Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

282 Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: dr. Vágás István Víz- és Csatornaművek rekonstrukciója A Magyar Hidrológiai Társaság az Országos Vízügyi Hivatal Vízellátási ós Csatornázási Főosztálya a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodást.udományi Bizottsága, Vízellátási és Csatornázási Albizottsága, továbbá az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság és az Eszakmagyarországi Regionális Vízmű ós Vízgazdálkodási Vállalat 1980. május 23—24-én Miskolcon rendezte sorrendben VI. szemináriumát. A már hagyományos vízellátási szeminárium (Kaposvár 1973, Sopron 1974, Nyíregyháza 1975, Győr 1970, Szombathely 1977) gyakorlati hasznossága az előkészítésszervezés időszakában megnyilvánult érdeklődésből is visszatükröződik. Az előkészítés időszakában a szervezőbizottsághoz kereken 80 tanulmány érkezett be és 230 fő előzetes jelentkezésével az érdeklődés eddigi maximumát jelentette. A szemináriumot Vezse Sándor igazgató a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Területi Szervezetének elnöke nyitotta meg. Bevezetőjében vázolta azokat az eredményeket, rekonstrukciós feladatokat és problémákat, amelyek Borsod-megye területén jelentkeznek és amelyek különösen aktuálissá teszik egyrészt a szeminárium választott témáját, másrészt pedig munkájának helyéül választott Miskolcot. A szeminárium szakmai irányelveit dr. 0I1ŐS Géza egyetemi tanár, a szeminárium Tudományos Bizottságának elnöke vázolta fel. Értékelte a megelőző szemináriumok eredményeit és abból vezette le azt a szükségszerű fejlődést, amely a szemináriumok témaköreinek bővítését igényelte, és amely a víz- és csatornaművek rekonstrukciós kérdéseinek széles körű elemzésére kellett vezessen. Plasztikusan emelte ki, hogy a rekonstrukció a fejlesztéssel kezdődik ós annak minden esetben az üzemi tapasztalatokra kell épülnie. Az üzemi tapasztalatok megfelelő feltárása és számításba vétele csökkenti az előkészítés idejét, növeli a rekonstrukció eredményét, kodvezőbbé teszi a kialakult új művek üzemben tarthatóságát. Rendszerelméleti alapból kiindulva foglalkozott az üzemeltetés és a rekonstrukció kapcsolatával az információ előre és viszszajelzésónek jelentőségével. A víztermelő és víztisztító telepek rekonstrukciója témakört felölelő szekcióülést (elnök: Nagy L. Dénes) dr. Karácsonyi Sándor és Sátorhelyi Tamás (távollétében Nyilassy Miklós) referátuma vezette be. Ennek keretében a vízszerzés a vízkitermelés a vízösszegyűjtés sajátos kérdései és ennek rekonstrukciós kihatása került értékelésre. A referátum foglalkozott azokkal a sajátos kérdésekkel, amelyek miatt a természetes hatások következtében a rekonstrukciós igény a víztermelő telepek esetében az átlagosnál sokrétűbben ós gyakrabban vetődik fel. A víztisztító telepek rekonstrukciós kérdéseinél fontos szempont a termelékenység növelése, az állóeszközökkel és a munkaerővel való takarókosság. A víztisztítási igények jövőbeni növekedése várható, ezzel szemben csökken a népgazdaság teherviselő képessége, amely a víztisztításnál is az eddiginél nagyobb hatékonyságra törekvést igényel. A gépházak és tározók, az elosztóhálózat, valamint a többcélú és regionális rendszerek rekonstrukciója témaköröket felölelő szekció (elnök: Szőke Miklós) keretében dr. Fáy Csalia, Becker Károly és Hajdú György referátumával kezdődött. A gépházak és tárolók rekonstrukciója olyan összetett kérdés, amely nem választható el az üzemeltetéstől és a rendszer többi elemétől. Emellett a rekonstrukciónak változatokra kell épülnie, amelyhez komplex előkészítés tartozik. A rekonstrukció folyamatában szinte a legfontosabb láncszem a cél ós a megvalósítás határainak előzetes