Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)
10. szám - Dr. Fleps Walter: Módszerek eleveniszapos szennyvíztisztító telepek üzemének ellenőrzésére, új telepek tervezési adatainak meghatározására. II. A budakeszi szennyvíztisztító telep vizsgálata
Dr. Fleps W.: Módszexek eleveniszapos Hidrológiai Közlöny 1980. 10. sz. 475 6. táblázat A nagyüzemi terhelés kétszeresének megfelelő terheléssel végzett modellkísérletek eredményeinek összefoglalása TaÖA. 6. Ceodaa daitHbix ModeAbUbix ucnumanuü Tabelle 6. Zusammenfassung der mit der Modelleinrichtung erzielten Resultate, wobei die Modellbelastung das Doppelte der Betriebshelastung betrug Dátum Előülepített szennyvíz betáplálás [1] napi összes Összes 8 h-kor eleveniszap elvétel a reaktorban, /marad összes g [g/l] Mohlmann index [•"l/g] Elfolyóvízben KOI le b"g ő rmtr/n fl,lyag L ," g/I J [mg/l] IV. 18. ind. 0 12,000 r 12,000 2,400 396 _ IV. 19. 38 38 — —— — — — — IV. 20. 38 76 14,925 2,985 11,940 2,388 3 15 41 --- 5 IV. 21. 43 119 15,025 3,005 12,020 2,404 306 41 -v. 5 IV. 22. 41 160 — — — — — — — IV. 23. 44 204 16,025 3,20512,820 2,564 275 45 5 IV. 24. 43 247 16,615 3,323 13,292 2,660 251 48 IV. 25. 43 290 15,575 3,115 1 2,460 2,492 258 52 9 IV. 26. 43 333 16,450 3,290 13,160 2,632 250 52 8 IV. 27. 43 •376 16,000 3,200 12,800 2,560 252 • 50 7 k. é. 42,25 15,802 3,226 12,576 2,530 47 iszap Mohlmann indexét valamint az elfolyóvíz KOI-ját és lebegőanyag-koncentrációját. Az öszszes iszap 1/5 részét mint fölösiszapot naponta eltávolítottuk. A mérési adatokat a 6. táblázat foglalja össze: A 6. táblázat adatai alapján az alábbi megállapítások tehetők: — Az eleveniszapos rendszer IV. 20-tól 27-ig, de különösen IV. 23-tól 27-ig igen egyenletesen üzemelt, az összes iszap mennyisége ezen idő alatt gyakorlatilag nem változott. Az átlagos iszapkoncentráció naponta induláskor 2,53 g/l, az átlagos napi fölösiszap pedig 3,226 g/d volt. A napi fölösiszap mennyisége véletlenül pontosan megfelelt az iszapszaporulatnak. — A kétszeres terhelés mellett javultak az iszap ülepedési sajátságai. A Mohlmann index 396-ról 250-re csökkent és ezen a szinten stabilizálódni látszott. — Az elfolyóvíz lebegőanyagtartalma igen alacsony. — A tisztítási hatásfok igen jó. Az elfolyóvíz átlagos KOI-értéke 47 mg/l, messze a 75 mg/l-es megengedett felső határ alatt. — Az előülepített szennyvízre vonatkoztatott fajlagos iszapszaporulat 75 mg/l. d, illetve 75 g/ m 3. d. Kétszeresnél nagyobb terhelés és iszapstabilizáció 1979. IV. 27-én reggel 8''-tól IV. 28-án 8 A-ig megnöveltük a szennyvíz rátáplálást, mégpedig úgy, hogy a terhelés a nagyüzeminek 3,5-szerese volt. Ez alatt 3 ízben mértük az elfolyóvíz KOI-jét, és azt rendre 79,75 ill. 79- mg/l-nek találtuk. Látható, hogy ilyen terhelés mellett a tisztított szennyvíz KOI-je a megengedett felső határ körül mozog, ami részben az elfolyóvíz magasabb lebegőanyagtartalmára is vezethető vissza. Ugyanakkor a Mohlmann index tovább javul, viszont az iszapszaporulat is megnő 95 mg/l-re, mert a nagyobb terhelés következtében kevésbé érvényesül az endogén bomlás hatása. Az endogén bomlás, illetve az iszapstabilizáció tájékoztató vizsgálata céljából a rendszerben lévő iszapot szennyvíz rátáplálás nélkül még további 4 napig levegőztettük. Azt tapasztaltuk, hogy az eredetileg jelen volt 20,46 g iszap 13,32 g-ra csökkent, tehát összesen 7,140 g iszap bomlott el 4 nap alatt, ami az iszapmennyiség 35%-ának felel meg. Összefoglalás Szerző egy napi 2500 m 3 kapacitású eleveniszapos szennyvíztisztító telep üzemi viszonyait vizsgálta. Megállapította, hogy — noha a telep tisztítási hatásfoka jó — az üzemi paraméterek nem kielégítőek, nevezetesen az iszapkoncentráció alacsony, az iszap ülepedési sajátságai rosszak, az energiafelhasználás túlzott, és a tele}) egészében alulterhelt. Modellkísérletek segítségével kimutatta, hogy kétszeres vagy még nagyobb terheléssel a hibák nagyrészt megszüntethetők anélkül, hogy a tisztítási hatásfok romlana. IRODALOM [1] Fleps Walter, Pál Tamás, Szilágyi Mihály: Módszerek eleveniszapos szennyvíztisztító telepek üzemének ellenőrzésére, új telepek tervezési adatainak a meghatározására. Hidrológiai Közlöny. 1978. 4. 163—174 old. MeTOflbl KOHTpOJlJJ paÖOTbl BOAOOMHCTHblX CTaHUHÜ Onpe/tejieHne npoexTHbix ^aiuibix. HCCJIEFLOBAIMJI CTAHUNN OMHCTKH EynaKecn JJ-p <I>Aenc, B. ABTOP HCCJIEFLOBAJT aKcnjiyaraimoHHbie YCJIOBHJT atcTHBHO HJlOBOii BOflOOHHCTHOH CTaHUHH MOIUHOCTblO 2500 M 3/fleHb. OTMCMCHO, MTO XOTJI CTaHUHH fleilCTByeT c xopolueii ereneHLK) OMHCTKH — XHK cöpacHBaeMOH BOÁM cocnaBJiíieT 50 Mr/ji — aKcn/iyarauHOHUbie napaiweTpbi He Bblflep>KHBaiOTC51. KOHUEHTPAUHÍI HJia HH3K3H — B cpeAHeM 1,5 T/ji — cBoficTBa ocawAaeiviocTH Hna HeöjiaronpuSTTHBI — HHACKC MOJIMAHA NACTO NPCBOCXOFLIIT 800 MJi/r. RNFLPABJIHMECKAFL H HJIOBAÍI narpy3i<n ncBbicoKH, CTeneHb penupKyjijiUHH ipe3BHMaiÍH0 BbicoKa. Ilpn noMomn npoTOMHOlí MOAejIH, OHHCaHHOtí B CTaTbe BbinOHHeHbl OnblTbl, KOTOpbie yi<a3biBaiOT na TO, MTO yuBoemieM HarpysKii B03M0>KH0 H3Öe>KaTb 0IIIHÖKH, npUMŰM CTeneHb 0MHCTKH He yxyAunrrcH a MoiunocTb CTaHutm Aawe B03pacTeT.
