Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
12. szám - Dr. Pálfai Imre: Numerikus módszer a Maros árvizeinek előrejelzésére
Dr. Pálfai I.: Numerikus módszer Hidrológiai Közlöny 1980. 12. sz. 503 Numerische Methode zur Vorhersage der Hochwasser des Maros Flusses Dr. Pálfai, I. Besprochen werden: Verlauf der Ausarbeitung iler Hochwasservorhersagemethode, die der Vorhersage dienenden Zusammenhánge und die bisher eingeholten Erfalirungen. Die Methode ist auf Wasserstandsdaten aufgebaut, die Zusammenhánge werden über lineare RegressionsAnalyse ausgearbeitet. Die unabhíingigen Veranderlichen wahlten wir mit Rücksicht auf die hydrologisehen Aspekte (Hochwasserkulmination an einen domimerenden Oberlieger-Pegel, Heftigkeit des llochwasseranstiegs, Einwirkung der Nebenflüsse und des Bettfüllungsgrades), und reduzieren sodann ihre Anzahl aufgrund der Werte der partiellen Korrelationsbeiwerte. In dem für die Vorhersage der Kulminationshöhe des Hochwassers in Makó (mt) dienenden Zusammenhang figurieren als unabhangige Variante die Kulminationshöhe der Hochwasserwelle bei Gyulafehérvár (dllo)> der dieserzum 48 Stunden vorangehende Wasserstand (gy t s), die mit der Kulmination bei Gyulafehérvár glei eh zeitigen Wasserstánde bei Soborsin und Makó) (s 0 und »'„), sowie der um 72 Stunden vorangehende Wasserstand bei Makó (m 7 2) über Verwendung der Vuadratc der einzelnen Variablen, konnte die Straffheit der Verbindung erhölit werden. Der Zeitvorteil der Vorhersage. betragt .3—7 Tagé, ihre Verlásslichkeit auf einem 67-igen Niveau ±16 cm. Zur Vorhersage der Abflusszeit (t) dient eine eigene Beziehung der unabhangige Veránderliche gy„ und s 0 sind. Die verlásslichkeit betrágt +19 Stunden. Diese Methode wurde in den Jahren 1978 und 1979 mit Erfolg angewendet. Környezetvédelem és a francia természetvédelmi törvény ( L. Monition összeállítása alapján ) Francia geotermikus ismertetés, 1978. Franciaországban 1976. július 10-én adták ki a természetvédelemről szóló törvényt. Ennek megjelenésétől fogva a beruházónak kötelező hatásfélmérő tanulmányt készíteni, amelyben vizsgálnia kell a beruházási tervek megvalósulásának a környezetre várható következményeit. A felméréshez szükséges adatokat a. földtudományuk és a hidrológia szolgáltatják. A hatásfelmérő tanulmány magábafoglalja egy diagnózis és egy prognózis felállítását abból a célból, hogy azonosítsuk és felbecsüljük egy tervezett létesítmény fizikai-, kémiai-, biológiai-, esztétikai-, társadalmikulturális és társadalmi-gazdasági hatásait. A törvényben érintett tevékenységeket négy fő csoportba oszthatjuk: — mezőgazdasági tevékenységek: tagosítás, tereprendezés bozótirtással; szűzföldek feltörése, ugarszántás; talajcsövezés és öntözés; vízszinduzzasztás, vízszintsüllyesztés; folyamszabályozás, mederkorrekciók; ivóvízvezetékek létesítése, infrastrukturális munkák: csatornák, vasutak, utak ós autóutak, alagutak, hidak, repülőterek, kikötői létesítmények, völgyzárógátak, olajvezetékek, elektromos vezetékek, vízszivattyú-állomások építése, — ipari létesítmények: erőművek (vízi-, hő-, atom-, nap- ós geotermikus erőművek), bányaipari, vegyipari és mezőgazdasági-élelmiszeripari létesítmények, — urbanizációs beruházások: a város környéki területek beépítése, sűrű vagy ritka telepítéssel, kirándulóközpontok. A kutatások vizsgálata során figyelmbe veszik a tervezett létesítményeket érintő természetes kockázati elemeket, a létesítmény által a környezetre