Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
8. szám - Kuzman Gábor: Hidrológiai észlelések a Duna budapesti szelvényében
Kuzmann G.: Hidrológiai észlelések Hidrológiai Közlöny 1981. 8. sz. 361 Budáig és csak 1830-ban a déli országhatárig [12]. A szintezési munkák 1830. I. 6-án kezdődtek Pozsonyban, és 1836-ban fejeződtek be. Ezen belül 1832-ben szintezték be a Szentendrei-sziget déli csúcsa és a budai puskaporostorony közötti szakaszt [3], Erre az időre esnek az első vízhozammérések is. 1832. áprilisában a Hídegylct elhatározza, hogy kiadja a Duna budapesti szakaszának vízrajzi térképét. A VI. 12-én tartott gyűlésen már azt jelentik be, hogy a nádor által elrendelt ég az Országos Építési Igazgatóság által elvégeztetett „hidrotechnikai vizsgálatok" már befejeződtek, és rendelkezésre áll egy térkép, amely feltüntet „minden hosszat, szélességet, keresztszelvényt, partmagasságot, mélységet, szintet, a különféle vízállások okozta áramlatokat, esést, sebességet és vízemésztést". A térkép a teljes budapesti Duna-szakasz helyszínrajza, Buda és Pest teljes alaprajzával. Feltünteti a korabeli nullvíz szélét, a keresztszelvények helyét, a 10°= 18,96 m. távolságban felvett függélymélységeket, a vízszin lejtését és a függélysebességeket azzal az értékkel, amit mértek, tehát a 0-vízre való redukció nélkül. Mindezek alapján az egyas munkarészek az alábbi időszakokban készültek el: — partok szintezési munkái 1832. II—IV. között; — vízszínesés mérése, tekintettel arra, hogy 3'5" vízállásnál történt [5], [15], III. 9.—111.21. között; — a keresztszelvények felvétele és a vízhozammérések elvégzése (a felvételi vízállások alapján) 1831. XI—1832. V. között. így az 1832. évi vízhozammérésekből az 1. táblázatban feltüntetett IA, IB, VIA, VIB, V1IIA, VIIIB, VIIIC, VIIID, X és XII. jelű mérést ismerjük. Az adatokat a [11], [23], [25], [31] és [40] irodalom tartalmazza. A mérési munkák azonban evvel nem fejeződtek be, 1836-ban vízszínrögzítést végeztek a VénekDunaföldvár szakaszon, ismeretlen vízállásnál [12], ugyanakkor vízhozammérés történt a városi kútháznál [25], Ez az 1. táblázatban feltüntetett VII. adat-pár. Ujabb esésmérés történt 1838-ban a teljes Dunaszakaszon, ezen belül X. 2—6. között Esztergom és Dunaföldvár között. A rögzített vízszint a nádori mércén X. 18-án észlelt 4-233 cm vízállásra vonatkoztatták. Ugyanakkor további négy vízhozammérést végeztek és a függélysebességeket a + 233 vízállásra redukálták; ez a 6.1. táblázatban feltüntetett II, III, IV. és V. mérés. Az adatokat W. T. Clark könyvének ábrarésze tünteti fel [6]. 1838/39-ben Vásárhelyi Pál végzett vízhozammérést a Rudas-fürdő szelvényében [37], 1838. X.—1839. VI. között. Ez a IX, XI. és XIII. mérés. A fentiek szerint a budapesti Duna-szakaszon 18 db vízhozamméréssel rendelkezünk. Ez a szám azonban — az ágakban végzett méréseket egyesítve — 13-ra csökken és a 217 és 511 cm közötti vízállástartományt öleli fel. 2. A vízhozammérések kivitelezése A mórésok menetét Oonda Béla műve [12] részletesen ismerteti. /? = //, 1. ábra. Vázlat a meder vízhozamának számításához Puc. 1. CxeMa K pacnemy pacxoda eodbi no ocHoeuoMy pycAy Abb. 1. Schema zur Abjlussmengenberechnung des Flussbettes 2. ábra. Az Y 0 képzetes mederérdesség a budapesti Duna-szakaszon (a): Számított értékek [40] adatainak alapján^ (6): Mederanyag 10%-os szitamaradékú átmérője, a Vízrajzi Atlasz alapján Puc. 2. noKü3ameAb mepoxoeamocmu pycAa flyiiasi na öydanemmcKOM y>iacm>ce (a): PACMHTAHHUE 3HAIEHHH no FLAHHBIM H3 ny5/THKÍÍUHM HJ[40] (ő) : juiaMeTpbi pycjioBoro MaTepna;ia, GCTaiouieroCH Ha 10%-m CMTe — no naHHUM rHflporpa<l)HiecKoro AT/iaca Abb. 2. Die imagináre y 0 Bettrauhigkeit an der Budapester Donaustrecke (a) Auf grund der bereehneten Werte 140! (f>) Dmehmesser des Bettmaterials mit 10 %ig em Filterrest, auf grund des Hi/drologisehen Atlasses. A szelvény mélységét 5—10 ölenként mérték, 6—8 m mélységig szondával, azon felül csigán leengedett kb. 100 kg súlyú vasgolyóval. A sebességmérést ugyanazokban a függélyekben végezték. Kezdetben kormánylapát nélkül Woltmannszárnyat használtak, amelyet mereven erősítettek fel egy 1" vastag, 6—6 lábanként (1,90—1,90 m) összecsavarható vasrúdra. A rúd vezetésére szolgáló állvány két kapcsolt hajóra volt szerelve, a szárnyat pedig a rúdra elemenként felerősített kercsztvassal tartották a szelvényre merőlegesen. 1836-ban Krafft bécsi mechanikusnál újabb, kormánylapátos mérőszárnyat készítettek, amelyet egy kb. 100 kg-os súllyal ollátott 3/4" vastag drótkötélen eresztették le a kívánt mélységbe. Egészen eddig sebességmérést csak a függély felezőpontjában végeztek, s ezt az értéket tekintették a függély középsőbessógónek. Ezt a hibát még tetézték azzal, hogy a szelvény közópsebességének a mért összes adat egyszerű számtani közepét vették [25].
