Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

10. szám - Tevanné Bartalis Éva: A Tatai Nagy tó vízminőségi állapota

460 Hidrológiai Közlöny 1980. 10. sz. Tevanné, Bartalis E.: A Tatai Nagy tó város jó hatásfokkal tisztított szennyvizét vezeti el (sótartalom csökken). — A Környei tó zárógátjától a Galla patak torkolatáig szerves szennyezést okoz a Környei Állami Gazdaság jól tisztított szennyvize. A Bánhidai hűtő-tó sótartalmát a Síkvölgyi patakon bevezetett bányavizek nem emelik. A hűtő-tóról elfolyó víz a Galla patak torkolata fölött közepes sótartalmú (450—550 mg/l), jelentősen csökken a szervesanyag és növénvf tápanyag koncentrációja. — A Galla patak torkolatától a vértesszőlősi szelvényig tartó szakaszon jelentős lebegőanyag, kisebb mértékű szervesanyag és olajterhelést jelent a Galla paták [7]. A Tatabányai Központi Szennyvíztisztító telepről elfolyó, ezen szakaszon beömlő szennyvíz szennyező hatása az oldott oxigéntartalom csökkenésében (70%), majd ezt követően a tisztulási folyamatok eredményeként jelentkező növényi tápanyagok mennyiségének a növekedésében mutatkozik.) Itt említjük meg, hogy a szennyvíztisztító telep kapacitásának növelése komoly beruházási összegeket emészt és jelenleg sem tud lépést tartani a telepre érkező tisztítandó szennyvíz mennyiségével. 10 év alatt (1967—1977.) a telep névleges kapacitása 5 800 m

3/napról 19 000 m

3/napra emelkedett, míg a szennyvízmennyiség 10—12 000m

3/nap értékről 25 500 m

3/nap értékre emelkedett. A szerves szennyeződés tisztítási foka ezen időszak alatt 55—65%-ról 65—75%-ra javult, de az ásványi mutatók, ezen belül a nitrogén foszfor formák mennyisége a telepre érkező és távozó vízben csak a kétfokozatú szennyvíztisztító telepre jellemzően változott. — A vértesszőlősi szelvénytől a Nagy tó torkolatáig újabb szennyezés már nem éri a vízfolyást. Ennek a 2,6 fkm-es szakasznak az itt megépített ülepítőtérrel (ülepítő rendszer) együtt jelentős szerepe van az öntisztulásban, a növényi tápanyagok kivonásában, és a lebegőanyagtartalomnak a csökkentésében. A tó tápvizének a minősége A tó tápvizének a minőségét tehát alapvetően a Bánhidai hűtőtóról elfolyó víz, a Galla patak, a Tatabányai Szennyvíztelepről elfolyó tisztított szennyvíz és az ülepítőrendszer működése határozza meg; — A sóháztartás mutatóit értékelve megállapítható, hogy az Általér (a tóba torkolásnál) sóösszetétele évek óta kiegyenlített, kalciummagnézium, hidrokarbonát-szulfát típusú, pH értéke 7,2—8,0; az összes sókoncentráció 500— 650 mg/l között változik. Az ásványi lebegőanyag tartalom az ülepítő üzembe helyezése óta nem haladja meg a természetes vizek szintjét. — A vízfolyással a tóba jutó növényi tápanyagok mennyiségét is befolyásolja az ülepítőtér. Elmondható, hogy a nitrogén megkötése hatásosabb. A tatabányai ammónia-nitrogén szenynyezés a nitrifikáció során nitrát- nitrogénné 1967. (05.06.08 havi átlag) ÁLTALÉR Ift/aS vei. kép 1c

m TÓ 635/u.Svez.kép 2. ábra. A Tatai Nagy tó és tápvizének összes iontártalom csillagábrája 1967 Abb. 2. Sterndiagramm des Gesamtiongehalts im Speisewasser des Sees Tatai Nagy tó oxidálódik, a növények számára így könnyebben hozzáférhetővé válik. A vértesszőlősi szelvénytől a tóba torkolásig marad az oldott ásványi nitrogén tartalom 35—40%-a és a foszfát-foszfor tartalom 17—24%-a. — Ezt a tápanyag mennyiséget az ülepítőtér erősen feltöltődött részein a magasabb rendű vízinövények hasznosítják, de legnagyobb részt az algák szervezetébe épül be. A vértesszőlősi szelvényhez képest az a-klorofill mennyisége a tavaszi hónapokban megduplázódik és a nyári hónapokban többszörösére emelkedik az ülepítőtérben. — A tápvíz szervesanyag koncentrációja a tóba torkolásnál egész évben a KGST normák szerint az I. osztály határértéke alatt marad (10 mg/l 0

2 fogyasztás KMN0

4). A szerves anyag nagy része az ülepítőben termelődő primer szervesanyagból származik. — Az oldott oxigén tartalom változását a víz mozgása is befolyásolja az ülepítőtérben. A bent hagyott fák egy része már kikorhadt, eldőlt újabb pangó részek keletkezését okozva. Időnként ezek az oxigénben szegényebb, magasabb szervesanyag tartalmú részek is kiöblítődnek — ilyenkor (különösen tavasszal, osz elején), bár a szellőztető műtárgyak hatása érvényesül, alacsonyabb oxigén telítettségű (55—65%) víz jut a tóba. A tóban bekövetkező vízminőség változások A tókotrást megelőzően jelentős biogén eredetű Ca C0

3 kiválást tapasztaltunk, aminek következtében csökkent a víz vezetőképessége, valamint a kalcium és hidrokarbonátionok mennyisége. A sóösszetételben nőtt a magnézium ion aránya, . a tápvíz kalcium-magnézium típusa az elfolyó vízben magnézium-kalcium típusra változott (2. ábra). A kotrást követően, a rendszertelen víz leeresztések, valamint a medertalaj eltávolítása a tó ke-