Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

8. szám - Dr. Scheuer Gyula–Schweitzer Ferenc: A Gerecse hegység paleokarszt-hidrogeológiai viszonyainak rekonstrukciója a Felsőpannontól napjainkig

334 Hidrológiai Közlöny 1981. 8. sz. Scheuer Gy.—Schweitze

r F.: A Gerecse-hegység 1. kép. A Duna mágus árterén fakadó almásneszmélyi Lilla forrás Bild 1. Die am holien Uberschwemmungsgebiet der Donáti entspringerule Lilla-Quelle A Gerecsei édesvízi mészkő karsztos hévforrásokból rakódott le [24, 35]. Az egykori hévízforrások hidrogeológiai viszonyaira, a földtani múlt folyamataira, így a mai helyzet fokozatos kialakulására lehet következtetni a mészkő-előfordulások topográfiai helyzetéből, kifejlődésükből, környezetük geológiai viszonyaiból, éghajlatjelző közbetelepült üledékeikből, korjelző őslénytani adataikból stb. A Gerecse és környéke igen alkalmas karszthidrolágiai vizsgálatokra, mert itt a múltban is jelentős források törtek fel, ahogy azt a nagy területű és vastag édesvízi mészkő-előfordulások bizonyítják. A szabályosan szintekbe rendeződött előfordulások vizsgálatával nyomozhatjuk a vízföldtani történést, vagyis egy-egy múltbeli idő forrásainak helyét, a források típusát és a kőzetképződést. Az édesvízi mészkő-előfordulások kataszterezése volt elsődleges célunk. Terepi megfigyeléseink adataiból azonban ennél többre is vállalkozhattunk, megkísérelhettük felderíteni a Gerecse vidékétiek hidrogeológiáját a felsőpannontól napjainkig. 2. V karszt hidrogeológiája és a karsztforrások sajátosságai 2. 1. A Gerecse áttekinthető hidrodinamikája A Gerecse legnagyobb karsztosodott hegységünknek, a Dunántúli Középhegységnek egyik része. A Dunántúli Középhegység ÉK-i szárnyán a források fakadását a felszíni karsztos vízgyűjtőterületeket határoló magas térbeli helyzetű rossz vízvezető és vízzáró üledékek meggátolják. Források csakis a Gerecse ÉNy-i szintjén (peremén) fakadhatnak, mert csak ott vannak erózióbázis sávjában lévő fedetlen karsztos kőzetrögök, melyek összefüggenek a záró fedőösszlet alatt a hegység fő karsztos kőzeteinek tömegével. Az ÉNy-i perem tehát nagy terület természetes megcsapolja. Az Általér völgyében Tata környékén és Almásneszmélynél (l)unaalmás) a Dunapart közelében számos nagy forrás fakad. A hegység K-i részén csak Sárisáp közelében az Öregárok völgyében fakadt még kisebb karsztforrás (40—50 l/p). Ez az 2. kép. Az Általér völgyében törmelékes üledékeken keresztültörő tatai Fényes forrás Bild 2. Die im Tálé des Általér die trümmerigen Sedimente durehbrechende Fényes-Quelle in Tata aszimmetria azt mutatja, hogy a dinamikus karsztvízkészlet legnagyobb része Tata felé áramlik és itt fakad fel. Tata és közvetlen környéke volt egykor hazánk egyik legnagyobb karsztforrásvidéke. A források a karsztvíztermelés miatt kiapadtak. Az almásneszmélyi és a tatai források hőmérséklete 13—23 °C között volt. A forrásvizek hőmérséklete különböző. Valószínűsíthető, hogy eltérő hőmérsékletű víz érkezik a forrásokhoz és csak részleges a keveredés. A hidegebb víz közelebbről a hegység felől áramlik, míg a melegebb víz a vastag vízzáró alatti mélykarsztból származik. 2. 2. A karsztos hévforrások típusai A felszálló vízűek csoportja fordul elő és a források mindkét változata megtalálható), mégpedig: 1. felszíni karsztos rögből közvetlenül fakadó) 2. folyóvízi üledékeken keresztül, elfedett sasbércből feltörő egyaránt kimutatható. A főtípusnak altípusait lehet elkülöníteni, ha vizsgáljuk a források közelében a földtani helyzetet, a morfológiát, a forrás és a folyóvíz kapcsolatát, tehát a helyi sajátosságokat. Az altípus jellemezhető egy-egy forrással vagy forráscsoporttal (1. ábra). A. altípus, almásneszmélyi Lilla forrás (1. kép). 13. altípus, tatai Fényes források (2. kép). C. altípus, tatai Angol kerti források D. altípus, tatai Kálvária dombi források Az „A" jelű almásneszmélyi Lilla forrás (Dunaalmás) közvetlenül a Dunaparton fakad. Az ár

T vizek elöntik. Környezetében a felszínen sehol sem ismerünk víztartó) mezozoós kőzetet. Egyes budapesti és az egri forrás ismeretében nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a langyos karsztvíz kb. 15 m-es dunai üledék alatti kiemelt helyzetű rögből származik. A folyóvízi üledék csak közvetíti a karsztvizet a felszínre. A forrásra erőteljesen hat a Duna közelsége, a kavicsos réteg talajvizének a folyó vízállásától függő nagy ingadozása. ,,B" altípus. A tatai Fényes források az Általér völgyének alluviumán fakadnak. A források különböző nagyságú és mélységű forrástavainak környezetében 1—3 m-es tavi-mocsári édesvízi mész-