Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
5. szám - Dr. Csanády Mihály–Dr. Deák Zsuzsanna–Somló Lajos–Dr. Kádár Mihály–Dr. Orsós Sándorné–Dr. Rédey Barnabás: A Balatonba jutó szennyvizek higiénés értékelése, különös tekintettel a fertőtlenítésre
230 Hidrológiai Közlöny 1981. 5. sz. Dr. Csanády M. és tsai.: A Balatonba jutó szennyvizek megjelenése, amely elsősorban a Keszthelyi öbölben fürdőknél fordul elő [10]. Bár a Balatonba közvetlenül bejutó szennyvizek szerepe a tó teljes foszfor-terhelésében csak egy hányad (20—25%-ra becsülhető), jelentőségük ennél sokkal nagyobb, mivel a szennyvizekkel bejutó foszfor zöme oldott alakban van, azonnal be tud lépni a táplálékláncba. A szennyvizek foszfortartalmának eltávolítása a meglevő eleveniszapos tisztítótelepeken gyorsan, egyszerűen és viszonylag olcsón megvalósítható lenne, ahogy erre a VITUKI már 1973-ban konkrét, üzemi kísérleteken alapuló javaslatot tett. Ennek ellenére e kérdésben sem sikerült lényegesen előrejutni az utóbbi években sem. A Balatonfüreden 1977 óta készen álló ,,Foszforex" berendezés csak 1979 őszén kezdett működni, de az 1980-as idényben is csak kísérleti jelleggel használták, a szennyvíz egy részéhez adagolta a foszforeltávolításhoz szükséges vegyszert. A tihanyi telepen helyi kezdeményezésre megkezdett alumínium-szulfát-adagolás, illetve — újításként — felszíni vízmű alumínium-hidroxidos iszapjának felhasználása követendő példa lehetne. Sajnos a többi tisztítótelepen ilyen intézkedésre nem • került sor, a szennyvizek zöme jelentős mennyiségű foszforral terheli a Balatont. Vizsgálati módszerek A jelen tanulmányban az északi parti szennyvíztisztító) telepeken 1978—79—80-ban végzett vizsgálatok értékelésével foglalkozunk, részletesen tárgyalva a szennyvíz-fertőtlenítés kérdését. (A déli parton — a kis balatonkeresztúri telep kivételével — a szennyvizek tavas utótisztítás után jutnak a Balatonba, ami az állandó fertőtlenítést szükségtelenné teszi, és a növényi tápanyagok visszatartása szempontjából is előnyös.) A szennyvíztisztítás és fertőtlenítés ellenőrzésére a Veszprém megyei KÖJÁL rendszeresen vizsgálja az északi parti tisztítótelepeket. Az OKI a fertőtlenítés időszakos ellenőrzését (bakteriológiai vizsgálat, aktív klór szint mérése) és néhány kiválasztott berendezés (Balatonakarattya, Balatonfüred, Keszthely) részletes vizsgálatát végezte ill. végzi el. A tisztítóberendezések működésének felülvizsgálatát minden alkalommal helyszíni mintázással és higiénés szemlével végeztük. A vizsgálatok pontmintából történtek (bakteriológiai vizsgálatnál egyébként sem lehet szó átlagmintáról); a jelentős számú vizsgálat a véletlenszerű szórás valószínűségét csökkenti, illetve a pillanatnyi állapotra jellemző adatokból összeálló mozaikszerű kép a berendezések működését általában megbízhatóan jellemzi. Minden alkalommal mintáztuk a tisztított és klórozott szennyvizet, az esetek többségében a nyers szennyvizet is. A kiválasztott két telepen a té>ra gyakorolt helyi hatás megállapítására a beömlés helyén vizsgáltuk a Balatont, a partvonalra merőleges egyenes mentén, továbbá ettől jobbra ós balra kb. 45°-os szög alatti irányokban (legvezőszerűen) 5, 10, 25, 50, 100 és 200 m-re mintázva. Balatonfüreden a szennyvíz egy a nádasba vágott csatornán éri el a nyílt vizet. Itt a csatornában is több ponton mintáztunk, és a legyezőszerű mintavételi terület kiinduló pontja az a hely volt, ahol a nyílt csatorna eléri a nádas szélét. Összehasonlításul kb. 400 m-es távolságban is vettünk mintát. Balatonfüreden, ahol a régi (I—II.) és új (III.) tisztítóberendezés különböző feltételekkel, eltérő nyers szennyvíz-minőséggel dolgozik, külön mintáztuk a nyers és a tisztított, de még nem klórozott szennyvizet a régi és az új berendezésben. A kémiai vizsgálat a Balaton esetében a fajlagos elektromos vezetőképesség, keménység, ammónia, nitrit, nitrát, lúgosság, pH, permanganátos kémiai oxigénigény (KÖI ? W), oldott oxigén és klorid, a szennyvizek esetében ezen kívül az átlátszóság, ülepíthető lebegőanvag-tartalom, összes foszfát, detergenstartalom, KOIV és B01 s, valamint a klórozott szennyvízben az összes aktív klór és szabad aktív klórtartalom [6] meghatározására terjedtek ki. 1979-től kezdődően rendszeresen mértük az összes szerves széntartalmat (TOC) is. Az aktív klór koncentrációját DPD-s titrimetriás módszerrel határoztuk meg [7], A bakteriológiai vizsgálat minden minta esetében kiterjedt a coliform szám. 20 és 37°-on tenyésző összes baktériumok számának a meghatározására; a szennyvizek és a partvonalra merőleges vonalban vett tóvíz-minták esetében ezenkívül a Clostridium- és fekális Streptococcus-szám meghatározására és a Salmonella-csoportba tartozó baktériumok kimutatására. A vizsgálatok eredménye A kémiai szennyezettség A szennyvíztisztítás hatásosságának jellemzésére azt a négy kémiai komponenst mutatjuk be, amelyekre a szennyvízbirságolást szabályozó 28/1978 MT sz. rendelet is ad meg határértéket. A legkisebb berendezésnél (Kenese) 2, Győrökön 3, Badacsonyőrsön 4. Füreden 20, Akarattyán 23; a többi telepen ö—10 alkalommal végeztünk kémiai vizsgálatot. Ezek a la] í ján az elfolyó tisztított szennyvízben mért minimális és maximális érték mellett a számtani átlagot és a mediánt (ún. helyzeti közép; amely számnál a mért értékek 50%-a kisebb) tüntettük fel (1. táblázat). A mg/l-ben kifejezett koncentrációk oszlopa után mindegyik komponensnél feltüntettük a kifogásolás gyakoriságát is, vagyis azt a számot, amely megadja, hogy a vizsgálatok hány százalékában haladta meg az illető komponens koncentrációja az említett rendelet határértékét. Az adott esetre •— I. vízminőségvédelmi kategória — vonatkozó határérték mg/l-ben: i KOI/. =50, NH 3-N=2, azaz NH 4+=2,6 N0 3~ =20, összes P=2, azaz ö. P0 4 =6,1. A vizsgált tisztítótelepeket térbeli elhelyezkedésüknek megfelelő sorrendben tüntettük fel. A balatonkenesei tisztítóberendezés csepegtetőtestes rendszerű, kis kapacitású, az összes többi berendezés eleveniszapos rendszerű. A badacsonyőrsi berendezés borászati üzem ipari szennyvizét
