Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

2. szám - Dr. Dobolyi Elemér–dr. Bidló Gábor: Néhány adat a Balaton fenéküledékének vizsgálatából

Dr. Dobolyi E.—Dr. Bidló G.r Néhány adat a Balatonról Az elektronmikroszkópos felvételeknek az is nagy előnyük, hogy segítségükkel egyes olyan ásványokat is ki lehet mutatni, amelyek a röntgendiffrakciós felvételen kis mennyiségük miatt nem mutatkoznak. Pl. az augit az 5. képen, míg az amfibol a 6. képen látható. A minta röntgendiffrakciós vizsgálata Az előző pontban leírt bromoformos szétválasztás után a nehézásvány frakcióról röntgendiffrakciós felvételt is készítettünk Philips PW 1130 típusú diffraktométerrel, CuKa sugárzással. A regisztráló papír sebessége 2 cm/fok volt, hogy minél jobb felbontást kapjunk. A felvételen kevés jól definiált vonal jelent meg, hiszen a szemcsenagyság aránylag kicsi volt és a mintában igen sok komponens foglalhatott helyet. A kiértékelésnél nehézséget okozott az is, hogy az egyes — feltételezésünk szerint — jelenlevő ásványok vonalai nagyon közel esnek egymáshoz és így gyakran átfedések, interferenciák keletkeznek. A kiértékelésnél kapott eredmények alapján az ásványokat három kategóriába soroltuk: a) Meghatározott ásványok. Önálló vonalaik megjelennek a felvételen, jelenlétük bizonyított. b) Lehetséges ásványok. Az összes lényeges vonalaik megjelennek a felvételen, de más ásványok vonalaival együtt. c) Meg nem jelenő ásványok. A lényeges — legerősebb vonalaik nem jelennek meg. Jelenlétük a röntgendiffrakciós felvételhez szükséges menynyiségben kizárható. Az első csoportban uralkodó ásványok a különböző szilikátok. Ezek csökkenő mennyiségi sorrendben a következők: wollastonit, szillimanit, klinoensztatit, diopszid, ez utóbbi kettő a piroxén 4. kép. Balatoni fenéküledék (dúsított minta) pásztázó elektronmikroszkópos felvétele (nagyítás: 2200-szoros) Hidroxil-apatit Photo 4. Scanning electron microscope photograph of Lake Balaton sediment (enriched sample, 2200 X ) Hydroxile apatité Bild 4. Baster-elektronmikroskopische Aufnahme der Bodensedimente des Balatons (angereicherte Probe, 2200fache Vergrösserung) Hydroxil- Apatit Hidrológiai Közlöny 1980. 2. sz. 75 5. kép. Balatoni fenéküledék (dúsított minta) pásztázó elektronmikroszkópos felvétele (nagyítás 2100-szoros) Augit Photo 5. Scanning electron microscope photograph of Lake Balaton sediment (enriched sample, 2400 X ) Augite Bild , 5. Baster-elektronmikroskopische Aufnahme der Bodensedimente des Balatons (angereicherte Probe, 2400fache Vergrösserung) Augit 6. kép. Balatoni fenéküledék (dúsított minta) pásztázó elektronmikroszkópos felvétele (nagyítás: 2200-szoros) A mfibol Photo 6. Scanning electron microscope photograph of Lake Balaton sediment (enriched sample, 2200 X ) Ampliibole Bild 6. Baster-elektronmikroskopische Aufnahme der Bodensedimente des Balatons (angereicherte Probe 2000fache Vergrösserung) Amphybol csoportból, végül a grosszulár a gránát csoportból. Lényegesen kisebb mennyiségben található meg a magnetit, rutil és brookit. A foszfátok közül csupán az apatit módosulatait lehet igazolni, így a hidroxilapatitot és a fluorapatitot. Az egyes alkotórészek mennyiségi meghatározását nem lehet elvégezni, mert az igen sok komponens miatt a vonalak közül sok átfedi egymást és így igen változó intenzitásokat kapunk. Bár közismert, hogy az üledék mintegy 30—70 %-ban kalcium és magnézium-karbonátból áll (Müller, 1969), a bromoformos dúsítás során a kalcitot kiszűrtük, a dolomit és a magnezit vonalai