu Abb. 5. Orundwasser. Wert des HW von 10 jahriger Háufigkeit (mü. A.)
