Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
7. szám - Juhász Ede: A Balaton hínártérképezése
Juhász E.: A Balaton hínártérképezése Hidrológiai Közlöny 1981. 7. sz. 317 Vörös színszűrő a zöld fénysugarakat nagymértékben elnyeli, ezért a növényzet tónusa sötétebb, mint zöld szűrővel. A hínár sekély vízben jól elkülöníthető, viszont egybeolvad a mély víz sötét tónusával. Jól mutatja a mederfenék változásait, pl. a marást és egyes hínárfajták mintázatát. Kék színszűrős felvételeken ilyen magasságból a hínár már gyengén látható, a nagy fényszórás következtében a képek kontúrszegények és életlenek. A színesfénykép a jelenlegi értékelési lehetőségünknél sokat segít elsősorban a vízalatti-vízfeletti részletek elkülönítésében és a parti tárgyak felismerésében. Megszoktuk, hogy tárgyak mibenlétét színükről és alakjukról ismerjük meg, viszont a színszűrős felvételeken egy szürke tónus lehet valamely színnek megfelelő árnyalat, de okozhatja egy elnyelt szín hiánya is. A fénykép tónusát a visszavert fényen és a színszűrő hatásán kívül a film színérzékenysége és a fotolaboratóriumi munka is befolyásolja. Természetesen azonos feladatok végrehajtásában különböző minőségű filmek használata nem előnyös, mégis — a kereskedelem meglevő készlete szerint — 1976-ban Kodak Tri X Pan, 1978-ban Kodak Double X Aero és 1979-ben Agfa Pan 100 filmre kellett fényképeznünk. Mivel a VIZDOK-nak nincs szenzitométere, amellyel a filmek tulajdonságát és a kidolgozás legkedvezőbb módját előre meghatározná, a nagyítások gyakran nem voltak tetszetősök, ez azonban nem gátolta kiértékelhetőségüket. A hínár a fényképen tónuskülönbséggel és mindig határozott széllel látszik, amelyet sokszor nagyítóval is meg kell vizsgálni. Folyamatos átmenetű tónusváltozás vizel keveredés, vagy a meder magassági eltérésének jelzője lehet. A hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) (1. kép) a leggyakoribb hínárfajta, amely a Balaton egész területén kisebb-nagyobb foltokban mindenütt megtalálható. Képének alakja szabálytalan, mintázat nélkül egyenletes tónusú. Sokszor különös alakú csoportosulásban látható. A tócsagaz (Ceratophyllum submersum) (2. kép) és a vele együttélő hínárfajok nádasokhoz tapadva, öszszefüggő állományokat alkotnak. Nyíltvíz felől oldaluk finoman csipkézett. Igen sötét árnyalatúak. A többi hínárfajt ilyen magasságból és kiértékelési lehetőséggel még nem sikerült fényképről azonosítani. A nád vagy csak a parton, vagy parton és vízben egybefüggő állományban (ekkor a partéi nem különül el), vagy a part előtt 50—200 m-re csak a vízben nő. Vörös színszűrővel korától függően tónusa változik és vízfelőli széle néha a víz tónusával, szárazföldi széle pedig — ugyanígy a zöld színszűrős képeken is — a környező növényzet tónusával egybeolvad. Emiatt a nádas szárazföldi határa fényképről ritkán térképezhető. A gyékényt (Typha augustifolia) (3. kép) nádasok előtt ritkás állományokban találjuk. A súlyom (Trapa natans) (4. Icép) partélekon, nádasoknál hosszabb-rövidebb sávban települ. Vörös színszűrővel feltűnően világos habszerű kép. A káka (Schoenoplectus lacustris) (5. kép) 20—60 m átmérőjű kör, vagy félkör alakú sok bevágással. Vízben nádas szélén, vagy partközeiben csoportosan, ritkán önállóan is előfordul. Vörös színszűrővel sötét. A marás (6. kép) helyét a déli part előtt hoszszan elnyúló sötét-világos tónusok hullámszerű változása mutatja vörös színszűrős felvételeken. Strandok helye, a lerakott hordalék redőzete szintén vörös szűrővel világos árnyalatú. A fényképek gondos megfigyelése után a hínárfoltok helyét és a nád vízfelőli szélét egyik képen megjelöltük és a helyszíneléskor, vagy fényképen felismert hínárfaj nevét beírtuk. A hínár térképezése A nagyításokon rögzített határvonalat Zeiss-féle légifénykép átrajzoló segítségével vittük át a Balaton 1976. évi 1 : 10 000 ma. térképlapjainak diazó másolataira. A Balaton térkép 56 lapból áll és 1975. évi fotótérképek, valamint parttól-partig kilométerenként echológgal végzett medermérés alapján készült a VITUKI-ban. A térképlapok a stacionált partéi vonalat, a nádasok határát, 1—2 km széles vízfelületi és ugyanennyi szárazföldi sávot tartalmaznak az odatartozó részletekkel. A Zeiss légifénykép-átrajzoló igen fáradságos munkát igénylő műszer. Az 1 : 5000 ma. nagyítások nagy méretük miatt nem kezelhetők benne, ezért 1 : 7500 ma. fényképekről végeztük a térképezést. A helyes méretarányban történő átrajzoláshoz a földi terület sávjában fedésbe hoztuk a fénykép-térkép azonos tárgyait (vasút, xit, épületek stb.). A vízfelületen illesztőpontok elhelyezése — kísérletek tanulsága alapján — a gyakorlatban nem járható út. Az 1 : 10 000 ma. térképeri kb. 2 mm átmérőjű folt ábrázolható még helyesen, ezért a 20 m-nél kisebb önálló hínárt nem tüntettük fel. A sűrű foltokból álló és összetartozó hínárterületet csak külső határvonalával jelöltük. A hínársűrűség műszeres mérése olyan hosszadalmas, hogy a térképezés rövid határidején belül nem végezhető el. Az 1 : 5000 ma. fényképeken a hínársűrűség jól becsülhető, ez az érték azonban térképre nem vihető fel. A térképre rávezettük a vízinövény fajokat. Ahol nincs megírás, az általában hínáros békaszőlő. A kákát méretarányosan és benne ferde kereszttel jelöltük. A nádnak a térképen eredetileg pontozott vonallal jelölt szélét a vízfelőli oldalon szaggatott vonallal csak ott módosítottuk, ahol ezt a fényképen tett megállapítás megkívánta. A fényképen látható és a vízből új területet elfoglaló új építmények vízfelőli partvonalát vástagítottan berajzoltuk. Beírtuk a vörös színszűrős felvételeken jól látható kotrások helyét. Nem jelöltük a térképen, hogy mind légifényképezéskor, mind helyszíneléskor Badacsonynál Keszthelyen át a Zala torkolat területével bezáróan a víz felszíne az algásodástól zöld színű volt. A diazolapokra ceruzával átrajzolt helyzetet tussal kihúztuk, majd néhány sorozat fénymásolása után megrendelőnek átadtuk.