Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

10. szám - Tevanné Bartalis Éva: A Tatai Nagy tó vízminőségi állapota

458 Hidrológiai Közlöny 1980. 10. sz. A Tatai Nagy tó vízminőségi állapota IBVASKÉ BARTALIS ÉVA* Bevezetés Az Általér vízgyűjtőjón létesítették az ország légrés gebbi mesterséges tározó) tavát a .Tatai Nagy tavat Nemcsak balgazdálkodási hasznosítása volt jelentős a múltban, hanem tájjellege miatt kedvelt idegenforgalmi látogatottságú is volt. Később a kedvező természeti adottságok miatt üdülési és sportolási igények jelentkeztek. 1965 óta a tó ós környékének képe átalakult, üdülőkörzetté vált. Az üdülőterület kialakítása azonban számos műszaki probléma megoldását igényelte mind a tavon, mind pedig a tó közvetlen ós távolabbi környezetében. A hatvanas évekre a tó eliszaposodott és feltöltődése előrehaladt. Ezt a tápvíz nagyfokú mechanikai szenynyeződése okozta; a lebegőanyag szennyezés az erősen iparosodott tatabányai bányavidékről került a vízfolyásba. Korlátozni kellett a tavon a fürdést is a fertőzés veszélye miatt, mert a tatai kórház, laktanya ós lakótelep szennyvizeit közvetlenül, tisztítatlan állapotban vezették a tóba. A legfontosabb feladat ekkor a tó iszapjának eltávolítása, a mechanikai szennyeződések távoltartása és a közvetlen szennyvízbevezetések megszüntetése volt. 1966-tól az Eszakdunántúli VÍZIG kezelésébe került a tó ós a VIZITERV előzetesen készített rekonstrukciós javaslatai alapján megkezdődtek a vízvédelmi munkák. Ennek fő lépései az alábbiak voltak: — 1969—1972. között úszókotróval 750 000 m

3: iszapot távolítottak el a tó medertalajának 1—1,5 m vastagságú rétegéből. Az iszapot a tó felsőrészére zagyot ták ki, ahol korábban mintegy 20 ha nádas és 105 ha bozótos, ingoványos rósz terült el. A 2000 in hosszú evezőspálya vonalában a tó felső végén szétterült nádtermő helyek medertalaját is eltávolították és csak a délnyugati részen hagyták meg háborítatlanul a korábbi nádast. E munkálatok során tehát a nádas terület nagysága lényegesen csökkent. — 1969-ben a Tatabányai Szónbányák üzembe helyezett az Általér 13 + 600—14 + 740fkm szelvénye között egy 30 ha-os ülepítőt, valamint meggyorsította a bányák körzetében az előülepítők kialakítását. (Dubnik tározó, Palahányói ülepítő) — A tatai főgyűjtő csatorna kiépítésével 1972-ig megszüli tettéka közvetlen szennyvízbevezetéseket. -— A Tatai Állami Gazdaság részére a haltenyésztós módját félintenzívre korlátozták, vagyis csak a halak takarmányozását engedélyezték, de a trágyázást nem. A kotrást követően növényevő amurokat is telepítettek a tóba, amivel a tó hínárosodását megszüntették. — 1973—74-ben befejeződött a keleti partfal kiépítése, a „tófai'ok" rendezése, az evezős pálya kialakítása, szabadstrandok kiépítése. — A Tatabányai Szennyvíztisztító Telep kapacitását folyamatosan növelik az Általér szervesanyagterhelésónek csökkentése érdekében. E környezetvédelmi intézkedések eredményeként: — sikerült megakadályozni a tó feliszapolódását, — a makrovegetáció (hínár, nád) előretörését, — megszűnt a tó fertŐzöttsége, — a tó esztétikai értéke nőtt. A tó kotrását és az Általér hordalékának csökkentését követően azonban a tó vízminőségében az üdülési és sportolási célok hasznosítását nehezítő újabb biológiai termesztésű káros jelenségek léptek fel (algásodás, vízszíneződés, vízvirágzás). A tó trofitása emelkedett, az eutrofizálódás meggyorsult. *Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr. Tanulmányunkban azokat az okokat keressük, amelyek miatt a víz termőképessége nőtt. Az eutrofizáció a tóban lejátszódó eseménysorozat, amelyet a vízbe kívülről bejutó növényi tápanyagok indítanak meg, ezért fő célként a tó tápanyagellátottságának tényezőit az 1973-1977 közötti ieőszak adatai alapján vizsgáljuk meg (tápvíz, halgazdálkodás). Biológiai vizsgálatainkkal a fitoplankton összetételét és mennyiségi viszonyait értékeljük. Vízmintavételek és a vizsgálatok rendszere Havonkénti rendszerességgel az alábbi helyeken gyűjtöttünk vízmintát: Általér Tatabánya, vízmérce 24+074 fkm. Galla patak, Tatabánya, torkolat (),() fkm. Általér, Vértesszőlős, vízmérce 16+167 fkm. Általér, Tata, szellőztető padoknál, 14 + 740 fkm. Általér, Tata, tóról elfolyó víz zsilipnél, 10 + 558 fkm. 1977-ben a részletes fővizsgálatokra a mintákat motoros csónakon gyűjtöttük hálós rendszerrel a felszínről 30—50 cm mélységből, ós a mintavétel időpontjainál a tó) üzemelését vettük figyelembe: tavasszal a feltöltés végén: április 18. nyáron, üdülési szezonban: június 29. nyár végén: augusztus 08. tó leeresztés előtt: szeptember 05. A mintákat 10 és 12 óra között vettük mind a négy alkalommal. Két alkalommal 24 órás vizsgálatra is sor került a tó oldott oxigén tartalma napszakos ingadozásának a követésére, a tó szakaszmérnökség előtti mintavételi helyen. A vízminták fizikai-kémiai vizsgálatát a KGST egységes vízvizsgálati módszerek alapján végeztük. A biológiai módszereknél FELFÖLDY (1974) előírásait követtük, meghatároztuk az összes algaszámot „lugol" oldattal rögzített mintában, az a-klorofill tartalmat metanolos módszerrel, és elvégeztük a szaprobiológiai minősítést élő mintában. A tó természeti adottságai, vízgazdálkodási és üzemelési jellemzői Egy tó vízminőségének alakulását nagymértékben befolyásolják a természeti adottságok. Az Általér vízgyűjtő területe Komárom megye középső harmadának nagyobbrészt a déli felére eső részén fekszik, lényegében a Gerecse és Vértes hegység nyugati oldalán. Teljes kiterjedése 521 km

2 fő vízfolyása az Általér, nagyobb mellékvizei a Galla patak és az Oroszlány-Kecskédi vízfolyás. A vízgyűjtő területen számos kisebb-nagyobb mesterséges víztározó található. Az Általér völgy északi részén gyakoriak a nyári szárazságok és az erős téli hidegek. Nagy nyári zivatarok, felhőszakadások fordulnak elő. Általában legmelegebb hónap a július. Az átlagos napfénytartalom évi összege 1950—2000 óra. A legtöbb csapadék 70 éves (1901—1970) mérések eredményei szerint május-augusztus hónapok között