Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

4. szám - Dr. Benedek Pál–Dr. Bulkai László: Víztisztítási eljárások hatásossága a szerves mikroszennyezők eltávolítása szempontjából

182 Hidrológiai Közlöny 1981. 4. sz. Dr. Benedek P.—dr. Bulkai L.: Víztisztítási eljárások Where the probletn eonsists of choosing either ozone, or activated carbon treatment, the latter shóuld be adopted. Likewise, from the alternatives of powdered-, or granulated activated carbon, the latter should be preferred. The addition of powdered carbon may be a welcome snpplementary measure in case of pollution accidents, or for coping with highiy fluctuating pollutant concentrations, but espeeially in combination with filter columns fiiled with granulated activated carbon. The cost factors and the efficiency pertaining to a particular cost levél have alsó been analysed. The results indicate again positivoly the advantages of combining ozonization with activated carbon filtration. Vedres István enilékümiepség A MTESZ Csongrád, megyei Szervezete, a Magyar Hidrológiai Társaság és más érdekelt MTESZ tagegyesületi területi szervezetek, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum, a MESZ Szegedi Csoportja, a Hazafias Képfront Szeged városi Bizottsága 1980. november 4-én Szegeden emlékünnepséget rendezett Vedres István (17(55—1830) halálának százötvenedik évfordulója alkalmából. Dr. Simády Béla állami díjas, a MHT Szegedi Területi Szervezetének elnöke megnyitójában kifejezésre juttatta, hogy Vedres István az első ipari-műszaki forradalom, nemkülönben a polgári forradalom hazai úttörője volt. Javaslatai, amelyek közül több meg is valósult, Szegedet és környékét, valamint az ország egészének vízgazdálkodását egyaránt érintették. Sokat tett az ár- és belvízmentesítésért, valamint a fásításért. A Maros torkolatának máig is változatlan elrendezése is tőle származik. Történelmi jelentőségű Duna—Tisza csatorna, valamint több más hajózó csatorna terve. Érdekes volt dr. Salamin Pálnak az a közlése is, hogy Vedres István az 1982-ben 200 éves egyetemi mérnökképzés legelső évfolyamának volt hallgatója. Az emlókünnepség előadói Vedres• István különböző szakágakban szerzett érdemeit ismertették részletesebben a következő előadásokban: Szilágyi Ernő: Vedres István, az agrárszakember. l)r. Dóka Klára: Vedres István, a hidrológus. Dr. Bátyai Jenő: Vedres István, Szeged város mérnöke;. Dr. Zoinbori István: Vedres István, a kultúrpolitikus. Az előadásokat követően dr. Koncz János, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága titkára megnyitotta a szegedi Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában rendezett Vedres István emlékkiállítást. Ezt követően a rendező szervezetek képviselői megkoszorúzták Vedres Istvánnak a szegedi nemzeti emlékcsarnokban levő szobrát. Az emlókünnepség alkalmából a Szegedi Nyomda MTESZ Miniatűr Könyvklub tagjai társadalmi munkában miniatűr hasonmás kiadásban adták ki Vedres Istvánnak: ,,A' sivány homokság használható sa" c., eredetileg 1825-ben megjelent könyvét. V. I. (Folytatás a 148. oldalról) szolgáló sokéves időszakról azonban 8—ti évi adatot közölnek. (A középírtékeket, valamint felső és alsó határukat, a szélső értékeket és átlagukat, végül a napi középvízhozam minimumát.) Számadatokkal írják le a tárgyév és az 1971—75. évi lusztrum vízhozamtartóssági görbéjét. Az évek hosszabb-rövidebb sorára visszanyúló adatfeldolgozást a gép elvégezte. A gépi munkát azonban a megbízható homogén adatsorok összeállításának kellett megelőznie, hiszen e nélkül az eredmények igen kétesértékűek lennének. Elsősorban a heves vízjárású hegyvidéki vízfolyások napi középvízhozamainak meghatározását kellett elvégezni. Habár ezt ma már megfelelőműszer segíti, a rajzolómércék szalagjainak' végigtapogatása" magában véve is igen munkaigényes művelet. Ennél is fáradságosabb