Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
1. szám - Dr. Varga István–Hidvégi János: A vízszintszabályozás minőségi vizsgálata nyíltfelszínű csatornákban
22 Hidrológiai Közlöny 1981. 1. sz. Dr. Varga I.—Hídvégi J.: A vízszintszabályozás Co A számítással kapott vizhozomvóltozás a végszelvényben Vizhozamváltozás az indulási szelvényben o A végszelvény vlzhozamvólfozása \\\\ Mérési pontok szórása \ \ i—t 1 i—' 10 12 n t[h] 16 18 20 72 24 7. ábra Ellenőrzés kísérleti eredmények alapján •Egyszerű vízbetáplálás esete Abb. 7. Kontrolié aufgrund von Versuchsergebnisse. Der Fali einer einfachen Wassereinspeisung 0 2 4 6 8 10 12 % 16 18 20 22 24 t[h] 8. ábra Ellenőrzés kísérleti eredmények alapján összetett vízbetáplálás esete Abb. 8. Kontrolié auf grund von V ersuchsergebnissen. Fali einer zusammengesetzten Wassereinspeisung Alvizszlntszab ályozo, vagy ftlvíz szintszabgl yozó. fa-12,052) • bo -1Í852 , V ~ T7 - i _ ti . / \ SS \ co \ 0 0 8 A ll / ? / i,5m 9. ábra A példaként választott csatornaszakasz vázlata Abb. 9. Schetna einer als Beispiel gewahlen Kanalstrecke A számítási és kísérleti eredmények összehasonlítását egy egyszerű és egy összetett vízbetáplálásnak végszelvény vízhozamváltozására gyakorolt hatásán mutatjuk be (7., 8. ábra). A kísérleti és a számítási eredmények, amelyek egy bukóval szabályozott felsővezérlésű csatornaszakaszra vonatkoznak, egyértelműen igazolják a kidolgozott elmélet és számítási eljárás pontosságát. A kísérleti eredmények nemcsak az alkalmazott átviteli függvények, hanem a hidraulikus visszacsatolás figyelembevételének helyességét is igazolják. A legnagyobb eltérés az egyszerű vízbetalálás esetén, 6,5 óránál mutatkozott — 16%-kal. A számítással meghatározott görbe azonban mindenhol a mérési eredmények szórási sávján belül halad. Meg kívánjuk jegyezni, hogy az átvonulás elmélet alapján végzett számítások — amelyeknek helyességét éppen a hivatkozott méréssorozat bizonyította — és a jelen tanulmányban rögzített eljárás eredményei gyakorlatilag teljes, 5%-on belüli egyezést mutatnak [20.]. A tanulmányunkban bemutatott eljárást az előzőekben háromféle módon; a karakterisztikák elméletén és az átvonulás elméletén alapuló eljárásai, valamint kísérleti mérések eredményeivel ellenőriztük. Az eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kidolgozott módszer a szabályozott vízszintű csatornák üzemi tartományában helyesen és megfelelő pontossággal tükrözi a vízszintszabályozás folyamatát az áramlási jellemzők időbeni változásának leírásával. 6. Gyakorlati alkalmazás A kidolgozott eljárás alkalmazását egy 10 m : i/s névleges vízszállítású, 1000 m hosszú csatornaszakasz különböző vízszintszabályozási eseteinek minőségi vizsgálatán mutatjuk be (9. ábra) — 1. eset: alvízszint-szabályozás (PTH) szabályozóval — 2. eset: alvízszint-szabályozás zóval — 3. eset: fel vízszint-szabályozás lyozóval — 4. eset: fel vízszint-szabályozás zóval A szabályozott csatornaszakasz 9. ábrtr szerinti adataiból számítható bemenő adatok a következők: Z=1000 m; =1,838 (1,888) m; 6 0=11,85 (12,05) m; / 0=15,03 (15,62) m 2; & 0=12,72 (12,94) m; v 0 =0,459 (0,465) m/s; m= 2; i 0 =0,00005 Megjegyzés: A zárójel nélküli értékek felső, a zárójelesek alsó vezérlésű rendszerre vonatkoznak. Az egyensúlyi állapot megzavarása minden esetben 1,0 m 3/s/|min sebességgel a maximális vízhozamra növekvő vízhozamváltozással történik, vagyis jr i=üT a=l >87>< 102[m 3/s sec] A vízszintszabályozó az 1. és 3. esetben egy úszókapcsolókról automatikusan működtetett, 3 (Hl) szabálvo(PTH) szabá(HI) szabályo-
