Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

6. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: A felszín alatti vízszerzés időszerű kérdései

246 Hidrológiai Közlöny 1981. 6. SZ. Dr. Karácsonyi S.: A felszín alatti vízszerzés ... N0

3+S0„ + NOf+SQf +

0,37HCD, H

03 [mval/lj [rnvat/l] S

0• [mg/l] [myal/l] [rwal/l] [mg/l] T15 30 25 500+10 20 1

5 10 H 5 3-50 100 200 500 1000 1200 1400 V [l. viz/l.gyanta] N0

3+S0++ +0,37flC0j 12. ábra. Az ioncserélő gyanta hatékonysága nitrátcsökkentésnél Puc. 12. ScficpeKmueHocmb uonooőMeHHOü CMOAU npu coKpxiufenuu codepjtcaHun Humpamoe Fig. 12. The efficiency of the ion-exchange resin in reducing the nitráté content ill. a vízbernosódás eredményeként a felszínközeli vizek nitráttartalma jelentősen, helyenként ugrásszerűen megnőtt és nem egy jelenleg is működő vízmű üzemét máris veszélyezteti. Közismert, hogy a nitrát a vízben olyan minőségrontó tényező, amelynek eltávolítása a víztechnológia jelenlegi módszereivel csak kivételesen nagy költséggel és egész kis vízmennyiség mellett valósítható meg. Minden ezzel kapcsolatos állásfoglalás egyértelműen rögzíti, hogy a víz nitráttalanításának elsődleges eszköze a mezőgazdasággal történő kooperáció, másodlagosan a víznek magas szerves tartalmú talajokon történő átvezetése említhető (erdei humusz, tőzeg) amely azonban már korlátozottabb és időszakos lehetőséget jelenthet és csak ezt követi nagyságrendekkel kisebb hatású alternatívaként a nitrátnak technológiai úton való eltávolítása. Bár a technológiai nitrát eltávolítása feltételének javítására kívánatos volna az ioncseréléshez csak nitrátra korlátozó szelektív gyanta előállítását szorgalmazni, általában a megelőzés képezi a hatékony megoldást (11., 12. ábra). Kérdés, van-e lehetőség a legkedvezőbb víznyerőterületek megvédésére. De ismerjük-e a legkedvezőbb víznyerőterületeket és tudjuk-e róluk, hogy a jövőbeni vízellátás érdekében, melyeket kell a legfontosabbaknak tekinteni. Ismerjük-e a vizek megvédésének feltételét és a kémiai anyagokra vonatkozó alkalmazási határértéket, amelyek a mezőgazdaság, és a vízszerzés érdekeit egyformán veszik figyelembe. Ezekben a kérdé

: sekben inkább a gondjainkat^ mint a jól megfogalmazott igényeket tudjuk felsorakoztatni és amennyiben a legfontosabb felszínközeli víznyerőhelyeink megvédésére komolyan gondolunk, ezen a vonalon kell először is előrelépnünk. Feltételezhetően most kedvezőbb lehetőség nyílna a mezőgazdasággal folytatandó hasznos párbeszédre, mivel a korlátlan műtrágyázás nem minden esetben párosult kiemelkedő terméshozammal és nemcsak a vegyi talaj-javítás költség tényezői módosultak, de folyamatban van a más kiszerelésű műtrágyákra való átállás is. További szempont, hogy azokban az országokban, ahol a műtrágyázás korábban kezdődött, ismét visszatérés tapasztalható a szerves talajjavító anyagokra, ezenbelül megnőtt a kereslet a szennyvíziszapokra is (13. ábra). 2. Sajátos helyzet található a vizek tulajdoni kérdésénél is. Amennyire egyértelmű a felszíni vizeknél a vízügy szerepe és tevékenysége, anynyira kérdéses a felszínalatti vizek esetében. A mélységi és rétegvizeknél ugyan nem különösebben jelentős, de fontos kérdés a felszínközeli vízszerzés tekintetében. Az eddigi gyakorlat szerint a felszínalatti víznyerőhelyeket a vízügy nem veszi tulajdonba, hanem elsősorban az igénylők között és az igények jelentkezésekor osztja szét a készletet ós gyakorol felügyeletet. Feltehető, hogy ezzel is összefügg, hogy a felszínalatti vízkészletek felmérésére, és felhasználásukra nincsenek tervek. Azokban az esetekben, amikor a vízkészletek az igényeket sokszorosan felülmúlták ez a koncepció lényegében elfogadható volt. Most azonban amikor a jövőbeni vízellátás lassan a regionális megoldások előkészítését igényli és e közben a vízminőséget legalább a jelenlegi szinten biztosítani kívánjuk, nyilvánvaló, hogy felszínalatti vízszerzés lehetőségének biztosításához az esetenként nem lesz elegendő. A következő évtizedekre kiterjedő koncepciós tervek, elképzelések, elgondolások is a felszínalatti vízszerzésnek mintegy 80%-os részarányát javasolják és olyan víznyerőhelyek igény-