Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

9. szám - Könyvismertetés

V 428 Hidrológiai Közlöny 1980. 9. sz. A Szentesi Körzeti Csoport 1980. március 21-i előadó ülésén az ivóvíz-gáztalanításeed és annak Csongrád megyei közegészségügyi vonatkozásaival foglalkoztak az előadások. A gázmentesítési eljárásokat <lr. Galbács Zoltán és dr. Seres István (Szeged, József Attila Tudományegyetem) mutatta be. Az ivóvizek metán mentesítéséről és az ezzel kapcsolatos kérdésekről ilr. Király Dezső (Szeged, JATE) adott elő. Az ivóvíz gáztalanítás bakteriológiai és közegészségügyi problémáiról dr. Kiss Piroska és dr. Fodré Zsófia (Szeged, KÖJÁL) tartott előadást. A Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztály 1980. március 24-i előadó ülésén dr. Szöllősi-Nagy András, Ambrus Sándor és Molnár Tibor a rekurzív algoritmusok real-time hidrológiai előrejelzésre történő alkalmazását mutatták be előadásukban. Felkért hozzászóló volt: dr. Gerencsér László ós dr. Ijjas István. A vitát dr. Ijjas István ós dr. Vágás István vezette. Könyvismertetés Dr. Simády Béla — dr. Vágás István: A Tisza árvizei (Poplavne vode Tise) 1876—1975. Vode Vojvodine, Novi Sad, 1979. 7—54. o. YU ISSN—7173. A jugoszláviai Vajdaság autonóm tartomány vízügyeinek elméleti, tervezési és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó, évenként megjelenő folyóirata a Vode Vojvodine (A Vajdaság Vizei). 1974 óta adják ki ebben a formában. Egy-egy füzete általában 400—-500 oldal terjedelmű, s a Hidrológiai Közlöny formátumának megfelelő méretű. Szakmai köre nálunk elsősorban a Vízügyi Közlemények-éhez hasonlítható. Az 1980 márciusában megjelent 1979. decemberi keltezésű, 500 oldalas füzete is széles szakágazati skálájú tanulmányok sorát tartalmazza, amelyek elsősorban vajdasági érdekeltségűek ugyan, de magas elméleti és gyakorlati színvonaluknál fogva a hidrológia tudományában általános érdeklődésre is számot tarthatnak. A Tisza ós a tiszai árvízvédekezés kérdései öt országot is érintenek, kétségtelen azonban az is, hogy Magyarország és Jugoszlávia az a két állam, amelyeknek a tiszai árvízvédekezés kérdései a legfontosabbak. A jugoszláviai 159 km-es legalsó Tisza-szakasz árhullámait a magyarországi Tisza-szakasz árhullámai okozóként befolyásolják. A jugoszláv szakemberek akkor alakíthatnak ki teljes képet Tisza-szakaszuk árvizeinek természetéről, ha a magyar viszonyokat tanulmányozták. A Tisza árvizeiről Magyarországon is csak 1937-ben jelent meg utoljára összefoglaló mű Korbély József tollából. A nagy tiszai árvizek száma azóta a kétszeresére nőtt, ezért új összefoglalásra volt szükség. E célt szolgálta Vágás Istvánnak a Hidrológiai Közlönyben közzétett cikksorozata, ós ezt a célt kívánta szolgálni a Simády—Vágás féle, a jugoszláviai szakmai érdeklődés szempontjai szerint összeállított tanulmány is. Megállapíthatjuk, hogy eddig ez a tanulmány a legrészletesebb, amelyik magyar szerzők tollából a Tiszára vonatkozóan szerbhorvát nyelven megjelent. Ez valószínűleg részletes tájékoztatást biztosíthat a délszláv nyelvterületen az árvízi Tisza legfontosabb hidrológiai kérdéseiről. A tanulmány a szegedi árvíz százéves évfordulóját idézve rámutat, hogy a Tisza szabályozásának helyes befejezését, az árvízvédekezés kérdéseinek központi feladattá válását, sőt, a magyar vízrajzi szolgálat meg szervezését is az árvízkatasztrófa tanulságai segítették elő. A Tisza vízgyűjtő geográfiai és hidrológiai jellemzését követően a tanulmány részletesen elemzi a tiszai nagyvizeket. Ez az