Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

I 298 Hidrológiai Közlöny 1981. 7. sz. Torfla HHflHKaTop KoppejiHUHH o(ix, t]u) o5jia/;aeT nyi­U1HMII CB0HCTB3MH, HCM oCblMUblií K03(j)(j)HUHeHT KoppeJI­mimi g(x,y). ÜOI<a3biBaeTC5i, MTO npii cymecTBOBaHHH y =qj(X) MOHOTOHHO B03paCTaK)lUeÍÍ 4>yHKUHOHHOÜ CBÍ131I Mewfly nepeMeHHbiMH X h y, Kor/ja (|)yHKL(ii>i pacnpeae­JICHIIH XecTb F(X), a FLJIH y ecTb (I(y) II ara <[)YHKUHH PACNPCACJIEHHH ÍIBJIHIOTCSI CTporo BOAPACTAIOIUHMH H HenpepbiBHbiMH, <p(x) = G —'[F(x)] onpeaejiflCT Tai< Ha3bi­uaeMyio KBaHTiiJibHyio KpHByio. ECJJH P(X ) =P(y-=Í/A ) =a TOR^A ripn MOHO­TOHHO BoapacTaioineH (|)yHi<nií0Ha.NBH0H CBJKÍH ?/„ = = ?>(%). ~ ~ 3HaHeHHe UHAHKaTopa Koppejumnn B Tom<e (x a , y<x ) ^ ^ o ~ H(íC a ,2/a )-a ga = a ~a 2 ECJIH X h y HMeioT 9KcnoHeHUHajibHoe pacnpe .ne.ne­HHC F(x) = 1—e~ a x: G(x)= 1 —e~Pv h Y = <P(X) MOHOTOHHO B03pacTaer Tor;ia 9"(x) =G—'[F(x)] =a//?-a;, H3Ta npaMan coBnaflaer c opToroHajibHoii perpeccHOHnoii npaMoií Me)Kfly X H y. Analysis of the correlations between hydrologioal variables Reimann, J. Professor, D. Techn. Sci. For the analysis of the stochastie relationship between random variables, a new index number has Dr. Reimann J.: Hidrológiai változók been introdueed and termed the indicator correlation. With denoting the indicator variable of the event (X< x) and rj), the indicator variable of the event (Y< i/), the indicator correlation u( rfo,) displays oharaeteristics superior to the conventional correlation coefficient Q(X, y). It is demonstrated that if the random variables X and Y are coi'related by the monotonously increas­ing funotion Y = <p(X) and the distribution function of X is F(;r) and that of Y is G(y), further if the distri­bution functions are strictly increasing continuous funotions, then <p(x) =G­1LF(a;)] is the so-called quantile curve. If P(Xx )-l'( Y< y^), then in the case of a mono­tonously increasing funetional relationship The magnitude of the indicator correlation at the point ~ H(x a , j/ a )-a s o = A A-a 2 If X and Y are distributed exponentially and F(a;) = — Pu = 1 — e , G(;í/) = 1 — e , further if Y—cp(~X.) is mono­a tonously increasing, then ip(.r) = G~ 1[i' ,(^)]=—x, which P straight line is identical with the orthogonal regression stright line between the random variables X and Y. Vízgazdálkodási statisztikai zsebkönyv. Statisztikai Kiadó V., Budapest, 1979. (A/&. alak, 306 o.). Örömmel üdvözöljük a Központi Statisztikai Hivatal Mezőgazdasági Statisztikai Főosztályán az Országos Vizügyi Hivatal Tervgazdasági és Beruházási Főosztá­lyának közreműködésével készült kiadványt. Hiszen már a latin közmondás is azt tartotta, hogy a történe­lem az élet tanítómestere, és mi egyéb a statisztika, mint a történelemnek a tükre ? Fz a felismerés vezette Kvassay Jenőt annak idején, amikor Zawadowski A Ifrédi 1 al megíratta „Magyarország vizeinek statisztikáját", amelynek két vaskos kötetét 1891-ben jelentette meg a Statisztikai Hivatal. A ma történelmi kútfőnek számító munka, épp úgy, mint a Kvassay Jenő, majd Vályi Béla szerkesztésében ké­szült „A víztársulatokra vonatkozó statisztikai ada­tok" négy kiadása, a vízgazdálkodás akkori helyzeté­nek megfelelően elég szűkkörű volt. A kultúrmérnökök munkássága tekintetében Kozsnyai Károly egészítette ki. (A m. kir. kultúrmérnöki hivatalok 40 éves műkö­désének eredményei az 1879—1918 években. Vízügyi Közlemények, 1918. 1.) Az öntözésekről készített első felmérést Trummer Árpádnak köszönhetjük („Az öntö­zésről", Budapest, FM., 1931. 47—54 oó, és a vízellá­tás helyzetét Papp Rémig tárta fel. (Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan, Vízügyi Közlemények, 1937. 1.) A felsorolt részletmunkákat — ós számos további részletmunkát —- 1961-ben követte a vízgazdálkodás első átfogó statisztikai kiadványa Zrínyi József és László Ferenc tollából. (Vízgazdálkodásunk számokban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.) Kitűnő összeállítá­sok adtak áttekintést újabban a vízgazdálkodás egyes ágazatai — mezőgazdasági vízgazdálkodás, ivóvíz­ellátás, stb. — terén elért haladásról, de a rohamos fejlődós következtében nem pótolhatták a már elavult 1961. évi kiadványt. A vízgazdálkodás egész területét átfogó zsebkönyv tehát valóban hézagpótló. A 17 fejezetben összefoglalt anyag a korlátozott ter­jedelem ellenére jól megvilágítja a vízgazdálkodás hely­zetét a népgazdaságban, és betekintést nyújt az egyes szakágazatok fejlődésében. Jobbára 1965-ig, de pl. az ivóvízellátás tekintetében 1961-ig visszanyúló ada­tokkal, a korábbi éveket és a régmúltat illetően pedig az egyes fejezeteket bevezető, a fejlődés nevezetesebb állomásait jellemző eseményeket felsorakoztató táb­lázatokkal. A fejlődés terület szerinti alakulásáról a vízügyi igazgatóságok ós megyék szerinti kimutatások adnak képet (14—17. fejezet). Nagy súlyt vetettek a szerkesz­tők a pénz- és anyaggazdálkodási kérdésekre és a szo­ciális ügyekre (5,13 és 6. fejezet). Vízgazdálkodásunk előterében a szóles néprétegek igényeinek közvetlen szolgálata áll. Érthető tehát, hogy az ivóvízellátás ós a fürdő-ügy adatanyaga gaz­dag (7, 10, 15 ós 16. fejezet). Az ipari fejlődés ós az urbanizáció miatt mind súlyosabb szennyvízhelyzettel foglalkozó 11. fejezet is terjedelmes. A mezőgazdasági vízhasznosításra vonatkozó adatok a 9., az ipari víz­gazdálkodáséi a 8., és a vízkárelhárításra vonatkozók a 12. fejezet táblázataiban kaptak helyet. A hidrológiai és vízkészlet-gazdálkodási adatokat a 3. és a 4. fejezet tartalmazza. A statisztika nemcsak arra jó, hogy büszkén re­gisztráljuk a fejlődóst — pl. az ivóvízellátás tercn. Feladata az is, hogy felhívja a figyelmet az elmara­dásra, — pl. arra, hogy 1977-ben 946 millió m 3 szenny­víz igényelt volna tisztítást, de csak ennek 10 %-a, 98,5 millió m 3 jutott kellően megtisztítva a befoga­(Folytatás a 3U7. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents