Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

12. szám - Könyvismertetés

518 Hidrológiai Közlöny 1980. 12. sz. G. Tóth L.: Dializáló zsákok [47] Bunóepe F. F. (1961): CoBpeMCHnoe cocrojimie H 3aaaMH H3yiemm nepBiiHHoií npoflyKumi BOHoewoB. nepBUMnaa npo/iyKUiiíi Mopeií 11 BnyipCHmix BOA. — 1 l3fl. MHHHCT. Bbicmero Cpea. Cneif. ílpocpecc. Oőp. BCCP, MHHCK. [48] Rodhe W. (1909): CryBtallization of eutrophioation concepts in Northern Europe. — In: Eutrophioation: causes, consequences, correctives. — National Academy of Sciences, Washington D. C. [49] Buiifíepe r. F. (1975): BHOJioriiHecKaji npo/iyK'riiBHocTb B ceBepHbix osepax 2: Oáepa 3ejieHeitKoe II Ai<yjiKHHO. — «HayKa», Jlenumpad, 67—72. [50] Fop/ieimo B. M., JJyfiiiHUHa F. A., Kymenoe C. H. (1977): SKOJIOIHJI BO«HI>[X MiiKpooprami3MOB. - - H3«. «HayKa». Venvendung von Dialysier-Sacken bei der Bestiimnung der Plankton-Algen und der Bakterienproduktion G. Tóth, L. Als eine neue Methode untersuchten wir im Sommer 1978 die Generat ionszeit und Produktion der Algen und der schwebenden Bakterien im Raume von Tihany, mit Hilfe von Dyalisiersacken mit halbdtirchlassigen Wanden (Abb. 1.). Aufgrund der parallel hierzu vorgenommenen herkömmlichen Glasflaschen-Expositionen wurde festgestellt, dass die Flaschon- und Verschlusswirkungen fallweise selbst zu Unterschátzungen von 20—40 % führen können. Diese Wirkungen verringert en in erster Reihe eine schwebende Coccus-Coccoide-Bakterienpopulation und die Produktion von grössoren Algen als 10 fim (Abb. 2, 3). Sowohl bei Exposition der zooplanktonhalligen und mit einem Netz Nr. 25 filtrierten Wasserproben, als auch mit Hilfe von háufigen Px'obenahmen aus of fenem Wassor, erhielten wir auch über das oharakteristischc Stoffströmungssystem in den beleuchteten Tageszeiten des Phyto- Zoo- und Bakterienplanktons orientienende Informationen. Auf dieser Grundlage betrágt die Stoffbilanz des Phytoplanktons bei Annahme einer Produktion von 100,00 %: Predationsverlust = 11,10 %; durch sonstige Eliminations-Einflüsse vernrsachte Mortalitát = 27,40 %; in der aktuellen Algen-Biomasse erscheinender Anteil =61,50 %. Die Stoffbilanz des Bakterioplanktons gestaltet sich folgend: Produktion = = 100,00 %; Predationsverlust —10,10 in aktueller Bakterien-Biomasse erscheinender>Antei! =22,40 % (Abb. 4.) Bemerkt sei aber, dass mit Dialysiersack-Metbode die physikalisch clíemischen Verháltnisse des inneren Raurnes infolge der stándigen Ausgleichung des „áűsseren" Raumes (offeries Wasser) der Atmungs-Energieverlust nicht kalkuliert werden kann. Trotzdem sehen wir in der Einfiihrung der Dyalisier-Sácke als hydrobiologisches Untersuchungsmittel (z. B. Test-Verfahren, Náhrungsvcrsuche, Bestimmung der Gene-rationszeiten von Algenarten und bakteriellen morphologischen Gruppén) grosse Möglichkeiten. Auch die kurzen periodischen Anderungen der Generationszeiten und der Produktion von Plankton-Algen bzw. Bakterien wurden untersucht. Aus diesen Untersuchungen wurden wir über die Warmeabhángigkeit des Bakterienplanktons und besonders der Produktion von cinzelnen Bakterien orientiert (Abb. 5, 6, 7). Die mit Kohlegesamten organischen Messungen der (TOC) versuchten Schatzungen der Náhrstoffbasis des Bakterienplanktons erwiesen sich jedoch für keine gute Lösung. Unsere Produktionsdaten wiederspiegelten die zunehmende Náhrstoffanreicherung des Wasserraumes von Tihany; aufgrund derjinternational angenommenen Trophitats-Skalen erreichte der untersuchte Raum den eutrophischen Zustand (Abb. 8). Könyvismertetés Otte Pflugfelder: l'UOTARTHROPODA VEB Gustav Fischer Verlag, Jena 1980., 124 p. 46,— M Ujabb kötettel gazdagodott a világ embriológusainak nagylélegzetű vállalkozása, a „Morphogene der Tiere" című sorozat. Jelen kötet három, viszonylag csekély fajszámú, de törzsfejlődéstani szempontból annál jelentősebb állatcsoport egyedfejlődésével foglalkozik. A fajokban leggazdagabb törzs, az ízeltlábúak filogenetikai vonalából elkülönült három, bizonytalan rendszertani helyű Onychophora (Karmosak), a Tardigrada (Medveállatkák) és a Pentastomida törzs. A könyv mindhárom csoportnál azonos felépítési, tárgyalási elvet követ. Először a fajok rendszertanának jelenlegi helyzetét ismerhetjük meg. Ezután a kifejlett állatok jellegzetességei, ezek életmódja, előfordulási helyeik jellemzése, tartási és szaporítási lehetőségeik ismertetése következik. A sorozatszerkesztő szándékának megfelelően az ivarsejtek felépítésének, az embrionális fejlődés egyes szakaszainak, a felépítésbeli jellegzetességeknek leírása a legterjedelmesebb. Mikroszkopikus felvételek, illetve igen szemléletes rajzok segítik a bonyolult folyamatok jobb megértését. A Medveállatkákkal foglalkozó fejezetben a posztemberionális fejlődésről is találunk némi információt. Mindhárom fő fejezet az eredményeket és problémákat magukba foglaló végkövetkeztetésekkel zárul. A Onychophorák a gyűrűsférgek és az ízeltlábúak testfelépítésének és egyedfejlődésének sajátos keverékét mutatják. Ennek ellenére nem tekinthetők az említett két csoport közötti átmeneteknek, sokkal inkább a feltételezett ős-testüregesekből kiinduló sajátos fejlődési vonalak. A Tardigradák egyedfejlődésének olyan jellegzetességei vannak, melyek egyetlen ma élő más állatcsoportéhoz sem hasonlíthatók. Ezek minden bizonnyal sok millió éves ősi törvényszerűségeket követnek, melyek elsősorban a testüreg képződése során szembetűnőek. A Pentastomidák egyedfejlődése hasonlít az ízeltlábúakéhoz, de — valószínűleg parazita életmódjuk miatt — mégis jelentős eltérések ismerhetők fel. A könyvet 96 ábra, a szakkifejezések magyarázata teszi érthetőbbé. A résztémák gyors visszakeresését pedig szerző- és tárgymutató segíti. A könyv legnagyobb értéke a három kevéssé ismert csoport«egyedfejlődési jellegzetességeinek részletes feltárása mellett az, hogy két igen fontos állattörzs, a gyűrűsférgek és az ízeltlábúak törzsfejlődésének tisztázásában is nagy segítséget nyújt. Dr. Hortobágyi Tibor Dr. Bakonyi Gábor