elemzés kitér az évszakos nagyvizek táblázatos bemutatására, a táblázati adatok statisztikai elemzésére, valamint a statisztikai megállapítások pontosságának határaira. A közölt táblázatok a Vízrajzi Évkönyvek leglényegesebb adatait sűrítik magukban. Az általános jellemzés után — amely tartalmazza még a főfolyó és a mellékfolyók vízhozamának, elsősorban a szélsőséges vízhozamoknak a leírását is — 37 nagyobb tiszai árhullám levonulásának részletes leírása következik. A leírást a tetőzés előrehaladását ábrázoló grafikus elemzés kíséri. A szerzők rámutatnak a tiszai árhullámok különleges viselkedésére: a tetőzósekkel jellemzett hullámok egyesülésének, sőt szétválásának lehetőségeire, a mellékfolyók, így elsősorban a Maros, Körös és Bodrog meghatározó hatására és arra a gyakori rendkívüliségre, hogy az Alsó-Tisza vízmércéin a tetőzések megelőzik a Közép-Tisza tetőzéseit. A tanulmány érdekes végkövetkeztetése, hogy a Tiszát csak a saját viselkedéséből, saját árvíztörténetéből lehet a legbiztosabban megítélni. A Tisza vízjárása az árvízvédekező mérnök számára mindig rejt meglepetéseket és az árvízvédelem magas szinten tartása mindkét szomszédos ország népének egyaránt érdeke. A fordítás Miroslav Crkvenjakov szakmailag is igényes munkáját dicséri. Dr. Pálfai Imre Dr. Horváth Imre: A csatornázás és a szennyvízkezelés hidraulikája. Példatár. Budapest. 1979. VIZDOK. 551 oldal. A mű szorosan csatlakozik a Szerző 1976-ban megjelent „A csatornázás ós a szennyvízkezelés hidraulikája" c. könyve anyagához. Szerencsésnek tekinthető, hogy a hidraulikai elvi tárgyalás után most a vonatkozó számpéldák egységes publikálására is sor került. A kötet 455 számozott példát tartalmaz. Ebből 83 példa hidraulikai alapelvek és alapösszefüggések alkalmazását szemlélteti, 154 példa a csatornázás, 218 számpélda a szennyvízkezelés hidraulikájának szakterületéhez csatlakozik. A Szerző érdeme, hogy a szétszórt, rendkívül hiányos, sokféle számítási szemléleten alapuló hazai, külföldi szakirodalom és saját kutatásai alapján egységesebb szemléletű példatár összeállítására vállalkozott. Erre az úttörő szerepre annál is inkább érdemes volt vállalkozni, mert így magyar nyelven egy olyan kiindulási alaphoz jutottak hozzá a vízépítő szakemberek, amelyet már régóta igényeltek. A számpéldák, így a szóbanforgó példatár is rendkívül fontos szerepet játszik a kutató, tervező és üzemelő szakemberek életében. Kezükbe került egy olyan anyag, amelyet kritizálhatnak, tovább fejleszthetnék, a hazai szemlélet alapján tovább finomíthatnak, a fejlődés során számos, ma elfogadott számítási eljárást újjal válthatnak fel. Ha nem lenne konkrét a megoldás, ezt nehéz lenne megtenni. Ilyen mű létrehozása nehéz feladat, hiszen az elméleti alapokból kiindulva az üzemelési tapasztalatok kritikai értékelésére is egyidejűleg van szükség. Ezt a széles skálájú feladatot a szerző nagy gonddal, körültekintéssel igyekezett ellátni. Egyet kell érteni Wartlia Vince professzor szavaival: ,, . . . csakis mérték, szám ós súly szerinti számítások alapján hatolhatunk valóban a különböző tételek mélyébe ..." Ha valamikor úgy ez a megállapítás ma még fokozottabban áll. A példSszerű megoldás eligazít, összehasonlítást tesz lehetővé, és ami szintén nagyon fontos ellenőrzésre is ösztönöz. Ezen gondolatokból kiindulva hívom fel a vízépítő szakemberek figyelmét a műre. A mű a VIZDOK dolgozóinak odaadó munkáját is tükrözi. Tetszetős, jól áttekinthető, választékos ábragyűjteménye nagyban hozzájárul hasznosulásához. Dr. Ollós Géza