feladat azonban a vízállás—vízhozam kapcsolat folyamatos kiigazítása a lefolyási viszonyok változásainak figyelembevételével, és az egyes vízrendszereken belüli adatsorok egyeztetése e fajlagos vízhozamok alapján, ami nélkül csak önámításról volna szó. A gép ugyan inhomogén adatokkal is elvégzi a reábízott számításokat és az egyeztetés elmaradása nem feltűnő, de hamis eredményekre építeni vízgazdálkodási terveket nagyon kockázatos. Az évkönyv táblázatai természetesen nem árulják el, hogy milyen hatalmas, szigorú tudományossággal végrehajtott munka van mögöttük. Erre csupán az egyes állomások adataihoz fűzött megjegyzésekből ós a vízjárást befolyásoló műveletekről (vízátvezetések, vízkivételek, tározás) közölt kimutatás alapján következtethetünk. A felszíni vizek fejezetét a 148 állomáson mért vízhőmérséklet havi és évi közép- és szélsőértékeiről, és a vizek rfulioaktí vitásáról ugyancsak számítógéppel készült kimutatás egészíti ki. (A radioaktivitást 1900 óta 1G szelvényben havonként egyszer mérik.) C. Talajvíz (153 o.) Talajvízszint megfigyelés 1894 ponton folyik. Ebből 84 helyen rajzoló műszerrel. Az évkönyv a talajvízszint ingadozását a havi ós évi közepes, valamint legmagasabb vízállással jellemzi. Egy következő táblázat 233 kútról közli az észlelés megindulásától (zömmel 1966) eltelt időszak havi ós évi közepeit és szélsőségeit. A gépi adatfeldolgozás vízállástartóssági kimutatások közlését is lehetővé tette, a tárgyéven kívül az észlelések eddigi egész tartamára vonatkozóan is. Ez utóbbiak az egyes szinteket meghaladó vízállások tartamának átlagos idején kívül a szélsőségeket is tartalmazzák, vagyis az évi tartóssági fjörbék alsó és felső burkolóját is leírják. A talajvíz havi és évi középhömérsékletéTŐl, továbbá az évi közóphőmérsóklet tárgyévi és eddigi szélsőségeiről 228 állomásra vonatkozóan találunk adatokat. Az évkönyv áttanulmányozása néhány a gépi adatfeldolgozástól függetlenül megvalósítható gondolatot is ébreszt. Az év hidrológiai viszonyainak leírásában a vízháztartási mérleg bevételi oldalát — egyes részvízgyűjtőkre külön-külön — az évi csapadék területi átlagának a sokévi átlaghoz viszonyított értékével jellemzik (VI. o.) hiszen egyedül ezen a módon szerezhető betekintés a, természet vízgazdálkodásába. A rádión sugárzott meteorológiai adatok naponkénti vétele és a nemzetközi ulatcsere a hazai viszonyok között sem teszi lehetetlenné a példa követését. Az első lépést, az egyes vízI yűjtőkre hulló csapadék sokévi átlagának meghatározását, már megtettük. Az egyes évek csapadék-bevételének jellemzésére szolgáló viszonyszámokat pedig a színoptikus hálózat állomásainak adataiból is le lehet vezetni. A Vízügyi Könyvtárban gyakran láthatjuk különböző tervezőintézetek dolgozóit vagy egyes kutatókat, amint a Vízrajzi Évkönyv kötetei alapján céljuknak megfelelő (vagy annak gondolt) összeállítások készítésén fáradoznak. Bizonyára így lehet ez külföldön is. A már egyszer elvégzett munka ismétlésének megelőzése érdekében illesztettek az osztrák évkönyv szerkesztői minden fejezet elejére olyan kimutatást, amely az évkönyvekben nem közölt, de az érdeklődőknek kéziratban rendelkezésére álló adatfeldolgozásokról tájékoitatnak. Követendő példa. Mert kétszeres előnye van. ' Egyrészt -kiküszöböli a kárbavesző munkát, másrészt — ós ez a fontosabb — megbízható adatokhoz juttatja az igénylőket. A kellő jártasság hiányában az időközi változások, az észlelés átmeneti szünetelése és más buktatók figyelembevétele nélkül összeállított adatsorok viszont könnyen félrevezetik a tervezőt. Igen szemléletes az észlelőhálózatról és az adatközlés terjedelméről közölt két táblázat (X.—XI. o.). Az egyes fejezetekhez fűzött magyarázatok áttekintő táblázatával (XII f. o.) sok helyet takarítottak meg. Végül a táblázatok címének és fejekben előforduló (folytatás a 189. oldalon)