Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
12. szám - Dr. Benedek Pál–dr. Licskó István: Mikroszennyezők eltávolítása az ivóvízből
Dr. Benedek P.—Dr. Licskó I.: Mikroszennyezők Hidrológiai Közlöny 1980. 12. sz. 485 a régebben kialakult szol részecskéken adszorbeálódott lignin anyagokon kötődnek meg, pozitív irányba eltolva azok elektromos töltését. Egy adott koaguláns koncentrációnál az elektrosztatikus taszító erőkkel már egyensúlyt tudnak tartani a szol részecskék között ébredő vonzó erők és megindulhat a szol aggregáció, azaz a pehelyképződés. Hymódon a pelyhekbe jelentős mennyiségű (eredetileg oldott állapotú) szerves anyag is beépül, tehát számottevő szerves anyag eltávolításra is sor kerül. Ezek a folyamatok azonban a lignin-anyagokat viszonylag nagy mennyiségben tartalmazó felszíni vizekben az egyébként indokolt koaguláns dózisnak többszörösét igénylik [42, 43]. A kolloid destabilizálás szempontjából a kialakuló fém-hidroxidok „életüknek" csak rövid szakaszában hatékonyak. A papírgyári szennylúgok lignin-anyag tartalmuk következtében alkalmasak a szol aggregáció, azaz a pehelynövekedés folyamatának „befagyasztására". Ha tehát valamilyen koagulációs-flokkulációs kísérlet során egy adott időpontban megfelelő lignin-anvag koncentrációjú oldatot juttatunk a rendszerbe, a pehelynövekedés folyamatát meg tudjuk állítani. így különböző időpontokban a szol-gél aggregációról „pillanatfelvételeket" tudunk készíteni. Ennek ismeretében következtethetünk a szol-gél aggregáció (pehelynövekedés) sebességére, és arra, hogy a koaguláns adagolása után mennyi ideig hatékonyak a kolloid destabilizálás szempontjából a fém-hidroxid szolok [44], A pehelynövekedés időbeli változását a koaguláns koncentráció változásával kívántuk nyomon követni. A kolloid-kvázikolloid diszperziót el kellett választanunk a nagyobb méretű pelyhektől, azaz a már aggregálódott szol-részecskéktől. Ennek érdekében a következő kísérleti technikát alkalmaztuk : Duna-vízhez — megfelelő időeltolásokat betartva — Fe 3 + tartalmú koagulánst, és ligninanvagokat tartalmazó kolloid-stabilizáló oldatot adagoltunk. Tíz perces gyors keverés után (500— 600 fordulat/perc) húsz percig lassan kevertük (60—80 fordulat/perc) a kísérleti keverékeket. Ez az idő bőségesen elegendő a kémiai reakciók végbemeneteléhez, a lassú keverés pedig biztosítani tudja, hogy a destabilizált részecskék aggregálódása megtörténjék. A lassú keverés után redős szűrőpapíron megszűrtük a kísérleti keverékeket, és a szűrletben meghatároztuk a vaskoncentrációt. A szűrletbe a fent említett kísérleti feltételek mellett csak az oldott állapotban maradó (kémiai reakcióban részt nem vett, vagy fémorganikus komplexbe került) koaguláns, vagy a koagulánsnak az a része juthat, mely kémiai reak-. ciók következtében átalakult ugyan fém-hidroxiddá, de kolloid-stabil izáló anyagok hatására aggregálódni már nem tudott. Néhány esetben 0,45 um pórusátmérőjű membránszűrőn is átszűrtük a kísérleti keveréket, és ebben a szűrletben is meghatároztuk a koaguláns koncentrációját. Megállapítottuk ennek alapján, hogy oldott állapotban a kísérlet végén a beadagolt koagulánsnak csak 1—2%-a maradt. Kísérleteinkhez olyan kolloid-stabilizáló-koaguláns koncentráció párokat alkalmaztunk, melyekről előkísérleteink során kiderült, hogy aggreMEGJEGYZES•• Fefmg/I] 0, 1 I o I-5 .S 10X X Fe[mg/t] j i 10 Kolloid stabilizáló anyag (T0C) különböző időpontokban adagolva • 75 mg/l T0C 25 mg/l T0C Adagolási sorreqd• a - kolloid stabilizáló anyag —koagoláns b - koaguláns — kolloid stabilizáló anyag k Koagutans. egyszer > O-időpontban adagolva 10 mg/l Fe 3 + 5 mg/l Fe 3* -5 -10 0 5 10 15 20 A kolloid stabilizáló anyag adagolási időpontjai\ t [s] 6. ábra. Kolloid állapotban maradó vas a koaguláns és a szennylúg adagolása között eltelt idő függvényében Fit. 6. Iron remaining in colloidál state vs. the time elapsed between the addition of the coagulant and the sulphite liquor
