Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

10. szám - Dr. Fleps Walter: Módszerek eleveniszapos szennyvíztisztító telepek üzemének ellenőrzésére, új telepek tervezési adatainak meghatározására. II. A budakeszi szennyvíztisztító telep vizsgálata

Dr. Fleps W.: Módszexek eleveniszapos Hidrológiai Közlöny 1980. 10. sz. 471 bői való kifejlesztése végett előbb az 5. ábrán látható szakaszos üzemű elrendezésben dolgoztunk, majd — miután jelentősebb mennyiségű eleveniszaj) már összegyűlt — áttértünk a 6. ábra szerinti összeállításra, amely lehetővé teszi a szennyvíz folyamatos betáplálását, azaz a folyamatos átfolyású üzemmódot. Az utóbbi összeállításban az iszapfejlesztő lényegében úgy üzemel, mint egy laboratóriumi méretű eleveniszapos szennyvíztisztító berendezés. Az A edény a levegőztető medencének felel meg, a B és C edények pedig két egymásután kapcsolt utóülepítőnek. Mindhárom edény túlfolyásig mért hasznos térfogata 5 liter. A D edény egyszerű szennyvíztartály, míg az Sz, és Sz

2 perisztaltikus szivattyúk a szennyvíz egyenletes betáplálását, illetve az iszap recirkuláltatását biztosítják. Msz a levegőztetést biztosító membránszivattyúk háza. A kísérlet ismertetése Az 5. ábra szerinti összeállítás A, B és C edényeibe kb. 4,8 liter előülepített szennyvizet töltettünk (1. feltöltés) úgy, hogy túlfolyás még ne következzék be, majd a berendezéshez tartozó, Msz membránszivattyú-dobozban elhelyezett 3 membránszivattyú segítségével levegőt buborékoltattunk a szennyvizeken keresztül. Az A edénybe a levegőt az edény alján elhelyezett üvegfritten keresztül, míg a két másik edénybe egy-egy hosszú üvegcsövön keresztül vezettük l>e. 3—4 órai levegőztetés után a légáramot leállítottuk, és a folyadékokat 1 óra hosszat ülepedni hagytuk. Az edények alján kevés eleveniszap gyűlt össze. Ezután a folyadékok tisztáját leszivornyáztuk, és az edényeket újból feltöltöttük előülepített szennyvízzel. (2. feltöltés). 3—4 órai levegőztetés után az ülepítést, szivornvázást és feltöltést újra megismételtük (3. feltöltés). A levegőztetést másnap reggelig folytattuk. Másnap újra 1 óra hosszat ülepítettünk, a folyadék tisztáját leszivornyáztuk és az edényeket ismét feltöltöttük, (4. feltöltés), majd 3—4 óra hoszszat újra levegőztettünk. Az összes szennyvízfelhasználás ezen időpontig mintegy 58 liter előülepített szennyvíz volt. Az újabb levegőztetés befejezése után 2 óra hosszat ülepítettünk, és a folyadékok tisztáját mindhárom edényből leszivornyáztuk. A két utóülepítő alján összegyűlt iszapot egy pohárba eresztettük le és áttolt ött ük a reaktoredénybe, amelyben ilyen módon kb. 1 liter viszonylag híg eleveniszap volt összegyűjthető. Ezután áttértünk a szennyvíz folyamatos betáplálására a 6. ábra szerinti összeállításban. Az előülepített szennyvizet mindig a D edénybe töltöttük, amelyből a víz alul távozván egyúttal minden üledéket is magával vitt a reaktoredénybe. Az edény belső falát időnként gumivégű üvegbottal le is tisztítottuk. A folyadék továbbítására egy'ZALlMPA 304 típusú lengyel perisztaltikus szivattyút használtunk. Hogy alacsonyabb fordulatszámok mellett is kellő folyadékmennyiséget továbbíthassunk, 4—5 mm belső átmérőjű szilikongumicsöveket alkalmaztunk az eredeti gyári csövek helyett. A nyomóoldalon a szilikoncső 1100 100 50\ \ Iszapfejlesztőben előállított 3,2g/l-es Iszap relatív ülepedése V, - iszaptérfogat V — reaktortérfogat - 5 liter —r> 1 r 1 2 3 t[h] vi yioo 50-\_ 25 0 \ 3,76 g/l itMg/i 5,87 g/l - V g/l MOHLMANN INDEX = 265 1 t[h] 7. ábra. Az iszapfejlesztőben előállított 3,2 g/l-es eleveniszap ülepedési görbéje és az iszaptérfogatból számított iszapkoncentrációk Puc. 7. Kpuean ocancdeHUH öah ujia, HataAbHoü KOHifeHmpaqueü e 3,2 z/a c noKa3anueM KOHifeHmpayuü, pacmmaHHbix no oöbeMy Abb. 7. Sinkkurve des im Schlammentwickler erzeugten 3,2 g/l Belébtschlammes und die aus dem jeweiligen Schlammvolumen errechneten Schlammkonzentrationen hosszát bőven méreteztük, ami lehetővé tette, hogy több napon keresztül naponta egy kb. 8 cmes részt levághattunk a csőből ott, ahol a perisztaltikus szivattyú forgórésze azt erősen megviselte. A csiszolt üvegcsatlakozások és a csapok valamint gumicsövek belső átmérője mindenütt legalább 8—10 mm volt esetleges dugulások elkerülése végett. A szivattyú sebességének állításával, illetve a csőátmérők változtatásával a szennyvízrátáplálás sebessége és a tartózkodási idő az A, B és C edényekben tág határok között változtatható volt. A szennyvizet előbb 20, majd 30—40 liter/nap sebességgel adagoltuk a reaktorba, ügyelve arra, hogy az iszapot ne mossuk ki a rendszerből. Időnként ülepítési vizsgálatokkal is meggyőződtünk arról, hogy az iszaptérfogat folyamatosan növekszik. Az edényből távozó iszap túlnyomó része a