Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Budavári Kurt: Kommunális szennyvizek és szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági területeken történő elhelyezésének problémái

Budavári K.: Kommunális szennyvizek Hidrológiai Közlöny 1981. 6. sz. 251 gazdaság és a vízgazdálkodás együttes fejlesztésében" című tanulmányából: „A szennyvíztisztítás alapozásánál elsősorban a tömegméretekig, gyakorlatilag a mechanikai tisztítás fokozatáig kell eljutni... Keresni kell az ártalommentes elhelyezés lehetőségeinek bővítését, ami hazai körülményeink között elsősorban a talajon való elhelyezés kipróbálását jelenti. . . Mérlegelni kell, hogy a hazai talaj féleségek jelentős része — a levegő, a napfény és nem utolsó sorban az előzetes tisztítás segítségével — jobb és gyorsabb lebontást eredményezhet a települési és a toxikus vagy fertőző komponenseket nem tartalmazó ij>ari szennyvizeinknél, mint ahogy ezt élővizeink a jelenlegi terheltségük mellett biztosítani képesek" (ehhez — kiegészítésként — hozzáfűzöm még azt a megjegyzést, hogy a folyóinkon egyre nagyobb arányban végzünk folyócsatornázást, a csatornázott folyószakaszok pedig éppen olyan érzékenyek a szennyvízzel szemben, mint a tavaink: a Balaton, a Velencei tó stb.). „Jelentős szempont az is, hogy a mezőgazdasági területen történő szennyvízelhelyezés — megfelelő szabályozás mellett — vízpótlást is szolgál, míg a vizekben csak negatív változásokat idézhet elő.. . Kézenfekvő tehát, hogy a szennyvíz és szennyvíziszap elhelyezés leggazdaságosabb formája az olyan mezőgazdasági területen oldható meg, ahol. . . mód nyílik a szennyvíztisztítás ütemezett megvalósítására. .." 2 Mucsy György: „Települési szennyvíziszapok kezelési technológiájának fejlesztése" című tanulmányából: ,,. . .amíg a hazai telepeken a szennyvíz megtisztítására megfelelő technológiák kerültek megtervezésre és alkalmazásra, addig az iszapkezelés területén. . .csak esetleg áltakarékos, ideiglenes félmegoldást kellett elfogadni, illetve megtervezni. . .Az OVH 1975-ben életre hívta a „Szennyvíziszap kezelési technológia fejlesztése" című kutatási-fejlesztési programot, melynek befejezési időpontja 1980. . . Az eddigi hazai munka, valamint a külföldről származó ismeretek, illetve ott tapasztaltak alapján időszerűvé vált az eddigi eredmények és elképzelések széles körű közzététele... Ehhez nyújtott támogatást a Hidrológiai Közlöny szerkesztő bizottsága..." 3 Oláh József—Dr. Stéhlik József—Urbányi György: „Az iszap-víztelenítés hazai eredményei" című tanulmányából: A tanulmányban a hazai kísérletekről számolnak be a szerzők. 4 Dr. Horányi Róbert—Kövesi Gyula—Réczey István—Szőllősi Lajos: „Iszapkezelő gépi berendezések" című tanulmányából: A hazai gépipari „háttér" fejlődését ismertetik a szerzők. 5 Dr. Bartha István—Dr. Papp Ferenc— Perecsi Ferenc: „Az országos iszappályázat és tanulságai" című tanulmányból: Tanulmányukban a szerzők a pályázat lefolyásáról számolnak be mindenekelőtt. Ebből megtudhatjuk, hogy 31 pályamű érkezett be a bíráló bizottsághoz és ezek közül 18 került díjazásra, illetve megvételre. A pályaművek — az iszap fertőtlenítésére komposztálást, pasztőrözést, sugárfertőtlenítést, hőkezelést és kémiai fertőtlenítést egyaránt javasoltak, — az iszap szállítására vasúti szállítást, közúti szállítást, vízi szállítást, illetve csőben történő szállítást vettek alapul, — az iszap hasznosításánál többnyire mezőgazdasági hasznosításra törekedtek, de néhány pályázó ipari termékké való átalakítást javasolt, — további kísérletekre is tettek javaslatokat (az ezek elvégzéséhez szükséges intézkedések azóta meg is történtek). A pályázatok értékeléséből különösen figyelemre méltó megállapítások a következők: ,,...a helyes technológiai folyamatot kialakítani csak akkor lehetséges, ha annak felépítésében, megszervezésében a végpontról indulunk ki,... az anaerob stabilizációról az építési nehézségek dacára sem szabad lemondani, de foglalkozni kell azokkal a kísérleti megoldásokkal is, melyek a nyersiszap továbbkezelésére vonatkoznak A csövön való szállítás az egyik legolcsóbb módszer a szálbtások között és épp ezért nagy figyelmet érdemel, mert azzal az anaerob iszapokat teljesen a célig el lehet juttatni..." Vitatható azonban az a vélemény, hogy: ,,. . . Ha csövön történik a szállítás, akkor az anaerob úton előkezelt iszap lehet az egyedüli formája az iszap szállításának. Nem tűrhető meg ugyanis, hogy a cső valamilyen üzemzavara esetén (pl. törés alkalmával) a nyersiszap ismeretlen helyen szétfollyon mindaddig, míg a hiba kijavítható (1—2 nap)." Ugyanis — ma már vannak olyan csőszerelvényeink, amelyek a cső törése esetén automatikusan azonnal lezárják a csővezetéket, de a szivattyú leállítása is egészen egyszerű automatikával megoldható, — lakott területen SENTAB-csöveket lehet alkalmazni, amelyek a tapasztalatok szerint — hibátlan beépítés esetén — soha sem törnek el (az építési hibák viszont már az üzempróbánál megmutatkoznak), — a javítás ideje alatt (1—2 napon át) keletkező iszapot a szennyvíztisztító-telepnél lehet tárolni (ez viszonylag csekély beruházási többletköltséggel jár), — egyébként pedig a világon egyre inkább elterjednek a nyomócsöves szennyvíz-csőhálózatok (amelyek egész városrészeket behálóznak), és ezeknél nem jelent ez problémát. 6 Berta Erzsébet—Oláh J ózsef:,, A hazai szennyvíz iszapok nehézfémtartalmának felmérése" című tanulmányból: Ez a kérdés a szennyvizek és szennyvíziszapok elhelyezése szempontjából rendkívül fonto, smert a nehézfémek okozhatják a legnagyobb veszélyt