Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

1. szám - Dr. Egerszegi Gyula: Közigazgatási jogi felelősség a vízminőségvédelmi jogszabályok megszegéséért

44 Hidrológiai Közlöny 1980. 1. sz. Dr. Egerszegi Gy.: A közigazgatási jogi felelősség sítliető természetes és jogi személyeknek okoz pénzben kifejezhető kárt, hanem az egész társadalomnak is kárt okoz azáltal, hogy az emberek életkörülményeit, az „élet minőségét" (Qnality of Life) rontja. Ez az utóbbi károkozás többnyire nem fejezhető ki forintértékben. Nem lehet pl. megmondani: milyen kár ér bennünket annak következtében, hogy egy folyó fürdésre alkalmatlanná válik a szennyezés miatt, vagy egy természetvédelmi területről elköltöznek a védett állatok egy közeli üzem zavaró hatása miatt. A környezetvédelmi bírság tehát — egyéb jellemvonásai mellett — úgy is felfogható, mint a társadalomnak fizetett sajátos kártérítés az érdekeltek pontosan meg nem határozható körét ért, a polgári jog szabályai szerint kártérítési igény keretében nem érvényesíthető környezeti károkért. Idetartozóan még azt kell hangsúlyoznunk: a környezetvédelmi bírság megfizetésével (valamint az esetleges egyéb szankciók megfizetésével) ' a környezetszennyező nem egyenlítette ki a társadalommal szembeni „számláját", nem vásárolta meg magának a jogot a környezet szennyezésére. A bírság tehát nem a környezetszennyezés „ára", amelynek kifizetése mintegy feledteti a cselekmény jogellenességét. Ezt azért kell kiemelnünk, mert vannak olyan esetek, amikor a bírság megfizetése több éves időtartamot figyelembe véve is lényegesen kevesebbe kerül, mint a korszerű tisztító berendezés megépítése. Ha tehát kizárólag a kérdés gazdasági oldalát nézzük: a vállalat számára anyagilag előnyösebb a bírság megfizetése, mint a környezetvédelmi beruházás. Rendkívüli nyomatékkal kell tehát rámutatnunk: egy szocialista államban a jogszerű és a jogellenes magatartás közötti választás nem képezheti kizárólag gazdaságossági számításokon alapuló mérlegelés tárgyát. A környezetszennyezés egyre inkább komplex: jogi és politikai felelősséget von maga után, s e felelősségi rendszeren belül a környezetvédelmi bírság — bármilyen fontos is — csupán egyike a társadalom rendelkezésére álló eszközöknek. III. A szabálysértési bírság 7) A szabálysértési bírsággal, mint környezetvédelmi szankcióval kapcsolatban általánosságban a következőket kell előrebocsátanunk: A hatályos magyar szabályozás általános érvényű — tehát a környezetvédelem valamennyi szakterületére irányadó — környezetvédelmi szabálysértési tényállást nem tartalmaz. Amig tehát a környezetvédelmi törvény beiktatta a Büntető Törvénykönyvbe „a környezetvédelmet sértő bűncselekmény" fogalmát és törvényi tényállását, addig ,,a környezetvédelmet sértő szabálysértés", mint önálló szabálysértési fajta, szabálysértési jogunkban nem ismeretes. E fogalmat legfeljebb gyűjtőfogalomként használhatjuk a különböző környezetvédelmi szabálysértési tényállások átfogó jelölésére. Nincs módunk a környezetvédelmi vonatkozású szabálysértési tényállások teljeskörű áttekintésére, ezért elemzésünket kifejezetten a vízszennyezési szabálysértések vizsgálatára koncentráljuk. Anynyit azonban általánosságban meg kell állapítanunk: jelenleg egyetlen olyan környezetvédelmi szabálysértés sincs, amelynek elkövetőjét elzárásbüntetéssel lehetne sújtani. Ily módon a környezetvédelmi szabálysértések miatt pénzbírság kiszabásának van helye. A szabálysértési tényállások megfogalmazása olyan, hogy elkövetőként az esetek többségében mind magánszemély, mind pedig vállalat vagy más szerv tevékenységi körében eljáró alkalmazott szóba jöhet. (Mivel szabálysértési eljárást csak természetes személy ellen lehet indítani, szabálysértési törvényünk kimondja: állami vállalatot, egyéb állami gazdálkodó szervet, állami költségvetési szervet, szövetkezetet, társadalmi szervezetet, egyesületet vagy más szervezetet terhelő kötelezettség megszegése esetén a szabálysértés miatt azt a személyt kell felelősségre vonni, akinek cselekménye folytán következett be a kötelességszegés. Ha az elkövető a felettesének utasítását teljesítette, a szabálysértésért az utasítást adó személy felel.) 8) Egyik legkorábban kialakult környezetvédelmi szabálysértési fajta a vízszennyezés. A hatályos rendelkezések szerint: a) aki vízfolyásba (csatornába) vagy olyan kútba> forrásba, vízvezetékbe és egyéb olyan víztárolóba, amelynek vizét nem ivóvízként használják, fertőző vagy károsan szennyező anyagot juttat, vagy annak vizét felhasználásra alkalmatlanná teszi, illetőleg b) fertőző vagy károsan szennyező anyagnak a talajba juttatásával a felszín alatti vizeket szennyezi vagy szennyvíztisztító berendezés nélkül épít vagy üzemeltet olyan létesítményt, amely a vizek káros szennyezését okozhatja, szabálysértést követ el. A büntetési tétel tízezer forintig terjedő birság. E szabálysértéssel kapcsolatban rá kell mutatnunk, hogy a kifejezetten ivóvízként történő felhasználásra szolgáló víz fertőzése vagy káros szennyezése nem szabálysértés, hanem bűncselekmény. Ugyancsak bűncselekmény az ismertetett — egyébként szabálysértésnek minősülő — cselekmény is abban az esetben, ha az elkövető magatartása „az ember életét vagy egészségét jelentős mértékben kedvezőtlenül befolyásolja." (A környezetvédelmet sértő bűncselekmény.) A vízszennyezési szabálysértés büntetési tételének felső határát 1974-ben emelték fel tízezer forintra, korábban ötezer forint volt. Rá kell mutatnunk továbbá arra is, hogy a jogszabályi tényállásnak ama fordulatát, amely szerint az elkövető „olyan létesítményt üzemeltet, amely a vizek fertőzését vagy káros szenynyezését okozhatja", — a gyakorlatban úgyszólván nem alkalmazzák. Ezen a címen ugyanis naponként lehetne felelősségre vonni többezer vállalati vezetőt, akinek az üzeme folyamatosan idéz elő káros vízszennyezést. Elvileg nem kizárt, hogy a vállalatot, mint jogi személyt szennyvízbírsággal, a vállalat felelős dolgozóját pedig szabálysértési bírsággal sújtsák ugyanazon vízszennyezés miatt, gyakorlatilag azonban erre többnyire a személyes vétkességre visszavezethető rendkívüli szennyezések esetén kerül sor.