Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

11. szám - Dr. Toókos Ildikó: A frissvíz-felhasználás csökkentésének lehetőségei az iparban

Hidrológiai Közlöny 1980. 11. sz. 502 A frissvízfelhasználás csökkentésének lehetőségei az iparban Dr. TOŐKOS ILDIKÓ* Bevezetés Az utóbbi időben egyre inkább előkerül,— az a korábban ismeretlen gond, — hogy hasznosítható vízkészletünkkel mind mennyiségi, mind minőségi területen nagyon racionálisan kell gazdálkodni. Az általános igénynövekedés olyan robbanásszerű változást hozott létre életvitelünkben és az ehhez kapcsolódó műszaki — technológiai — termelési tevékenységekben, hogy a kielégítésükhöz szükséges legfontosabb nyersanyag a víz, úgy tűnik, hogy rövidesen átkerül a nehezen hozzáférhető, értékes, drága hiánycikkek közé. Földünk vízkészletének csak kb. 3%-a édesvíz és ennek is kishányada ténylegesen hozzáférhető. Ezért érthető, hogy általános érvénnyel keresik a szakemberek a frissvíz-felhasználás különböző területen történő csökkentésének lehetőségeit és a meglévő vízkészletünk minőségi kímélésének útját. Ezen a területen elsősorban azok a tevékenységek a frekventáltak, ahol a víz nem kerül az emberi szervezettel közvetlen érintkezésbe. Szakemberek szerint, az általános vízigény nagy része, 30—50 %-a tartozik ide, — kiemelkedő jelentőséggel szerepelnek ezek között az ipari műveletek. Célszerű tehát a perspektivikus problémák elébe menni és vízkészletünket már ma, minden felhasználási területen, —- de elsősorban az ipari vízgazdálkodásnál, — jól átgondolt szervezett rendszerben, az eddiginél jobban, a helyi lehetőségeket figyelembevevő optimális körülmények kialakításával használni. Magyarország vízgazdálkodásának rövid áttekintése A magyar népgazdaság vízfelhasználását, fő felhasználókénti csoportosításban, 1975—78 évekre az 1. táblázat foglalja össze. Népgazdasági szinten, 1977-ről 1978-ra, a vízfelhasználás 8%-ban csökkent, amiből egyedül az ipar részesedése 4%. Ha az ipar vízmérlegét más oldalról (teljesvíz: frissvíz) vizsgáljuk, akkor is egyértelmű — a termelési érték növekedése mellett, — a frissvíz-igény viszonylagos csökkenő tendenciája, ami jelzi a már megkezdett üzeni vízgazdálkodás racionalizálásának kedvező hatását. Ezt elsősorban, a csökkenő mennyiségű és növekvő árú frissvíz készlet, majd az állami irányítás törvényerejű rendeleteinek a vízgazdálkodási szemléletre gyakorolt szükségszerű megváltozásának kell tulajdonítani. A termelés erőltetett ütemű fejlesztése azonban szükségszerűen növeli a vízhasználatot. Az 1. ábra bizonysága szerint az 1975. évi adatokat alapul véve, a századfordulóra több, mint négyszeresére prognosztizálják a vízhasználatot. Ezt természetesen követi a kibocsátott szennyvizek * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. [év] 1. ábra. A magyar ipar vízhasználatának és a szennyvíz mennyiségének prognosztizált növekedése Abb. 1. IVachstums-Prognose für Wasserverbrauch und Abwasseranfall in der ungarischen Industrie mennyisége, sőt, %-os növekményben meg is haladja. Ez szintén a racionális vízgazdálkodás továbbhaladását mutatja, ugyanakkor azonban jelzi, hogy a kisvízzel dolgozó, környezetkímélő technológiák bevezetésére alig kerül sor. A szennyvíz-tisztítás még megerőltetés árán sem tud, — a megnövekedett mennyiség miatt lépést tartani, ill. a tisztítatlanul kibocsátott mennyiséget csökkenteni. A 2. ábra szemléltetően mutatja, hogy a századfordúlóra impozáns 7%-ot jelentő tisztítatlan szennyvízmennyiség gyakorlatilag azonos az 1975. évi 30%-kal. Magyarország hasznosítható vízkészleténél lényeges problémát jelent, hogy a vízföldrajzi adottságok következtében egyenlőtlen a megoszlás, valamint az, hogy a mintegy 85—90%-ot kitevő felszíni vizeink 95—99%-a külföldi eredetű. E kettő a gazdálkodási és szabályozási nehézségek sok esetben áthidalatlan sorát hozza. Ezért magyarországi körülmények között is egyre inkább rá kell térni a legreálisabb lehetőségre a takarékosságra, a frissvízfelhasználás (42%) és a vízújrahasználat (58%) arányának csökkentésére.