lerögzítése. A csőhálózatok a vízelosztás kritikus műtárgyai. Élettartamuk növelése az egyik legfontosabb célkitűzés. Ennek előfeltétele a csőanyagok ós szerelvények megfelelő megválasztása, ill. ezek nagyobb mértékű fejlesztése. Elengedhetetlenül szükséges a hálózatok rendszeres vizsgálata, ennek szervezetté tétele az elöregedett csövek renoválásának általánosítása, az ehhez szükséges feltótelek megteremtése. Kívánatos, hogy a renoválásra és tisztításra a jövőben előre felkészüljenek és a megfelelő feltételek (pl. tisztítónyílások) már a tervezéskor figyelembevételre kerüljenek. Különösen bonyolult a többcélú és regionális rendszerek rekonstrukciója, amely csak az egész rendszerre kiterjedő gondos elemzésen alapulhat. Az elemző munkának értékelnie kell a korábbi tapasztalatokat, összhangban kell állniuk a távlati fejlesztés célkitűzéseivel ós részleges rekonstrukciós igénynél is a vízellátás egészére kell elvégezni. A többcélú és regionális vízumrendszerek rekonstrukciós kérdéseinek referátumában plasztikusan került érzékeltetésre a különböző pénzalapok képződésének problémája, különösen a régebbi építményeknél a rekonstrukciós igény és az alapkópződés ellentmondása. Ehhez a szekció üléshez kapcsolódott Lendvai Sándor az „Eszakmagyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat telepeinek rekonstrukciója" című ismertetése, valamint a csőhálózatok tisztításának és renoválásának gyakorlati végrehajtását bemutató film vetítése. A csatornahálózatok és szennyvíztisztító telepek rekonstrukcióját tárgyaló szekció (elnök: Mucsy György) Ligeti Béla és dr. Hajós Gyula referátumával indult. A csatornahálózatok rekonstrukciója különösen nagyjelentőségű, mivel rendkívül nagy értékű állóeszközt képvisel, égető problémája a kivitelezői kapacitás hiánya, valamint, hogy lehetőség szerint minimális forgalom eltereléssel kell végrehajtani. A hálózat rekonstrukció gyakoriságának csökkentése szükséges, amely a meglevő hálózat rendszeres ellenőrzését a javítások kitakarás nélküli végrehajtásának fejlesztését igényli. A szennyvíztisztító telepek rekonstrukciójánál a szennyvíz keletkezése helyéig kell visszamenni és olyan megoldást kell keresni, amely a hálózatba jutott szennyvíznek optimális tisztítását biztosítja. Az egyes elemek ós kapcsolódó műtárgyak hatásmechanizmusát rendszerelméleti alapon kell vizsgálni ós a szennyvíztisztítás rekonstrukciójának megfelelő végrehajtása céljából ezek egymásra gyakorolt hatását fokozott módon kell értékelni. Égető problémává vált a szennyvíziszap elhelyezésének kérdése, amelynél a fontos szempont, hogy azt haszonanyagként lehessen elhelyezni, ill. felhasználni. A szekcióüléshez kapcsolódott a csatornahálózatok vizsgálatával és kitakarás nélküli javításával foglalkozó egyes módszerek gyakorlati alkalmazását bemutató film vetítése, továbbá az egységesítés víz- és csatornaművek területén, a vízminőség laboratóriumi ellenőrzésének kérdése. Az egységesítés keretében a cél a közel azonos vízkezelési és szennyvíztisztítási feladatokra egységes technológiával üzemelő telepek létesítése. Ezen belül a technológiai műtárgyak és gépi berendezések egyszerűbb ós szélesebb körű hazai előállítása. Az egységesítés előkészítése folyamatban van, széles körű szakmai bázisra épül és jelentős része a VI. ötéves tervben megvalósul. A víz és szennyvíztisztító telepeknél fokozódó jelentőségű a vízminőség folyamatos vizsgálata ós ellenőrzése szervezettebb végrehajtása. A vizsgálatoknak és laboratóriumi feladatoknak a várható problémák figyelembevételével a meglevő tapasztalatokra kell épülniük és arra kell törekedni, hogy a vizsgálatok hatékony végrehajtása a vízminőség javítást és az általánosítható tapasztalatok szerzését egyidejűleg segítse.