gyakorolt zavaró hatásokat, valamint a természeti nemzeti kincseket fenyegető és a környezet dinamikáját (éghajlat, talaj, kőzet, víz, flóra, fauna, társadalmi-kulturális és gazdasági értékeket) befoyásoló hatásokat. Ebből következik, hogy a helyszín analíziséhez és a hatások felméréséhez szükséges adatok gyűjteménye az alábbi 7 témacsoportból áll. — a kockázati elemek felmérése: a természeti katasztrófák történeti adatai: csapadék-, széljárási, hőmérsékleti, vízállási végletek adatainak összegyűjtése; a geológiai események (földcsuszamlások, omlások, földrengések, vulkánkitörések); hidrológiai jellegű katasztrófák: lavinák, áradások; járványügyi veszélyek összeírása. — a természeti kincsek számbavétele: a vízkincsek fölbecslése, felhasználás, igények; a mezőgazdasági erőforrások, (erdők, halastavak); jelentős geológiai lelőhelyek, ősmaradvány-lelőhelyek, I ípuselőfordulások, víznyelők stb. régészeti és történelmi jelentőségű helyszínek; különleges növény- és állatfajok élőhelyei; vándorló állatfajok útvonalai. — az éghajlatra való hatások: az atmoszféra fizikai ós kémiai minőségváltozásai (szennyezések, összetételváltozások, hőmérséklet - növekedés), szól járás-változások (folyosók, árnyékoló ernyők), köd képződések, — gyakoriságok; az éghajlat-módosulások felbecslése. — a talajra és a kőzetekre kifejtett hatások: a szerkezet, a permeabilitás, a víztartalom, az öntisztulási képesség, a kitettség, eróziós sebezhetőség változásai; a művel hitőségre, a stabilitásra való hatások. — a hidrogeológiai hatások: a felszíni és talajvizek minőségét és rendszerét befolyásoló hatások. — az élővilágra való hatások: az ökoszisztémák fejlődésót (a növény- és állatfajok elterjedtségét befolyásoló, a növénytakaró öntisztulását rontó) zavaró hatások; a környék vadászati és halászati lehetőségeit befolyásoló hatások. — társadalmi-kulturális és társadalmi-gazdasági hatások: kártékony hatások (hang, kép, szag, szennyezés) és a közegészségügy; a környezet kizsákmányolása és degradációja; a tájak és helyszínek minősége; a földek minősége és a természeti gyakorlat módosítása — a művelés ós termelés fejlődése; a napi, heti és szezonális forgalom; a turisztikai tevékenységre és lehetőségekre gyakorolt hatások. Fenti kérdések földtani oldalával az ökogeológia foglalkozik. Az ökogeológia az emberi tevékenységek ős geológiai környezet (talaj és földkéreg) kölcsönhatásait tanulmányozza. Feladatait a következőkben határozhatjuk meg: — Az emberi tevékenységek természeti környezetre gyakorolt hatásainak tanulmányozása, különösen a környezetre (a talajra, földkéregre, vízre) előidézett káros következmények előrejelzésének, megelőzésének, illetve ellenőrzés alatt tartásának véljából. Ebben az értelemben a ökogeológia a környezet geológiája. — A település viszonyokat, az ember által létrehozott építményeket és emberi tevékenységeket behatároló geológiai korlátok tanulmányozása, különös tekintettel a talaj és a földkéreg igénybevételére, a létesítményektől a tájrendezésig terjedő mértékben. Ebben az értelemben az ökológia a létesítmények geológiája. Dr. Zentay Tibor * A Budapesti Francia Műszaki és Tudományos Tájékoztatási Köz- . pont, a Központi Földtani Hivatal és a Magyar Hidrológiai Társaság ' közreműködésével 1978-ban megtartott „Geotermikus energia és környezetvédelem a francia kutatásban" tárgyú előadóülés anyaga. A további ismertetéseknél a „Francia geotermikus ismertetés, 1978" megjelölést használjuk.
