Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

3. szám - Dr. Öllős Géza: Víz- és csatornaművek rekonstrukciója (Bevezető előadás)

124 Hidrológiai Közlöny 1981. 3. sz. Dr. öllős G.: Víz- és csatornaművek nunk oda, hogy ahol víz- vagy csatornamű létezik, ott természetes hogy az üzemelés közbeni kutatás lehetősége és szükségessége is létezik. 5. A vízelosztó hálózat eddigi, zömmel hidraulikai tervezésén túlmenően, a csővezetéket belülről és kívülről érő környezeti hatásokra fokozottabban kell gondolni. Fontos érdek fűződik ehhez, hiszen a hálózati rekonstrukció számos helyen nagyon is ,,divat"-ba jött. 6. A hálózatban jelentkező gyakori vízminőségromlás, iszapképződés okai között a vízbeli tápanyagok kiküszöbölésére — amint az üzemelési tapasztalatok mutatják — fokozottabban kell gondolni. Erre példát a nitrogén jelenléte szolgáltat. Az ilyen és hasonló okokból eredő hálózati rekonstrukciós igény és a víztisztító telep tisztítási hatásfoka közötti kapcsolat tisztázása, ill. ébren tartása időszerű. 7. A hálózat üzemeltetéséhez, rekonstrukció- előkészítéséhez, a döntések meghozatalához, az átfogó fejlesztési tervek kidolgozásához a számítógépek alkalmazása a jövőben követelmény. Itt azonban hangsúlyozni kell, hogy a különböző helyeken készülő programok a hálózati adatok megadása szempontjából kompatibilisek legyenek, vagyis az adatlapok azonos felépítésűek legyenek. 8. A központi támogatások korlátozott volta miatt a víz- és csatornamű társulatok szerepe nő. így ítélendő meg a társulatok szerepe a rekonstrukciós munkák tekintetében is. 9. A csatornahálózatok továbbfejlesztése, a fejlesztéshez szükséges elméleti alapok magasabb szintre emelése, a hálózati rendszer megválasztása (elválasztott, egyesített, .mélyvezetésű csatornahálózat, nyomócsöves hálózati szakaszok beiktatása, regionális rendszerek létjogosultsága) és maga az építés kérdése, a múlthoz képest hatékonyabban karolandó fel. Itt a kutatásokat adott, mértékadó rendszerekhez kell kapcsolni, megfelelő mérőrendszereket kell kifejleszteni. A számszerű adatok a csatornafejlesztések tervezéséhez elengedhetetlenek. A távlati kutatási programokban a csatornázás népgazdasági súlyánál fogva, illőbb sorolást kell hogy kapjon. Annál is inkább, mert az országban a jövőben nagyszámú csatornahálózat épül és ugyanakkor a rekonstrukciós igény is nyilvánvalóan fokozódik, különösen a nagyvárosokban. 10. A szennyvíztisztító telepek tisztítási hatásfoka, ahogy a vízszennyezés-csökkentési törekvések érvényesülnek, egyre kritikusabbá válik. A tervezési hatásfoktól való eltérés, amelynek következménye a befogadókra régebben kisebb jelentőségű volt, ma és különösen a távlatban, kevésbé engedhető meg. Megfelelő üzem közbeni mérések, az automatizálás kisebb-nagyobb mértékű bevezetése ugyan segít a helyzeten, de a rekonstrukciós gondok — hazai telepeinket ismerve — ezzel még nem oldódnak meg. Hiszen a telepfejlesztést, a kiváltó okokból kiindulva kell megvalósítani. Az automatizálás, a gépészeti ismeretek szerepe fontosságát szinte nem is lehet eléggé hangsúlyozni. Felmerül azonban a kérdés, hogy meddig célszerű a rekonstrukció időpontjának eltolása? Addig, amíg a rekonstrukció hiánya nem okoz számottevő és tartós zavart az üzemeltetésben, bizonytalanságot a szolgáltatás nívójában. Az időpont további eltolása a zavarok krónikussá válását eredményezi. Megfelelően üzemelő vízellátási vagy csatornázási rendszer esetében olyan megbízható adatsorokra van szükség, amelyek alapján az adatok feldolgozottsági fokától függően megfelelő rekonstrukciós prognózisok és tervek készíthetők, a kivitelezés és annak költségei ütemezhetők. Mérés, rendszerezett adatgyűjtés és megfelelő színvonalú adat feldolgozás nélkül nehezen képzelhető el megalapozott rekonstrukciós terv. A közeljövő igényét, az optimális, gazdaságos üzemet csak a tudományos kutatómunka gyakorlati alkalmazása teremtheti meg. A rekonstrukciót előidéző fő okok a meglevő szennyvíztisztító telepeken a következők lehetnek: a) magasabb fokú tisztítási igény (harmadik tisztítási fokozat bevezetése, iszapkezelés szükségessége stb.) b) a hidraulikai- és szervesanyag terhelést növelni kell, c) a telep hatásfokát a tervezési vagy üzemeltetési fogyatékosságok miatt javítani kell. A rekonstrukció első lépéseként az üzemelő telep következő problémaköreivel kell tisztában lenni: a) a tisztítás tényleges hatékonysága, b) normál üzemelési és fenntartási eljárások, c) a műtárgyak, berendezések, műszerek állapota, d) a folyamatból kikerülő, különböző fázisú anyagok (tisztított szennyvíz, iszap) állapota, végül megvizsgálandó e) a szervezettség és az üzemelők feladatvégzési szintje. Az bizonyos, hogy az előző információk megszerzéséhez az üzemeltető személyzet képes a legnagyobb segítséget nyújtani. Legalább is így kellene minden esetben lenni. Az eszmecserének az üzemelési adatok (vízhozam idősor, üzemelési napló, laboratóriumi adatok) teljes áttekintésén kell alapulnia. Ha az eszmecsere így nem biztosítható, akkor a telepfejlesztés eleve csak kisebb vagy nagyobb közelítéssel valósítható meg. 11. A víz- és csatornamű fejlesztését az egységesítés is jelentősen segíti. 12. Egyet kell értenünk azzal a KÖJÁL felfogással, hogy az ivó vízminőség értékelésénél az eddigi hagyományos paramétereken túlmenően, nagyobb számú paraméter szerepeltetése szükséges. Ilyen bővített spektrumú vizsgálatok bizonyára egyes esetekben a vízszerzéssel avagy a víztisztítással kapcsolatos fejlesztési igényeket is eredményezhetnek. Sőt a jelenlegi vízellátási szemlélettől eltérő nézeteket is kiválthatnak, hiszen a közgazdasági mutatók súlya egy bizonyos határon túl már önmagában is szabályozó szerepet tölthet be. Végül néhény szót a művek esztétikus, funkcionális szempontból is optimalizált, az emberi munkaerőt is megfelelően mérlegelő telepek kia-